Sokan szeretjük idézni a költőket, írókat, filozófusokat, akiknek szép, okos és igaz gondolatai lélekben erősítenek bennünket. Mi, magyarok igazán nem panaszkodhatunk, saját irodalmunkból és gondolkodóinktól is jócskán meríthetünk, s persze a nagyvilág számos gondolkodója is „segít” bennünket a szellemi-lelki gazdagodásban, akár élő, akár már a földi létből eltávozott szellemi nagyságokról van is szó. A bölcs meglátások gyakran elkísérnek bennünket az életben, magyarán nem felejtjük el, s gyakran idézzük is az elgondolkodtató mondásokat.

Hogy Cicero, az ókori római író és filozófus egyik bölcs gondolata eszembe jutott, arról a mögöttünk levő hét hazai történései a „felelősek”. Olvasom az egyik újságcikkben, hogy a Szikra Mozgalom Szikra Tábor elnevezésű rendezvényén nem volt ritka a magyargyűlöletnek nevezhető jelenség, melyek kapcsán aztán többen feltették a kérdést, miért is gyűlöl ez a társaság mindent, ami magyar? Az elméleti kérdésre én magam sem tudnék válaszolni, több ez annál, hogy a mozgalom vezetői sem igyekeztek megmagyarázni, mi a gyűlöletük oka?

A megfejtés tehát még várat magára. Ugyanaznap, amikor a titokzatos tevékenységű társaság augusztus 20-i rendezvényéről lehetett értesülni, egy másik cikk is borzolhatta a tisztelt olvasók kedélyét. Megtudhattuk, hogy a jó ideje tartó, Böjte Csaba és gyermekvédelmi alapítványa elleni lejárató kampány főszereplője lebukott. Az illető állítólag újságíró, aki efféle ügyekre szakosodott, hiszen nem csak Böjte alapítványát támadta buzgón és hatalmas hazugságözönnel, hanem másokkal is próbálkozott – gondolom szintén megbízásra. Böjtéékkel az volt a baja, hogy szerinte a gyermekotthonokban egyesek szexuális bántalmazás áldozatai voltak. Egy neves színészt is próbált ugyancsak szexuális abúzussal vádolni, ez mostanában, mint tudjuk, divat, akár igaz, akár nem. Aztán valami történhetett, mert a becsületsértő, rágalmazó illető lebukott. Hamis vád a bűne, melyet egyébként beismert.

S hogy jön ide Cicero? Nos, hát úgy, hogy nincs új a Nap alatt. (Sajnos.) Ő ugyanis azt állította, hogy „Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, a kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban, éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestis járvány.”

Nos, több mint kétezer év üzenete ez. S vitathatatlanul igaz. Ám ha ennyire nem hallgatunk, az okosokra, bölcsekre, s még csak el sem gondolkodunk megszívlelendő gondolatain, nemhogy megfogadnánk, bizony nem sok jövőt jósolhatunk az emberiségnek.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>