Tényleg kezdjük Greta Thunbergnél, legyen ő a kályha, ahonnét elindulunk. Amikor feltűnt a világpolitika Commedia dell’arte-jában a klíma­buli farsangján, talán tizenöt éves volt. Jött Greta a maga tizenöt évével és az abból következő kompetenciájával, tapasztalatával, felkészültségével, ami természetesen mind-mind megkérdőjelezhetetlen. Greta maga az igazság, akinek „ellopták a gyerekkorát” – azóta töprengek, ha az övét ellopták, vajon mit csináltak a nagyanyám gyerekkorával vagy az Auschwitz­ba és a Kolimára hurcoltak gyerekkorával.

De ha ellopták, hát ellopták. Nyilván szükség van erre az ellopásra ahhoz, hogy Greta, a tizenöt éves leányka korunk Jeanne d’Arcja lehessen. Mert így változnak az idők: Jeanne d’Arcnak akkoriban még máglyára kellett mennie tizenkilenc évesen, hogy legenda lehessen belőle, ma már elég vityizni egyet a tengeren és megkapó hülyeségeket beszélni, a „közösségi média” minden másról gondoskodik. S van, akinek még ennyi teljesítményre sincs szüksége a hőssé váláshoz.

Ismerünk olyat, aki tizennyolc évesen ki tudja mondani a f…sz és a ba…d meg szavakat, s ez bőven elég a kompetenciához, a megkérdőjelezhetetlen teljesítményhez. Két trágár szó elegendő belépő a politika világába. Egy f…szon fel lehet kúszni Timmermans elvtárs hóna alá, a dicsfénybe, sőt oda lehet ülni Fletó mellé a kongresszuson, lehet beszédet mondani a semmiről, közhelynél is közhelyesebb ürességeket pufogtatni tapsvihart aratva. Ez a teljesítmény elegendő ahhoz, hogy a ballibsi pártok versenyezzenek kegyeinkért, aztán el is lehet indulni az önkormányzati választáson, szülővárosunkban, ahol ismernek, és itt a bökkenő, mert ahol ismernek, ott mindössze 170 voksra elegendő a csodálatos személyiségünk, hiába, no, a „közösségi média” mindenhol máshol tudja pótolni a hiányosságokat, csak helyben nem.

De azt azért rögzítsük, hogy abban a világban, az elviselhetetlenség, a becstelenség, a hazugság, az aljasság, a virtualitás, a Werner Tötgesek világában tizenöt és tizennyolc évesen is tökéletesen alkalmas vagy mindenre, tetteid, felkészültséged és kimondott szavaid megkérdőjelezhetetlenek, abban a beteg, kocsonyás, undorító világban mindig csak a Katharina Blumok tisztessége vész el. Mint most is éppen. Mert abban a világban a szavak és lózungok szintjén minden a fiatalokról szól.

Már felmerült, hogy a szavazati jogot szállítsák le tizenhat éves korra, mert ugye az emberfia tizenhat évesen oly kompetens mindenben, oly felelősen tud dönteni bármiről. Abban a világban négy-öt-hat éves gyerekeken meg lehet kezdeni a nemváltó beavatkozásokat, tele lehet őket tömni hormonokkal. Vagy azért, mert az elmebeteg bűnöző szüleik ezt találták ki, vagy azért, mert a négyéves kisfiúnak születik egy húga, aki eleinte kissé több figyelmet kap, mire a kisfiú egy szép napon lánynak öltözik, így kívánva visszaperelni magának a figyelmet. A barom szülei pedig azonnal elrohannak vele nemet váltani, a felkoncolandó orvosok pedig hajlandók erre.

Így van ez manapság. A „fiataloké a jövő”. Így aztán, ha tizenöt éves vagy, te vagy a legalkalmasabb világmegváltónak. Ha tizennyolc éves vagy és tudsz ocsmányul beszélni, te vagy a legalkalmasabb politikai sztárnak, képviselőnek. Ha négyéves vagy, éppen alkalmas korban vagy, hogy megváltoztasd a nemedet. De ha például huszonkét éves, végzős joghallgató vagy és konzervatív, akkor nem vagy alkalmas ifjúságügyi helyettes államtitkárnak. Akkor te csak a Mr. Rick lánya vagy.

Katharina Blum agyonlőtte Werner Tötgest. Aztán várta, hogy rátörjön a lelkiismeret-furdalás. Nehezen tudom elképzelni, hogy ma bármelyikünkre rátörne.

Bayer Zsolt -]]> www.magyarnemzet.hu]]>