- 0
A személyes ok, amiért az idősebbik Laudrup kihagyta az 1992-es Európa-bajnokságot, hogy éppen faséban volt Richard Möller-Nielsen kapitánnyal. Sok szakmai dologban nem értett vele egyet – „a csapat túl defenzív felfogásban játszik, a játékosok csak futnak meg harcolnak″, tartotta Michael –, ráadásul szerinte Möller-Nielsen nem szánt méltó szerepet a csapatban öccsének, Briannak. Ezért 1990 novemberétől majd' három éven keresztül bojkottálta a fellépést a válogatottban, még akkor is makacskodott, amikor nyilvánvalóvá vált Dánia szereplése a svédországi Eb-n.
Miki, ahogy hazájában hívják, nem először akasztott tengelyt életében, már tejfelesszájú kamaszként is kemény fejűnek bizonyult: például azért hagyta el gyerekként a Bröndbyt, mert nem értett egyet az edzésmódszerekkel...
Hároméves bojkottja ellenére azonban nem szenvedett hiányt nagy tornákban, három kontinensviadalon (1984, 1988, 1996) kívül két világbajnokságra (1986, 1998) jutott el. S ami a klubszíneket illeti: játszott a Juventusban, a Barcelonában, a Real Madridban és az Ajaxban is, a torinóiakkal Világkupát, a katalánokkal pedig BEK-et nyert – többek között.
Sorozatunk kilencedik részében a kilencedik Európa-bajnokság, az 1992-es svédországi viadal történéseit elevenítjük fel zanzásítva.
Az aktuális világbajnok Németország? A címvédő Hollandia? Netán a házigazda Svédország? Esetleg a selejtezőben egyedüliként hibátlan mérleggel záró Franciaország? Vagy végre-valahára Anglia? Netalántán a meglepetésre készülő Jugoszlávia? Nem, nem, nem, nem, nem és még egyszer nem. Akkor kicsoda? Az utolsó pillanatban épp utóbbi résztvevő helyére lépő, „strandról összetrombitált″ (erre még visszatérünk) vikingek – Dánia!
A dán válogatott az Európa-bajnokságok történetének addigi legnagyobb meglepetését szolgáltatta azzal, hogy a plávik helyébe lépve, meghívottként 1992-ben elhódította az Henri Delaunay-trófeát. Richard Möller-Nielsen szövetségi kapitánynak mindössze tíz nap állt a rendelkezésére, hogy körbetelefonálja embereit, a „ráérőkből" kialakítsa keretét, és elutazzon velük Svédországba. Dánia, azon túl, hogy a kvalifikáció során a jugoszlávok mögött végzett csoportjában, az összes csoportmásodikat lepipálta – ezért küldött neki meghívót az UEFA.
Lennart Johansson, az UEFA akkori, amúgy svéd illetőségű elnöke 1992. május 29-én a Nemzetközi és az Európai Labdarúgó-szövetség vezetőinek megbeszélésén felhívta a figyelmet: szervezete kizárólag abban az esetben lép fel a jugók ellen, ha ezt az ENSZ BT döntése indokolja, különben a plávik részt vehetnek az Euro '92-n. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy nappal később aztán teljes embargót (alapanyag- és termékszállítási tilalom; pénzügyi embargó; légi forgalmi vesztegzár; továbbá sportverseny-részvételi, műszaki, tudományos és kulturális együttműködési bojkott) hirdetett Kis-Jugoszlávia ellen – ez volt a 757-es számú BT-határozat –, mire az UEFA június 1-jén kizárta a jugoszláv válogatottat az Eb-ről.
No, de mi vezetett a jugoszláv–dán cseréhez? S egyáltalán: milyen politikai állapotok uralkodtak a kilencvenes évek elején?
Idézzünk kollégánk, Kormanik Zsolt Futball-Eb 1958–2008 című munkájából: „Történelmi idők – szokták volt mondogatni, amikor felbolydul a világ, és több-kevesebb vérontás árán megváltozik néhány alapvető együttélési szabály. Ilyen kort éltünk a kilencvenes évek elején, amikor újraegyesült Németország, felbomlott a Szovjetunió, kettészakadt Csehszlovákia, és háború tombolt a széteső Jugoszláviában. E politikai változások jelentős módosulásokat okoztak a kontinens futballjában is; ezek közül 1992 nyarán az volt a legfontosabb, hogy Németország egységes csapattal, míg a Szovjetunió Független Államok Közössége néven vett részt a svédországi Európa-bajnokságon, a kitűnő erőkből álló Jugoszlávia meg sehogy, ugyanis a boszniai vérengzések miatt érvénybe lévő ENSZ-rendelet értelmében kizárták.″
AZ ELSŐ SZÁMÚ FAVORIT: HOLLANDIA
A már a helyszínen készülő jugoszláv futballisták számára, felháborodva a döntés okán, a legkevesebb volt, hogy tiltakozzanak. „Tragikus. Nem is tudom elmondani az érzéseimet″ – summázott Szlavisa Jokanovics. „Értsék meg, mi csak labdarúgók vagyunk!″ – könyörgött, dühöngött egyszerre Dejan Szavicsevics, a Zseni, akit a Milan éppen azokban a napokban vásárolt meg a Crvena zvezdától. Említetteken kívül olyan kiváló képességű labdarúgók voltak kénytelenek idő előtt retúrjegyet váltani Jugoszláviába, mint Robert Proszinecski, Dragan Sztojkovics vagy az egész kvalifikációs szakasz gólkirálya (10 találat), Darko Pancsev.
Miután a titkos esélyes plávikat technikai úton megfosztották az Európa-bajnoki cím megnyerésének lehetőségétől, jöhetett az újbóli erőfelmérés – és erődemonstráció. Frank Rijkaard, a címvédő hollandok egyik ásza: „Jobb csapatunk van, mint négy éve.″ Andy Roxburgh, az újonc skótok szakvezetője: „Itt az ideje, hogy megmutassuk a skót futball erejét!″ A Nemzeti Sport hét szakértőt – köztük Kubala Lászlót és az Ajax korábbi világhírű trénerét, Kovács Istvánt – szólaltatott meg, mondja el, milyen döntőt vár az Eb-n; a legtöbben a hollandok (5), a németek (4) és a franciák (4) fináléba jutására tippeltek, a svédek egy szavazatot kaptak. Ebből négyen várták Hollandia végső győzelmét.
Dánia eközben az esélytelenek nyugalmával, mégis izgatottan készülődött. Mivel még tartott a dán bajnokság, Möller-Nielsennek nem volt nehéz az otthon játszókat összecsődítenie, nem úgy az idegenlégiósokat, akik már javában vakációztak szerte a világban – innen származik a „strandról jövő társaság″ félig-meddig igaz legendája. „Nincsen vesztenivalónk, csak nyerhetünk″ – szólt az északiak jelmondata, amelyhez akkor is tartották magukat, amikor tényleg közel álltak a kieséshez: a franciák elleni utolsó csoportmeccsükön.
A DÁNOK ELVITTÉK A SHOW-T
Mindenképpen nyernie kellett Möller-Nielsen legénységének az immár Michel Platini által dirigált, Jean-Pierre Papin, Eric Cantona és Luis Fernández nevével fémjelzett franciák ellen – és az sem jelentett garanciát a továbbjutásra. Bő tíz perc volt hátra a malmői meccsből, és Lars Elstrup bevitte a második dán találatot, majd néhány minutum múlva Solnában Tomas Brolin is betalált az angoloknak; mindkét pályán 2–1 lett a végeredmény, így Svédország és Dánia készülődhetett az elődöntőre.
A másik csoportban a Nationalelf – amelyet az Eb-k történetében Thomas Doll, Andreas Thom és Matthias Sammer személyében első ízben erősítettek keletnémet válogatott labdarúgók – túlélte Rudi Völler korai kiválását, és túlélte az oranje mészárlását is. A csoportkör utolsó fordulójában regisztrált 3–1-es holland gálaelőadás (hej, Marco van Basten kis híján kettétörte a lécet...) után kevesen gondolták azt, hogy bárki is megállítja a kispadra a balsikerű itáliai vb-t követően visszahívott Tábornok, Rinus Michels korszakos holland válogatottját. Pedig így történt. A bárki Dánia volt, és már az elődöntőben!
A 2–2-es döntetlent hozó holland–dán összecsapás tizenegyesrúgásokkal dőlt el, az északiak 5–4-re győztek annak köszönhetően, hogy Peter Schmeichel hárította Van Basten lövését. A másik párban a poraiból feltámadó Németország 3–2-es sikert aratott Svédország felett – következhetett a német–dán finálé.
Peter Schmeichel hibátlanul őrizte a dán kaput a németek elleni döntőben (Fotók: Action Images)
A nagy feltámadások és kései gólok mesterei ezúttal képtelenek voltak újítani, ráadásul a szerencsével is hadilábon álltak, és 2–0-s vereséget szenvedtek. Schmeichel hibátlanul védett, John Jensen bombagólt lőtt, a bátyjával ellentétben a válogatottba visszatérő Brian Laudrup, mint annyiszor a tornán, igazi vezéregyéniségnek bizonyult. A futballtörténelem egyik legnagyobb meglepetése született meg 1992. június 26-án Göteborgban, avagy a későn érkező dánok elvitték a show-t!
| Csoportkör |
| 1. csoport |
| Svédország–Franciaország 1–1 (J. Eriksson 24., ill. Papin 58.) |
| Dánia–Anglia 0–0 |
| Franciaország–Anglia 0–0 |
| Svédország–Dánia 1–0 (Brolin 58.) |
| Svédország–Anglia 2–1 (J. Eriksson 51., Brolin 82., ill. Platt 4.) |
| Dánia–Franciaország 2–1 (H. Larsen 8., Elstrup 78., ill. Papin 60.) |
| A végeredmény: 1. Svédország 5 pont, 2. Dánia 3, 3. Franciaország 2 (2–3), 4. Anglia 2 (1–2) |
| 2. csoport |
| Hollandia–Skócia 1–0 (Bergkamp 75.) |
| FÁK–Németország 1–1 (Dobrovolszkij 63. – 11-esből, ill. Hässler 90.) |
| Németország–Skócia 2–0 (Riedle 30., Effenberg 47.) |
| Hollandia–FÁK 0–0 |
| Hollandia–Németország 3–1 (Rijkaard 2., Rob Witschge 15., Bergkamp 72., ill. Klinsmann 54.) |
| Skócia–FÁK 3–0 (McStay 7., McClair 16., McAllister 84. – 11-esből) |
| A végeredmény: 1. Hollandia 5 pont, 2. Németország 3, 3. Skócia 2 (3–3), 4. FÁK 2 (1–4) |
| Elődöntő |
| Németország–Svédország 3–2 (1–0) |
| Solna, 28 900 néző. V: Lanese (olasz) |
| G: Hässler (11.), Riedle (59., 89.), ill. Brolin (65. – 11-esből), K. Andersson (90.) |
| Dánia–Hollandia 2–2 (2–1, 2–2, 2–2) – 11-esekkel 5–4 |
| Göteborg, 37 450 néző. V: Aladrén (spanyol) |
| G: H. Larsen (5., 33.), ill. Bergkamp (23.), Rijkaard (86.) |
| Döntő |
| Dánia–Németország 2–0 (1–0) |
| Göteborg, 37 800 néző. V: Galler (svájci) |
| Dánia: Schmeichel – Piechnik, L. Olsen, K. Nielsen – Sivebaek (Christiansen, 67.), Vilfort, J. Jensen, H. Larsen, Christofte – Povlsen, B. Laudrup |
| Németország: Illgner – Helmer – Reuter, Kohler, Buchwald, Brehme – Hässler, Effenberg (Thom, 81.), Sammer (Doll, 46.) – Klinsmann, Riedle |
| G: J. Jensen (19.), Vilfort (78.) |
| Gólkirály: Bergkamp (holland), Brolin (svéd), H. Larsen (dán), Riedle (német) 3-3 gól |
| A torna csapata: Schmeichel (Dánia) – Angloma (Franciaország), Blanc (Franciaország), Kohler (Németország), Brehme (Németország) – Hässler (Németország), Effenberg (Németország), Gullit (Hollandia) – Van Basten (Hollandia), Bergkamp (Hollandia), B. Laudrup (Dánia) |
nso.hu - Hegyi Tamás
