A Koreai Köztársaság elleni parádés játékkal elért, a vártnál jóval simább győzelem - 5-1 - és a Litvánia elleni kibrusztolt, ugyanakkor rendkívül értékes és megbecsülendő siker - 2-1 - után egyértelművé vált, hogy a magyar felnőtt férfi jégkorong válogatott az elitbe való feljutás kapujába, ha úgy tetszik, annak közvetlen közelébe érkezett. A két hátralévő mérkőzésünk - Szlovénia és Románia ellen lépnek még jégre a mieink Ljubljanában - bármelyikén aratott újabb győzelem egészen biztosan a feljutást jelentené a világ legjobb 16 jégkorong válogatottja közé.

Eddig ez kétszer sikerült, 2008-ban Sapporóban, 2015-ben pedig Krakkóban, vagyis elvileg hétévente feljut a magyar csapat, hogy ez a számmisztika, ez a sorminta folytatódjon, ahhoz 2022-ben kell egy újabb siker, ami most ismét karnyújtásnyi közelségbe került.

Tovább gondolkodva ennek a bizonyos misztikus hetes szerencseszámnak a jelentőségén megállapítható, hogy eddig pontosan hétszer kerültek korongosaink ebbe a helyzetbe vagyis, hogy egyetlen meccs, egy győzelem választotta el őket a felkerüléstől.

A divíziós rendszer bevezetését követő második alkalommal már adott volt a lehetőség a csodára, de 2002-ben Székesfehérvárott Dánia túl nagy falatnak bizonyult és mivel akkor a csoportunkból csak egy feljutó volt, a tőlük elszenvedett 6-2-es vereség az északiak feljebb lépését eredményezte. A dánok egyébként azóta is folyamatosan az elitmezőny - korábban A-csoport - tagjai.

Az ezt követő években lényegében szilárdan tartotta divízió I/-es tagságát a magyar nemzeti válogatott, egészen 2008-ig. Akkor - ki tudná elfeledni - ismét egy meccsre kerültünk a hőn áhított sikertől és az előtte évek hosszú során át fent szereplő Ukrajna elleni 4-2-es sikerrel kivívtuk a feljutást. Az az eredmény "Szapporói csoda" néven került be a magyar sport történelemkönyvébe, az azt elérők pedig azóta viselhetik a "Szapporói hősök" kitüntető címet.

Ezután bár 2009-ben hat vereséggel rögvest búcsúztunk is az elit vb-től, hamarosan sorban jöttek az újabb és újabb sanszok, a közvetlenül a feljutásért vívandó, sokszor drámai meccsek.

2010-ben Ljubljanában Szlovénia ugyan nem adott igazán esélyt nekünk - 1-4 - egy évvel később az olaszok elleni sorsdöntő ütközet viszont egy drámai hosszabbításba torkollott, ám a végén a Papp László Budapest Sportaréna 9000 szurkolójának - állítólag harmincezres volt a jegyigénylés arra a meccsre - túlnyomó többsége szomorkodhatott a ráadásban aratott 4-3-as olasz győzelem és a magyar feljutás elmaradása miatt.

2012-ben Ljubljanában nem volt sanszunk, 2013-ban megint Budapesten már annál inkább. Megint az olaszokat kellett volna legyőznünk, azután, hogy Kazahsztán ellen megcsináltuk a bravúrt, de Itália ezúttal is jobbnak bizonyult, a 2-1-es vereség, majd a kazahok sikere a már feljutó olaszok ellen, ismét megfosztott minket a budapesti csoda lehetőségétől.

2015-ben aztán jött Krakkó. Az akkori divízió I/A. vb utolsó meccsén a házigazda lengyelek ellen az utolsó meccsen nekünk egyetlen pontocska is elég lett volna, ezért aztán lengyel barátainknak 1-1-nél kockáztatniuk kellett, levitték a kapust, hogy 6 az 5 ellen támadják a kapunkat. Ám a mostani vb-n is eddig nagyon jó teljesítményt nyújtó Szirányi Bence hőssé vált, a saját harmadunkból az ellenfél üres kapujába csúsztatott koronggal. Magyar eufória a Tauron Arénában.

Hetedszer és eddig a pillanatig utoljára megint Budapesten jött el a nagy esély, természetesen megint az utolsó meccsünkön vívhattuk volna ki a feljutást, amihez nekünk egy rendes játékidős győzelemre lett volna szükségünk, a briteknek 1 pont is elég volt.

Végül annak ellenére nem sikerült, hogy 2-0-ra vezettünk már és a lelátón mindenki a 2019-es szlovákiai vb-n való magyar részvétel részleteit tervezgette. Ám jött a brit szépítő gól, majd egy kihagyott magyar büntető, hogy aztán 15,8 másodperccel a vége előtt becsússzon a kapunkba az a bizonyos vulkanizált gumidarab, mi pedig minden felvidéki tervünket kidobhattuk a kukába, hiszen a csapat nem néhány kilométerre északra, hanem a távoli Kazahsztánba utazott vb-re 2019-ben, nagyobb baj, hogy így csak divíziósra és nem elitre.

Azóta a koronavírus-világjárvány miatt nem is játszhattunk vb-n, a mostani előtt azonban a háború miatti átszervezés nagy esélyt adott számunkra és ezzel eddig élt is a magyar csapat, amelynek ezúttal ráadásul kétmeccses az a bizonyos sansza, akár Szlovénia, akár Románia legyőzésével 2023-ban egészen biztosan az elit világbajnokságon játszhat, azt viszont nem tudni még, hogy hol.

Winkler J. J. Attila