A tiltakozó akciót állítólag az ózdi Tóth Imre Miklós javasolta, akinek a barátja öngyilkos lett, mert munkanélkülivé válva nem tudta fizetni lakáshitelét, és mindenét elveszítette. Tóth, aki maga is munkanélküli, elhatározta, hogy a térség egyre reménytelenebb helyzetét tudatja a honatyákkal és a kormánnyal is. A borsodi szocialisták felkarolták Tóth ötletét. A tragédia kapcsán a kortársakat terhelő legelemibb emberi szégyenérzetet sutba dobva nem átallottak egy hatásvadász tiltakozó demonstrációt szervezni, ahelyett, hogy az elhunyt családjának gondját enyhítették volna. Mivel az „éhségmenet” élére álló egyik pártember, Komjáthi Imre edelényi munkás korábban egy Mesterházy Attila nevével fémjelzett gyűlésen szónokolt, nem lehet kizárni azt sem, ennek az akciónak a legfontosabb célja az, hogy tompítsa Gyurcsány Ferencék avasi lakótelepi kirándulásának médiasikerét Borsodban. Komjáthi korábban azzal vetette észre magát, hogy az MSZP legutóbbi városligeti majálisán felállított bokszgépnél a Fidesznek behúzni vágyókat igazgatta sorba. Most azonban Komjáthi igazodott az erősebbnek vélt utódpárthoz, bár a Facebookon Debreczeni Józseftől Gyurcsány Éván és Dobrev Klárán át Mesterházy Attiláig terjed baráti hálózata, nem okozott neki gondot, hogy Gyurcsány avasi terepgyakorlatát egy „pártceleb” népszerűsítésének titulálja.

Képzeljük el, amint a helyi önkormányzati hatalmat birtokló szocialista polgármesterek vállvetve ezzel a Komjáthival együtt vonulnak a főváros felé a nehéz sorsú munkanélküliekkel. Azokkal, akik közül sokakat juttathatnának legalább közmunkához, ha a pártbeli karrierépítést szolgáló menetelés helyett a felelősségükre bízott emberek sorsának jobbra fordításán fáradoznának.

Az éhségmenet egyik vezetője, Szikszó szocialista polgármestere nem először téveszti össze a közjót szolgáló politikát a botránykeltő öncélú cirkusszal. A borsodi árvíz után úgy próbált kiváltságos támogatást kiharcolni a településének, hogy petíciója mellé figyelemfelkeltő célzattal egy kecskét hozott Orbán Viktornak ajándékba. A miniszterelnököt képviselő köztisztviselő megkérte a polgármestert, hogy a kecskét juttassa vissza a saját környezetébe. Nem tudjuk, mi lett a kecske sorsa, eltalált-e egy rászoruló családhoz, de az egykori kecskegazda polgármester megint akciózni készül. Úgy látszik, a provokáció a szociknál a kecskénél is jobban tejel, hiszen a polgármesterek most napokig hóban-fagyban fognak gyalogolni a régi 3-as úton csupán azért, hogy a baráti külföldi és belföldi sajtónak a pihenőállomásokon felváltva szajkózhassák az olyan betanult, mélyenszántó gondolatokat, mint hogy „az élet egyre keservesebb az egyszerű emberek számára”. Vagy hogy „kistelepülési polgármesterként, munkásként vagy munkanélküliként” azt látják, hogy „fűteni, enni kéne, de nincs munka, nincs pénz”. És hogy „a tartalékok a reménnyel együtt elfogytak, pedig még csak az év elején járunk. (…) Elég volt! A reménnyel együtt a türelem is elfogyott!”.

A szegénységet és a nyomort pártépítésre, pártpolitikai célokra demagóg módon felhasználó, egymással is versengő gyurcsányisták és ellengyurcsányisták megint azoknak a hátán akarnak visszamászni a hatalomba, akikről kormányzásuk nyolc esztendeje alatt megfeledkeztek. Minden lehetőségük megvolt rá, hogy segítsenek a lecsúszottakon, de nem tették, mert éppen azzal voltak elfoglalva, hogy könyökig turkáltak a közös vagyonban. Most ismét felfedezték a borsodi proletárokban a potenciális szavazóbázist. Most már versenyeznek is a kegyeikért. Ki vendégeskedve leereszkedik közéjük, ki felemeli őket a mozgalmár státusára.

mno.hu - Torkos Matild