Azt mondja a farkas: Te, róka, verjük meg a nyulat. Miért verjük meg? – kérdez vissza a róka. Ha van rajta sapka, azért, ha meg nincs, akkor meg azért, válaszolja. Így is tesznek, amikor találkoznak a sapka nélküli nyúllal. Másnap a két gazfickó ismét az erdőben sétál, amikor a farkas újfent a nyúl megverését szorgalmazza. De most miért verjük meg? – kérdezi barátja, a róka. Kérünk tőle cigarettát, ha füstszűrőst ad, azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért. Amikor a nyúl szerencsétlenségére ismét felbukkant, szóltak, hogy adjon nekik cigarettát. Mit parancsoltok, füstszűrőst vagy füstszűrő nélkülit? – kérdezett vissza a tapsifüles. Nézd – mondta a farkas a rókának –, már megint nincs rajta a sapka!

Magyarország a sapka nélküli nyúl szerepét kapta az Euró­pai Unióban. Nem választott, hanem rá szignált szerep, amellyel leginkább 2010 óta folyamatosan szembesül. Miért merik megtenni vele? Mert látszatra kicsi, területileg és a lakosságszámát tekintve is maximum a középmezőnyhöz tartozik. Okosan ugyan mindkét zsebében ott lapul a kétféle cigaretta, de mégis azt gondolják róla, védtelen.

Amikor azt várták el, azonosíthatatlan tömegeket engedjünk Magyarország területére, a magyar kormány kerítést épített az inváziós seregek útjába. Furcsa mód még akkor sem maradt abba az ellenünk folytatott acsarkodásuk, amikor az illegálisan érkező tömegeket befogadó országok egyszer csak elkezdtek kerítéseket építeni, látva a saját városaik utcáin tomboló erőszakot.

Megrovást kapunk, ha pandémia idején nem az EU által preferált üzleti érdekeltségektől várjuk a kiszámíthatatlanul érkező Covid elleni vakcinákat, hanem a magyar kormány saját hatáskörben dönt, és onnan vásárol és azoktól, akik hajlandók azonnal szállítani. Skandalum, nem jogállamhoz méltó lépés – mondják. Nem csoda a reakciójuk, hisz nyilvánvaló, hogy valamilyen módon érdekeltek bizonyos beszállítók elsőbbségében. Nem is beszélve a politikai presztízsveszteségről, amit egy sapka nélküli nyúltól kell elszenvedniük.

Van hát bűnünk számtalan. Leginkább az a vérlázító számukra, hogy több mint tíz éve olyan kormány van hatalmon, amely konzekvensen képviseli Magyarország érdekeit. Kimondatott ugyan, hogy az uniós alapszerződés értelmében területi nagyságtól és lakosságszámtól függetlenül garantált a jogegyenlőség a tagországok között, és minden csatlakozott nemzet érdekét képviselni kell. Papíron! A mindennapok forgatagában azonban egyik baj és félreértés követi a másikat. A „függetlenebbek”, vagyis a méretben nagyobb országok és mindenben hű csatlósaik sértődötten veszik tudomásul, ha a „kisebbek” közül bárki különvéleményt képvisel a döntéseket megelőző vitákban.

Az sem hat zavarólag a szemellenzőt viselőkre, ha a különvélemény inkább szolgálja mind a huszonhét ország érdekét. Nyilván bántó a számukra, ha nem a nagyoktól, vagyis bölcsebbektől származnak a javaslatok. Szóval, az egyenlőség a brüsszeli farkas erejéhez mérendő, nem a még oly furfangos nyúl találékonyságához. Csak sajnálni lehet, hogy az európai közösség nagy ívű vezetői számításon kívül hagyják azt a nagyon egyszerű matematikai tényt, hogy huszonhét ország lehetősége lényegesen több, mint Berlin–Párizs tandemjének tudása. A kialakult helyzet jól mutatja azt a mély gödröt, ahová az EU belavírozta magát. A kátyúból a kilábalás szinte lehetetlen. Akinek sikerült – Nagy-Britannia –, már kereket is oldott, vissza sem nézve a többi bajban lévőre. Olyan világgá változott a többre érdemes unió, ahol bármikor, bárkire ráoszthatják a sapka nélküliség bűnét, és már jön is a büntetés.

Felmerül a kérdés, vajon kik azok a személyek, akiknek feladata lenne az ötszázmilliós Európa jövőjét igazgatni, ideértve az unión kívülieket is, miközben a világ forrongásban van? A gazdasági versenyben hogyan fog helytállni Európa Amerikával és Kínával szemben? S ha ez nem adna elég okot a fejtörésre, Európa utcáit elárasztják messziről jött tömegek, idegen kultúrát zúdítva az őslakosokra, veszélybe sodorva a mindennapok normalitását, növelve a már egyébként is magas biztonsági kockázatot. A következmények pedig Magyarországra is begyűrűznek, érintve hazánk minden lakosát, azokat is, akik lelkesen a Fidesz ellen fognak szavazni 2022-ben. Szóval, kik a vezetők, milyen emberek és vajon van-e csontváz az ő szekrényeikben, amelyek gátolhatják tisztánlátásukat, cselekvőképességüket?

Ursula von der Leyen, a bizottság elnök asszonya meglehetősen szimpatikus családanyából változott át genderpárti héjává, amely egy anyától különösen meglepő és elkeserítő. De ott van a cseh nemzetiségű Věra Jourová alelnök asszony, Ursula von der Leyen támasza jogállamisági ügyekben. Akinél markánsabban meg sem jelenhetne a magyargyűlölet, bár beosztása megkövetelné legalább a semlegesség látszatát. Miközben Jourová asszony rendkívül érzékeny a magyar – időnként a lengyel – jogállamiság kérdésére, önéletrajzából kimaradt, hogy korrupciós vádakkal már volt letartóztatva. Egy hónapot töltött előzetesben a csehországi Lami nevű börtönben. Igaz, akkor még a Miloš Zeman által vezetett Cseh Szociáldemokrata Párt tagja volt. Amikor átjelentkezett az ANO-pártba, Andrej Babiš miniszterelnök pártjába – rossz nyelvek szerint –, megszűnt az eljárás, és meg sem állt Brüsszelig, hogy onnan vigyázza a huszonhét tagország jogszerű működését. Megemlíthető Stella Kyriakides egészségügyi biztos ténykedése, aki átkot szórva az orosz és kínai Covid elleni oltóanyagra oroszlán módra védi az unióhoz közel álló vakcinagyártók érdekeit. Talán lesz annyi ereje a mostani brüsszeli vezetés utódainak, hogy újra igénybe vegyék a Nürnbergben hét évtizede kihasználatlanul hagyott volt bírósági épületet, bizonyos dolgok megtárgyalására.

Fontos lenne tudomásul venni a világ realitásaitól elszakadt, elvakult és fellengzős brüsszeli politikusoknak, hogy tőlünk, a huszonhét országot alkotó polgároktól – sapkában vagy sapka nélkül – függ Európa valódi, túlélésre alkalmas ereje és kreativitása.

Földi László

A szerző titkosszolgálati szakértő

]]>www.magyarnemzet.hu]]>