A DK elnökének mai Facebook-dolgozatából kiderült, hogy Gyurcsánynak valamitől nagyon nagy a mellénye.

De vajon mitől? Attól, hogy eltüntette a konkurensek közül Jakab Pétert? Attól, hogy észrevehetetlenné tette a szocikat, akiknek a maradékai nem győznek belecsimpaszkodni, hogy legyen mandátumuk a parlamentben 2026 után is? Attól, hogy a Párbeszédet és az LMP-t már senki nem veszi komolyan?

Mert ugye ezekkel a „nagy győzelmekkel” Gyurcsányék még így is nagyon alacsonyan állnak. S miközben a Fidesz az utóbbi hetekben veszített néhány százalékot a népszerűségéből, a Demokratikus Koalíció, de az összes többi baloldali párt semmit nem tudott profitálni belőle. Erre lehet olyan büszke valaki? Erre lehet nagy mellénye?

Vagy arra, hogy 12 év alatt egyetlen használható gondolatot nem volt képes kipréselni magából, ami vonzó lett volna a magyaroknak?

Netán arra, hogy ezerrel támogatja Brüsszel kolonialista törekvéseit? Hogy ínyére való, ha megfosztják Magyarországot a függetlenségétől? Hogy szeretné ehhez beengedni a migránsokat, akik mint bűnözők, papírok nélkül, ha kell erőszakkal is átlépnék a határunkat, miközben a magyarok csak megfelelő okmányokkal utazhatnak mindenhova? Hogy az LMBTQ- és a genderpropaganda feltétlen támogatása révén elpusztítaná a magyarságot, figyelmen kívül hagyva az Alaptörvény által kimondott „az apa férfi, az anya nő, a gyermekeinket meg hagyják békén” természeti törvény primátusát?

„Van bennünk alázat hazánk iránt” – írja Gyurcsány.

Ez az alázat, tessék mondani? Hogy semmibe vesznek mindent, ami magyar, ami nemzeti, ami keresztény? Mindent, ami a honi hagyományokat, szokásokat, közösségi viszonyrendszerünket jelenti?

Sokak szerint ez maga a hazátlanság szimbóluma.

Gyurcsány azonban még ezek után is képes fokozni saját abszurditását. Azt mondja:
„Csak egy valami előtt fogunk meghajolni, az elveink előtt. Soha senki másnak, soha semmi másnak.”

Miféle elvekről beszél ez az ember? Hacsak nem a kommunista, neomarxista elvekről beszél, ami egyet jelent az elvtelenséggel.

A kommunisták egyetlen igazodási pontja az elvtelenség. A „nincsen”-féle elvek érvényesítése. Ady A nincsen himnusza című versében többek közt ezt írja: „A Hajnal nem ragyogó, / Az Éj fehéren lebben, / Az Isten nem jóságos, / Az Ördög nem kegyetlen. / Az Ördög a rokonunk / S ellenségünk az Isten.”

A magyarok azonban nem így gondolják. Pont fordítva. Az ördög nem a rokonunk, s az Isten pedig nekünk nem ellenségünk.

Milliók Orbánnal értenek egyet, aki azt mondja:
„A jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenekelőtt!”

A nagymellényről pedig azt sem tudják, hogy mi az.

Horváth K. József -]]> www.888.hu]]>