Az amerikai politika, a nyugati és az izraeli sajtó megelégedéssel vette tudomásul, hogy az igazságszolgáltatás elől senki sem rejtőzhet el, az emberiesség elleni bűnök sosem évülnek el. A hazai baloldali pártok, a történelmi egyházak és a zsidó civil szervezetek üdvözölték a fejleményeket.

Nemzeti jogvédő csoportok természetesen felajánlották Gyurgyalagnak, hogy a várható perben ellátják a védelmét. „Nem tűrhetjük, hogy egy magyar embert évtizedekkel később meghurcoljanak mondvacsinált, ellenőrizhetetlen vádakra támaszkodva.” Német lapok megírták, hogy Magyarországon bármilyen ürügy alkalmas arra, hogy a tomboló antiszemitizmus feléledjen.

Ekkor azonban napvilágra kerültek olyan adatok, amelyek egyértelműen igazolják, hogy Ignác bácsi anyai ágon zömmel zsidó felmenőkkel rendelkezik. A Mazsihisz rögtön jegyzékben tiltakozott ellene, hogy egy szegény, öreg zsidót meghurcoljanak. „Ismét zsidótörvények Magyarországon?”, tették fel a kérdést szalagcímükben német lapok. A dolog odáig fajult, hogy Efraim Zuroffnak az amerikai kongresszusban kellett magyarázkodnia, hogy ő valójában nem antiszemita. „Akkor miért akar bíróság elé citálni egy 93 éves, megrendült egészségű zsidó származású embert?”, dörrentek rá a képviselők.

A megoldást végül egy oknyomozó riporter találta meg. Jászjákóhalmán azért nevezte mindenki Gyurgyalagot nácinak, mert ez az Ignác becézése. „Náci voltam egész életemben”, ismerte el az öreg, majd csendesen hozzátette: „Illetve most már Náci bácsi.”

Ungváry Zsolt - demokrata.hu