Niall Ferguson - világsikert aratott gazdaságtörténeti munkák szerzője- a Newsweek című amerikai he­tilapban az amerikai társadalom egyenlőt­lenségeiről ír. A republikánusok a gazdasági egyenlőtlenségek kampányba emelését „osztályharcosnak" tartják, de konzervatív szer­zőnk szerint a demokratákétól eltérő megol­dás is létezik a jelenség mérséklésére.

Az 1970-es évekhez képest ma az amerikai férfiak reáljövedelme gyakorlatilag nem vál­tozott, de a legkevesebbet kereső 25 száza­lék reáljövedelme csökkent, míg a gazdago­ké jelentősen nőtt. A felső egy százaléknak az összes jövedelemből való részesedése három évtized alatt megkétszereződött.

Két Amerika él egymás mellett. A leszaka­dóban nagy a bűnözés, sok a válás és kevés a házassága sok a munkanélküli, keveseknek van nyolcórás munkájuk, legfeljebb érettsé­gizettek, sok a „megesett" anya, sok a beteg és a rokkant, gyorsan nő a vallástalanság, so­kan boldogtalanok. Az alapvető amerikai értékek, család, munka, közösség, hit - mind összeomlóban vannak. A másik Amerikában éppen fordított a helyzet. A két nemzet két­fajta településen él, a kettő között megállt a társadalmi integráció.

A demokraták és liberálisok a skandináv modellt ajánlják az egyenlőtlenségek mérsék­lésére. Növelni kívánják a gazdagok adózását, és a nagyobb adókból új szociális programo­kat indítanának.

A republikánusok még nem találják a választ, szerzőnk szerint azonban az létezik. A Charles Murray által kidolgo­zott ellenszer egyszerű: mindenkinek alapbér, munkára ösztönző adórendszer és az állami oktatási monopólium eltörlése, hogy verse­nyezzenek az iskolák a hallgatókért

Magyarországon három társadalom él egymás mellett. Az első sikeresen integrálódott és európai munkamegosztásba a második részt vesz a belső piac működésé­ben, a harmadik azonban egyikre sem képes, még nyolc általánost sem végzett és szakmá­ja sincs. Gazdaságpolitikánk lényege, hogy mindhárom ország együtt legyen sikeres. Eh­hez integrálni kell a harmadikat az első ket­tőbe, a másodikat kikeli nyitni a világ felé, és az elsőben emelni kell a hazai jövedelem rész­arányát. Ami eddig történt, ezért tőrtént, ami ezután jön, ezért jön.

A harmadik ország integrálását célozzák a közmunka- és Start munkaprogramok, a 180 naprói 90 napra csökkenő munkanélküli se­gélyezés, a családi pótlék iskolába járáshoz kötése, aló éves életkorra mérsékelt köte­lező iskoláztatás, a rokkantnyugdíjasok fe­lülvizsgálata, a rehabilitációs kártya, az ala­csonyabb összegű bérpótló juttatás, az új Munka Törvénykönyve és a szakképzés re­formja. Már 150 ezerrel csökkent a bejelen­tett munkanélküliek száma, nőtt az aktivitási és a foglalkoztatási ráta, csökkent az iskola­kerülés és nőtt a gyakorlati szakképzési idő. A harmadik ország felemeléséhez jön még a Szabad Vállalkozási Zóna az elmaradott tér­ségek felzárkóztatására jön az új köznevelési rendszer, és új növekedési programok segítik a képzetlen munkaerőt is felszívni képes há­rom ágazatot: az építőipart, a mezőgazdasá­got és a turizmust.

Az első és második társadalomból áll a ma­gyar középosztály. Őket támogatja a munka­vállalásra és munkahelyteremtésre ösztönző új adórendszer, a gyermekvállalást segíti az adórendszeren kívüli juttatás és az új otthon­teremtés, a versenyképes tudás megszerzé­sét segíti az intézmények közötti versenyre épülő felsőoktatási modell, a pénzügyi terhek csökkentését célozza a végtörlesztés és az árfolyamgát, a vállalkozásoknak ad tökét az Új Széchenyi-terv.

Ez a belső nemzetegyesítés. 

(Niall Ferguson: Rich America, Poor America, Newsweek, 2012. január 23.)

Matolcsy György - hetivalasz.hu