José Raúl Capablanca - az 1921 és 1927 közötti évek kubai sakkvilágbajnoka - szavaival indítanak: "Hogy javítsd a játékod, tanulmányozd a végjátékot, mert a játszma középső része és a megnyitás csak a végjáték tükrében elemezhető." Közel 60 éve indult el a nagy eladósodási szuperciklus, amelyben a mai fejlett országok államai, cégei, családjai egyaránt eladósodtak. 2007 augusztusában bedőlt három kis befektetési leánybank, majd 2008-ban a Lehman Brothers: megindult a végjáték. Az államok megkísérlik kiváltani a csődben lévő bankrendszert, ez óriási összegekbe kerül, ezért az államok még jobban eladósodnak, ami hirtelen véget ér: a piac már nem veszi meg az állampapírokat. Az eladósodást meg kell állítani, a költségvetési hiányokon vágni kell, és szakítani a laza pénzpolitikával: ez újabb válságokhoz, nagy pénzpiaci kilengésekhez vezet és a gyenge országok bedőlésével jár. Az eurózóna perifériája, a kelet-európai államok egy csoportja, az Egyesült Államok és Anglia egyaránt veszélyben vannak. Egyik országban a kereslet stagnálása mellett csökkennek majd az árak (defláció), máshol hiperinfláció is kialakulhat: minden fejlett ország a maga módján kerülhet bajba. A Nyugat ismétlődő válságai Ázsiát is fékezhetik: ha a nyugati piacokon kevesebb kínai árut lehet eladni, akkor kevesebb nyugati állampapírt, részvényt vesznek majd a kínaiak.

Idézik Thomas Jefferson amerikai elnököt: "Ha az amerikaiak megengedik, hogy a bankok irányítsák a pénzteremtést, akkor először infláció, majd defláció lesz, és a végén a bankok az emberek összes tulajdonát elveszik, míg gyermekeik arra ébrednek, hogy nincs tető a fejük fölött."

Szerzőink szerint ez történt. Ezt kell most megállítani.

2010 őszén zárták a kéziratot, a számunkra legizgalmasabb fejezet rólunk szól. Magyarország minden hibát elkövetett, amit csak lehetett: a magas költségvetési hiányok miatt az állam eladósodott, ráadásul külföldre, az emberek és a cégek svájci frankban vállaltak adósságot, ez hirtelen óriási teher lett. Ha az állam csökkenti a hiányt, akkor válság lesz, ha nem, akkor pénzügyi csőd. Ez tipikus sapkahelyzet: az is baj, ha van rajtunk, az is, ha nincs.

Ez mind igaz, s ma már azt tesszük, amit szerzőink tanácsolnak: strukturális reformokkal hatékonyabbá tesszük az állam és a gazdaság működését, csökkentjük az államadósságot és a hiányt, új eladósodás nélkül segítjük a növekedést, kihozzuk a családokat a devizaadósságból és mérsékeljük az állam külső pénzügyi függését. Vonzó befektetési környezetet alakítunk ki, ösztönözzük a termelő beruházásokat, csökkentjük a jövedelmeket terhelő adókat, de a fogyasztási adók emelésével stabilizáljuk a költségvetést. Növeljük a foglalkoztatást, mert e nélkül nem jöhetünk ki a csapdából: újból zuhanna a fogyasztás és nem fordulna pozitívba a beruházás. Az új munkahelyek döntő többsége a kisvállalkozásokban jöhet létre, ezért a jövőben ide összpontosítjuk az adózási és beruházási támogatások zömét. Használjuk a siker receptjét: fogyasztás (vállalati és családi) + beruházás + költségvetési kiadás + nettó export = GDP. Tehát, ha egyik csökken, a többit kell növelnünk! Használjuk a növekedés titkos receptjét: több ember + magasabb termelékenység = növekvő GDP. Tudjuk, hogy 2020-ig is eltarthat a mai pénzügyi válság a világban, az eurózóna nem maradhat fenn mai formájában, az EU növekedési válság elé néz: számunkra itthon van a megoldás, nem máshol.

2020 után, mint az 1940-es éveket követően, már jobb lesz: ezt kell megnyerni úgy, hogy addig már nem veszítünk többet.

 

Matolcsy György - hetivalasz.hu