„…a republikánusoknak a lehető legjobban meg kell erősíteniük a választások integritását és védelmét. Jó példa erre az, amit Ron DeSantis floridai kormányzó tett: betiltották a tömeges levélszavazást, betiltották a szavazatgyűjtést (vagyis azt a gyakorlatot, amelynek során politikai pártok megbízottjai összeszedik a levélszavazatokat a választópolgárok otthonában, és leadják őket a szavazóhelyiségben vagy a választási irodában – a szerk.), kötelezővé tették a szavazók személyazonosságának igazolását, és létrehoztak egy választási rendészetet annak érdekében, hogy biztosíthassák a voksolás tisztességes lebonyolítását.”

Ezt Mark Ivanyo houstoni ügyvéd, a Republicans for National Renewal (Republikánusok a Nemzeti Megújulásért) egyik alapítója és ügyvezető igazgatója mondta a Demokrata munkatársának.

Csak a pontosság kedvéért, az a metódus, amit a floridai kormányzó bevezetett, vagyis hogy csak azok szavazhattak, akik igazolták személyazonosságukat, megfelel a civilizált világban alkalmazott választási gyakorlatnak. Ezért tehát sem halottak, sem fiktív személyek, sem autóbuszokkal utaztatott, több helyszínen is voksoló aktivisták, sem pedig úgynevezett levélben szavazó olyan tömegek, akik még a postaládáig is lusták elmenni, ezért rábízzák a dolgot egy-egy aktivistára, akik szintén „tömegesen” jótékonykodnak az ügy érdekében, nem szavazhattak. És láss csodát, Floridában a republikánusok hatalmasat nyertek: DeSantis a szavazatok 59 százalékával győzött demokrata párti kihívójával szemben, aki csak 39 százalékot ért el. Négy évvel ezelőtt Ron DeSantis még csak 1 százalékos előnnyel lett kormányzó. Érdekes, nem?

Beszéljünk nyíltan. Teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy abban az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az informatika a legfejlettebb az egész világon, ahol olyan techóriások, mint a Microsoft, az Apple, a Tesla, a Facebook és a többiek működnek, ahol a folyamatszervezés a legfejlettebb az egész világon, ne volnának képesek egy választást gyorsan és egyszerűen lebonyolítani. Természetesen képesek rá, ahogy Floridában is sikerült. Nem az a kérdés tehát, hogy a csúcstechnika és csúcsinformatika hazájában csaltak-e (ezúttal is) a választásokon, hanem az, hogy a csalás intézményesítésén kívül még milyen indoka lehet egy bonyolult, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, rengeteg visszaélésre alkalmat adó, botrányosan lassú és átláthatatlan választási mechanizmus életben tartásának.

A jelek szerint a „mély­állam” sajátos működésével a tengerentúlon sokan tisztában vannak, de mint a nekünk nyilatkozó, a helyzetet alaposan ismerő elemző szavaiból is kiolvasható, a tárgykörben a legmerészebbek is szokatlan óvatossággal fogalmaznak. Ismételjünk meg még egyszer egy kiragadott részletet: „…kötelezővé tették a szavazók személyazonosságának igazolását”. Igen, jól látja a tisztelt olvasó. Kötelezővé tették, mert amúgy nem az. Erre mondaná az őszödi Böszme roppant elmésen: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?” Nos, nem kell. Ez a mondat mindent megmagyaráz.

A jó ég tudja, mi lesz a félidős amerikai választások következménye, mert a nagy zűrzavarból olyan semmilyen eredmény jött ki, amiből bármi lehet. Ki győzött és ki veszített? Ez is jó kérdés, de még jobb kérdés az, hogy mi következik mindebből a világ többi része számára? Háború vagy béke? Ki tudna erre választ adni?

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>