Ők a jövő.

Ők, együtt, akik tudják, hogy minden napelem egy-egy "mini atomerőmű", s azt is tudják, hogy az elektromos rollit a kádban kell lezuhanyozni, sőt, azt is, hogy az abortusz olyan jópofa, mint a botmixer.

A sarki kocsmában ennek töredékéért fekete, sistergős, ropogós pofon jár.

A politika világában viszont nincs ilyen erőszak.

Itt néma áhitat van. S az őszinte csodálat. Hogy ennyi ésszel is lehet élni...
 

---

Francesca Rivafinoli - Óriási a baj: Cseh Katalint tévútra vezették!

Persze a Momentum politikusa szerint nem így volt; ő úgy tudja, hogy a Fidesz vezette félre a komplett országot, amikor – például –„betiltotta a szélenergiát”... Nos, van itt gond.

„Ki vezethet új útra minket?” – kérdezi Cseh Katalin egy vérbeli uniós politikus tanácstalanságával, majd bizonyítandó, hogy valóban elkél mellé egy kalauz, aki bevezeti a tények és a számadatok világába, gyorsan el is sírja bánatát: „Betiltották a szélenergiát, korlátozzák a napelemeket, nem foglalkoztak a geotermikus energiával. 12 éve nem tettek semmit az ország gázfüggőségének csökkentésére. Kiszolgáltatták az országot, tévútra vezettek minket. Ki fogja új útra vezetni Magyarországot?”

Úgyhogy akkor vegyük sorra.

A 2023 negyedik hetéről rendelkezésre álló, legfrissebb statisztikák szerint az uniós tagállamok közül a következő öt ország importálta mostanság a legtöbb fosszilis tüzelőanyagot Oroszországból: Spanyolország, Németország, Belgium, Hollandia és Lettország. Egy héttel korábban Hollandia – Szlovákia – Németország – Belgium – Olaszország volt a sorrend.

Tényleg becsülettel visszanéztem az utóbbi hónapokat: felbukkan még Ausztria, rendszeresen dobogós Szlovákia, Magyarországot viszont nem találni a nagybevásárlók között. A tengerrel rendelkező, szélerőművekkel telepakolt holland-német-belga triumvirátus ellenben rendre ott tolong. Ha ők a szorgosan termelő offshore turbináikkal nem bírták megoldani, hogy leváljanak az orosz tüzelőanyagokról, akkor vajon mi indítja a momentumos politikust annak vélelmezésére, hogy mi a relatíve szélcsendes vidékünkön érdemben beljebb lennénk, ha a kormány nem „tiltotta volna be” a „szélenergiát” mint olyat?

Mert elismerem, kellően drámai a megfogalmazás, miszerint „kiszolgáltatták az országot”, de

Putyin ide vagy oda, nem világos, mennyiben lenne megbízhatóbb tárgyalópartner a szél.
Hiszen ha az lenne, akkor a németek és a hollandok is inkább Aiolosznál kopogtatnának szükség esetén, nem pedig a Gazpromnál. (A belga kormányfő a napokban megvédte magát azzal, hogy rajtuk nagyrészt csupán keresztülmennek az orosz energiahordozók, igazából a velük „szomszédos országok” vásárolják őket. Nahát, ezek szerint még Franciaország se bírja ki 2023-ban orosz gáz nélkül. Hát mit csinált Macron az elmúlt években, miközben földrajzilag és történelmileg ott van neki egy karnyújtásnyira a gázkitermelő Algéria?!?)

De lássuk, mi a helyzet a napelemekkel. Az azért egy el nem hanyagolható részlet, hogy az itthoni „korlátozásokra” nem valamiféle megújulófób ármány keretében került sor, hanem mert az elmúlt évek ugrásszerű növekedése nyomán a napelemek összteljesítménye immár két Paksnak felel meg, amivel (a 2010-es „sereghajtók” kategória után) a top10 környékén vagyunk Európában – a hálózat viszont még nem feltétlenül nőtt fel a következő nagyságrendhez. Ezt joggal lehetne sérelmezni, de szerencsére épp a napokban derült ki:

a kormány megelőlegezi a szükséges fejlesztések uniós támogatásait.
Persze nyilván gyorsabban haladna a munka, ha Cseh Katalinék éjt nappallá téve dolgoznának Brüsszelben a nekünk járó források mielőbbi kifizettetésén, de ha nem, hát nem – tény, hogy a legnagyobb fotovoltaikus kapacitással rendelkező Németország és Hollandia nemhogy nem független Oroszországtól, de pont ők az orosz fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb importőrei. Hiába jön a sok-sok áram a tetőről, attól nem lett gázuk.

Nagyon úgy tűnik tehát, mintha a Momentummal fotózkodó liberális Mark Rutte is kiszolgáltatta és tévútra vezette volna Hollandiát; igazán szemérmes Cseh Katalin, hogy a dolognak ezt a részét elhallgatja.

Aztán ott van még a geotermikus energia. Nos, könnyen lehet, hogy ott bőven akadnak elmaradások, de előástam a Momentum 2022. januári előválasztási programját, hogy megnézzem, melyek voltak a vonatkozó javaslataik. Milyen terveket terjesztettek a választópolgárok elé arra vonatkozóan, hogy Putyin gáza helyett a föld hőjével fűtsünk. Sajnálattal kellett azonban megállapítanom, hogy sehol semmi. Évi 50 ezer lakossági napelemes rendszer telepítésével kívánták „napenergia-nagyhatalommá” tenni Magyarországot (ez a jelek szerint nélkülük is sikerült), támogatták volna a hidrogén kutatását, felmondták volna Paks2-t, de egyébként

sehol egy árva szó a geotermikus energiáról.
Pedig a 2018-as programjukban még egész okos dolgokat írtak a témában – aztán 2022-re elfelejtették. Sőt, az összellenzék tavalyi programja is csupán a szélenergiát nevesíti; a sok-sok pártnak együttes erővel se jutott eszébe, hogy előirányozza a geotermikus energia azonnali felfuttatását. Nem dráma, a kormány is csak pár hónapja kapcsolt, de azért ez ad egy halovány árnyalatot az utólagos okoskodásnak.

Ami pedig a 12 éve nem történt semmit illeti, 12 éve például az akkori fejlesztési miniszter ezekkel a szavakkal indokolta az oroszok Molból történő kivásárlását: „ez a megállapodás radikális áttörés az ország energiafüggetlenségének megvalósítása terén” – a Népszava azonban résen volt, és rámutatott: a részvényvásárlással a saját „presztízse növelésére” költötte a pénzt a Fidesz-kormány, ahelyett, hogy a fizetéseket emelte volna, a pakettet szépen a Szurgutnyeftyegaznál hagyva.

Két évvel később a 444 a következőképpen kommentálta a hírt, miszerint az államé lett az összes magyarországi gáztároló: „Az állam most már 6,16 milliárd köbméter gázt képest elrakni. Tavaly egész évben 9,3 milliárd köbméter fogyott összesen Magyarországon, vagyis ez jó sok. Hogy az államnak ez miért ennyire fontos, az nem teljesen világos.” (Azóta legalább ez is kiderült.) Ez egyébként akkoriban volt, amikor Szijjártó Péter még 34 éves államtitkárként Dohába utazott, hogy szándéknyilatkozatot írjon alá az ottani LNG Magyarországra szállításáról –

a HVG erről „Szijjártó Katarban látja a jövőt” címmel tudósított.
2014-ben ugyanő már külügyminiszterként tárgyalt Washingtonban az energiabiztonságról, rámutatva a diverzifikáció és az interkonnektorok fontosságára, egyben sürgetve a horvát LNG-terminál mielőbbi megépítését, ha már az Orbán kormány által 2010-ben (kábé legelső lépésként) kiemelt beruházásnak minősített Nabucco meghiúsult (mennyivel jobban járt az EU az Északi Áramlattal). Aztán jött 2015 és a mára kulcsfontosságúvá nemesült Török Áramlat projektje, amelyet pedig a következő címmel prezentált valamelyik független-objektív portál: „Támogatjuk az új orosz gázvezetéket, amiből úgysem lesz semmi, viszont az EU-t feleslegesen provokáljuk”.

Ne bántsuk az újságírókat, mindenkinek lehetnek rosszul öregedő mondatai; az azonban mindezek alapján felsejlik, hogy az elmúlt 12 évben a kormány nem annyira az ellenzéki szürkeállomány elsöprő támogatásával, hanem inkább annak itt-ott gúnyos értetlenkedése közepette tette meg mégoly apró lépéseit az energiafüggetlenség terén. Márpedig – bár izgalmas az is, hogy kit rejthet a Momentum plakátjain Donáth Anna sziluettje – a jövőt illetően nemcsak az a kérdés, hogy „ki vezethet minket”, hanem az is, hogy honnan hová.

Olyanokra viszont nem könnyű ráhagyatkozni, akik nemhogy a Katarhoz hasonló fura országokkal való partnerség szükségességét nem látják tíz évre előre, de még az aktuális pozíciót sem képesek a maga összefüggéseiben meghatározni.

(forrás: Mandiner)

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>