Puzsér Róbert szerint Vona Gábor tudja megbuktatni Orbánt. Olyan ez a kijelentés, mint a tűzijáték. Fölrepül, villan egyet, aztán semmivé válva, füstösen hull vissza a földre. A kijelentés attól „ragyog”, hogy Orbán megbuktatásának esélye szerepel benne. Ettől jön rá a kattintás, ami Puzsért élteti, a nézőt meg átveri. Komcsi tempó.

Most különösen fals arról beszélni, hogy ki tudja és ki nem tudja Orbánt megbuktatni, amikor a Magyar Hang Kompország című, nézhetetlen hosszúságú interjújában maga Puzsér ismeri el, hogy nincs alternatívája az Orbán-kormánynak. Demokratikus úton egyszerűen nem lehet leváltani, mert az ellenzék erre alkalmatlan. Nem képes megszólítani a választók többségét. Folyamatosan annak az 1-1,5 millió embernek beszélnek, akikkel a hatalom megszerzése szempontjából semmit nem tudnak kezdeni, mert a kormánypárt masszív hárommilliós támogatottsága stabil, a nagyarányú győzelme 2026-ban is borítékolható.

Arról nem szólva, hogy Orbán Viktor éppen a minap Kötcsén jelentette ki, hogy 2034-ig tervez kormányon maradni. Ami nem azt jelentené, hogy a Fidesz ekkor elveszti a hatalmat, inkább azt, hogy a generációváltás révén jönnek a fiatalabbak. Henry Kissinger például idén töltötte be a századik életévét, és még mindig aktív a világpolitikában.

Azon nem vitázom Puzsérral, hogy a Momentum nem lehet a Fidesz váltópártja, mert – mint mondja – ez a társaság olyan mint egy üdítőital-reklám. Azaz sokkal több benne a rossz, mint a reklám által sugallt jó, tehát üdítő. Azt pedig kifejezetten a javára írom Puzsérnak, hogy a Demokratikus Koalíciót, mint a legnagyobb baloldali törpepártot nem említi, mint lehetséges kormányváltót, mert nincs az az összefogás, amely Gyurcsánynét hatalomra tudná emelni.

Gyurcsányék csak azért játszanak politikát, hogy jól megéljenek belőle. Mondják meg, mikor lenne például a semmihez nem értő, minden választáson elbukó Gy. Németh Erzsébetnek havi csaknem kétmilliós jövedelme? Gyurcsányék haszonlesésében az a különösen arcpirító, hogy tudják, hogy az életben nem választják meg őket, de azért ott ülnek a stokin, és várnak arra, hogy a nyugati nagypolitika erőszakos, antidemokratikus, globalista érdekei megdöntsék Orbánt, és felajánlják nekik a bábkormány szerepét, amelyet a DK nagy hajlongások közepette, hálás szívvel elfogadna. Hogy aztán a magyarokat jól megszívatva, megszorítások tömkelegével játszanák ki a pénzt az emberek zsebéből, és tolnák ki Nyugatra. Nyakunkra hozva a szocializmus szegénységét, kilátástalanságát.

Puzsér valamiért Vonában látja a reménysugarat. Hogy miért, azt a Jóisten se tudja. Vonának ugyanis ezer és egy lehetősége volt arra, hogy bebizonyítsa, politikusi vér folyik benne. Amennyi folyt, azt meg is lovagolta. Antiszemita, rasszista politikával tornászta föl a Jobbikot 20 százalékos párttá. Ezzel bejutott ugyan a parlamentbe, de vállalhatatlan ideológiája alapján nyilvánvalóan elszigetelődött, ami egyet jelentett azzal, hogy soha nem lesz belőle kormányzóképes politikus.

Gyurcsányékkal is azért állt össze, hogy tömegbázisával hatalomba segítse a baloldalt, ami nagyon nem jött be, csúfos kudarcot szenvedett. Csurka régen megmondta: a Jobbik az MSZP–SZDSZ fantomszervezete. Nincs új a nap alatt, a magyarok nem hülyék. Oda szavaznak, ahol a magyar érdekek képviselőit lehet támogatni. Azaz a saját boldogulásukat.

Ehhez képest Puzsér bízik Vonában, úgy véli, az egykori Jobbik-vezér már kilépett „sötét, fasiszta árnyékából”.

Tessék mondani, hogy lehet a fasiszta árnyékból kilépni? Sehogy. Meggyőződésem, Vona akkor sem volt fasiszta, amikor politikai érdekből zsidózott és cigányozott, „mindössze” szavazatokat akart gyűjteni.

Vonában nem a fasiszta árnyékkal van gond. Annál sokkal nagyobb a baj. Vona ugyanis oda megy lakni, ahol tejet kapni. Ahol fizetnek, ahol gurulnak a dollárok. Vona kiszámíthatatlan, és egy ilyen kiszámíthatatlan frátert ajánlgat Puzsér Orbán leváltójának. Vona pusztán magát akarja eltartani közpénzből az egyszázalékos pártoknak járó állami apanázsból. A többi kiselejtezett törpével – Jakabbal, Mesterházyval, Ujhelyivel és a többivel – együtt.

Még szerencse, hogy Puzsért politikusjelölti pályafutása úgy eljelentéktelenítette, hogy mára egyáltalán nem fontos, hogy mit mond. De a hülyeséggel azért lehetne csöndesebb.

De tudjuk, bolond lyukból bolond szél fúj.

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>