1848 tavaszán a pesti fiatalok 12 pontban kö­veteltek változást az akkori politikától Mit lenne érdemes követelni ma a politikától és a kormánytól?

Szabadságunkat és függetlenségünket ki­vívtuk, bár csak napi küzdelmek árán tudjuk megőrizni e drága értékeket. Már jólétet és boldogságot kívánunk magunknak, csalá­dunknak és nemzetünknek e században: et­től azonban még távol vagyunk. A jóléthez és a boldogsághoz munkán és növekedésen át vezet az út: az első eredmények biztatók, de csak a rajtkőig jutottunk. Mégis, minden hibánk és tévedésünk ellenére itt áll előttünk az új világ. E század első évtizedeiben képe­sek leszünk valóra váltani reményeinket: új­ból van esélyünk egy boldog és jólétben élő európai nemzetté vélni. Mit kell tennünk?

Látnunk kell, hogy száz éven belül hatod­szor csap le ránk a történelem. Az első világ­háború és Trianon, az 1929-1933-as válság, a második világháború, az ötvenes évek dik­tatúrája, majd az 1990-es évek első felének nyugati nyitása és piacgazdasági átmenete óriási veszteségeket hozott számunkra. Ma éljük át a hatodik nagy csapást: a 2002 utá­ni kormányzás miatt legyengült országot derékba kapta a 2008 utáni válság. Egy év­tizedünk is rámehet, mire a gazdasági tönk­retétel belső és külső veszteségeit pótoljuk.

A jólét, nyomában a boldogság eléréséhez négy nagy területen kell teljes fordulatot el­érnünk. Előszón be kell tömni azokat az óri­ási lyukakat, ahol valósággal ömlik ki a pénz az országból - hol tudjuk, kihez, hol nem. Másodszor: le kell venni a vállalkozásokról és az emberekről a béklyókat. Harmadszor: ki kell aknáznunk a munka minden lehetősé­gét. Negyedszer: fel kell tárnunk és használ­nunk kell az összes növekedési forrásunkat.

Hol ömlik ki a pénz? A külföldre eladott belföldi monopóliumoknál: évi 3000 mil­liárdunk megy § láthatóan és láthatatta-nul. A felesleges bürokrácián: 2000 milliár­dunk. Az adókikerülésen: ez a másik 2000 milliárd. Az állami pazarláson: legalább 600 milliárd. Az államadósságra fizetett túl ma­gas kamaton: legalább 500 milliárd. A ma­gas munkanélküliségen: közel 200 milliárd. A túlzottan magas valutatartalék tartásán: 100 milliárdunk. Az állami korrupción: ez a másik százas.

Milyen gúzsok kötnek? A tőke, hitel, álla­mi garancia hiánya korlátozza a vállalkozá­sokat a munkahelyek teremtésében. Az erős középosztály hiánya visszafogja a fogyasz­tást. A belső piac szűkössége a beruházáso­kat. A külső piacra jutás gyengeségei a ha­zai cégek bővülését A belső monopóliumok akadályozzák új hazai cégek piacra jutását. A tudáshiány és a tudástőke torz szerkezete korlátozza az egész üzleti szektort. Az árfo­lyam és az alapkamat mai szintjei. Az infra­struktúra szűk keresztmetszetei a közleke­désben és információáramlásban.

Hol lenne több munka? Jobb képzettség­gel minden ágazatban. Minőségi felsőokta­tással bárhol. Közmunkában egyre több he­lyen. A 10 fő alatti mikro- és az 50 fő alatti kisvállalkozásoknál. A hiányzó 10 ezer erős középvállalatnál. A három - a munkaerőt ver­tikálisan alkalmazó - ágazatban: a turizmus­ban, a mezőgazdaságban és az építőiparban. A „statisztikailag" nem létező vállalkozóknál.

Honnan jöhetne a növekedés? Az új tech­nológiákból jöhet az új GDP kétharmada. A több munkát végzők révén. Az export bő­vüléséből. Az okos importhelyettesítésből. A magasabb hazai hozzáadott értékből. Az erősödő versenyképességből. A több beruhá­zásból. Az emelkedő fogyasztásból. Már minden elindult, de még jó sokáig kell öles léptekkel mennünk előre ahhoz, hogy célba érjünk.

Matolcsy György - hetivalasz.hu