Nem csak Dunát lehet rekeszteni, de az Adriát, vagy az Atlanti óceánt is betömni azokkal a kijelentésekkel, amelyek ezt vagy azt az európai intézményt, vagy éppen az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet, az Európai Bíróságot, vagy az ezeket irányító(!) NGO-kat, azok finanszírozóit, a teljes be(a)lliberális médiát, a facebookot, az instagramot és közösségi médiás társait vádolják azzal, hogy egy fajta mérce alkalmaznak a saját kutyáik kölykeire és valamilyen másikat ránk, konzervatívokra, nemzetiekre, ha úgy tetszik jobboldaliakra. De nem! Mert ha ez így volna, akkor lenne mérce, bármilyen zsinórmérték odaát a sötét oldalon is. Az azt jelentené, hogy valamilyen, számunkra bár ismeretlen, de mégiscsak szabály szerint működne a sötét oldal.

Ez viszont nincs így. Odaát ugyanis nincsenek szabályok. Ők megtehetnek bármit és annak az ellenkezőjét is, hozhatnak és áthághatnak szabályokat, törvényeket, háborúzhatnak úgy, hogy azt bejelentik vagy békének, béketeremtésnek hívják, de úgy is hogy azt visítozzák, ők bizony nem háborúznak egy cseppet sem, csak baráti segítséget nyújtanak. Hazudhatnak, manipulálhatnak reggeltől estig, de akár igazat is szólhatnak. A cél csak egy. Az, hogy az ellenségeiket, vagyis bennünket, józanul gondolkodókat megsemmisítsenek. Lophatnak, csalhatnak kedvükre, beszivároghatnak közénk, pillanatok alatt kiiktathatják a legjobbjainkat is, ha veszélyessé válnak számukra. Nincs szabály, nincs erkölcs, nincs törvény, ami megállíthatja őket. Nincs mérce, így nem is lehet kettős mérce. Nekünk viszont a mércét ők állítják, mi pedig ezekhez a mércékhez jó katona módján igazodunk ám rendesen. És nem elég, hogy az ő feltételeik szerint játszunk, ha olyanjuk van, változtatják menet közben a szabályokat. Nekik ezt szabad.

Itt van hát az ideje annak, hogy legalább a szavak szintjén helyére tegyük a dolgokat. Hogy kimondjuk, elvbéli szövetségeseink nem kettős mércét alkalmaznak, hanem háborút folytatnak ellenünk, gyilkolnak bennünket. Teszik ezt a konzervatív tömegekkel nyilvánosan (egyelőre csak) gazdasági és szellemi téren. Háborút folytatnak az oktatásba és kultúrába beszivárogtatott genderőrülettel, szankciós politikával, jól meg- és lefizetett újságíró siserehaddal és most már az egyetemeikre kirótt pénzügyi szankcióval is, hamarosan pedig kopogtathat ajtónkon a gondolatrendőrség. Mi pedig bármennyire is igyekszünk politikai, gazdasági vagy szellemi ellenfélként tekinteni rájuk, ők ellenségként, megsemmisítendő tömegként kezelnek bennünket. Éppen ezért ideje volna már legalább nevén nevezni őket, és nem eltartott kisujjal méltatlankodni a „kettős mérce“ miatt, mert az nincs. Háború viszont van, itt Magyarországon is!

U.i. Jászberény csak egy apró figyelmeztetés többek között amiatt, hogy Hódmezővásárhely fura ura még mindig szabadlábon támad, és nem egy karpereccel szórakozik valamelyik bíróság tárgyalótermében. Ha minden így marad, a komolyabb pofon kb. másfél év múlva érkezik. (Én megmondtam.)

Üdvözlet, KJ