Mivel most már nem is nagyon titkolják a kezdeményezők, hogy a célpont Magyarország, így érdemes talán kicsit eltöprengeni magáról a vétóról, és persze arról, hogy miként jutott el az európai integráció ebbe az önmaga történelmi talapzatát öngyilkos módon felszámolni törekvő fázisába.

A vétó a Római Birodalom sajátos uralmi intézménye volt, és arra szolgált, hogy az egymással versengő uralmi intézmények és szereplők ennek segítségével tudják megakadályozni azt, hogy bármelyikük abszolút hatalomra tegyen szert. Azt is mondhatnánk, hogy a liberális demokrácia szószólói által olyan sokszor emlegetett „fékek és ellensúlyok” rendszerének egyik legkorábbi megjelenési formája, uralomtechnikai eszköze volt a vétójog. Önmagában is figyelemreméltó tehát, hogy a vétó intézményét eltörölni kívánó liberálisok éppen egy olyan elemet próbálnak kiiktatni a rendszerből, amelyet „amúgy” a legfontosabb és legszentebb értéknek tartanak, és a magyar kormányt legtöbbször éppen e „fékek és ellensúlyok” leépítésével vádolják.

De mivel a dolgok természetének a megértéséhez a dolgok történetének a megértése adja a kulcsot, érdemes áttekinteni az európai integráció most már több mint hetven éve létrejött történelmi alapjait. Fontos előrebocsátani, hogy az európai integráció csak azért jöhetett létre, mert a második világháború után már minden dimenzióban világbirodalomként fellépő Amerikai Egyesült Államok számára ez a globális hatalma érvényesítésének az eszköze volt. Ez azért lényeges, mert ami azóta lezajlott és mostanában is történik Európában, az minden esetben az amerikai világbirodalmi érdekek megjelenítése, és nincs ez másként a vétó ügyé-ben sem.

A háború után mindennél fontosabb volt az amerikai birodalom számára Németország „pacifikálása”, annak a teljes kizárása, hogy Németország politikai értelemben valaha is tényező lehessen. Az Euró-pai Szén- és Acélközösség létrehozása 1951-ben lényegében a német ipar francia (és ezen keresztül amerikai birodalmi) ellenőrzés alá helyezése volt. És amikor az ötvenes évek során kiderült, hogy ez a konstrukció működik, a birodalom kegyesen engedélyezte a másik legyőzött állam, Olaszország bekapcsolását is, így a Római Szerződéssel létrejött az Európai Unió „őse”, az Európai Gazdasági Közösség.

Mivel Európa társadalmi, gazdasági és politikai értelemben teljesen alárendelt helyzetben volt, így az amerikai birodalmi érdekek „hajtószíjai” automatikusan eredményeztek mindig olyan döntéseket, amelyek „birodalomkonform” módon alakították Európa sorsát. Az teljesen természetes volt ebben a rendszerben, hogy az egyre bővülő integráción belül mindig teljes konszenzussal döntenek, vagy kicsit nyersebben fogalmazva, addig kellett vitatkozni a tagállamok kormányfőit tömörítő Európai Tanácsban, amíg a meghozandó döntés teljes mértékben megfelelt az amerikai birodalom stratégiai érdekeinek.

Az Európai Tanács volt tehát a „törvényhozó” hatalmi ág és a végrehajtó hatalom megtestesítője, így lett az Európai Bizottság, vagyis az integráció „kormánya”. Az Európai Parlament, amelynek neve azt a végzetes félreértést sugallja, hogy ez az intézmény valóban „parlament”, kizárólag egy olyan, teljesen súlytalan és érdektelen vitaklubként működött, amelynek egyetlen funkciója az volt, hogy vitáival nyilvánosságot adjon az Európai Tanács által fontosnak tartott kérdésekről zajló eszmecseréknek.

Megrendítő látni, hogy a globális birodalmi szuperstruktúra legmilitánsabb és leginkább destruktív osztagai miként tudtak ebből a jelentéktelen „sóhivatalból” olyan, a jakobinus diktatúra legsötétebb időszakára emlékeztető terrorgépezetet létrehozni, amely mára teljesen „bedarálta” az Európai Bizottságot, és amely most a vétójog felszámolásával az Európai Tanácsot is maga alá gyűrni készül. A vétójog felszámolásával, vagyis a liberális „szentség”, a fékek és ellensúlyok uralomtechnikai megnyilvánulásával ugyanis végleg kizárnák annak lehetőségét, hogy a globális birodalmi diktátummal szembehelyezkedni merészelő bármely tagállam érvényt is szerezhessen törekvésének.

A vétójog évtizedeken át arra szolgált, hogy ha véletlenül konszenzus alakulna ki a tagországok között valamilyen, a birodalom érdekeit sértő ügyben, akkor mindig legyen egy olyan tagország, amelynek kormányfője, némi birodalmi „ráhatás” nyomán megakadályozza ennek valóra válását. Mára azonban megfordult a helyzet, és drámai módon az látszik kiderülni, hogy Magyarország vált a globális birodalmi akarattal való szembeszegülés egyetlen elemévé, és e szembeszegülésének egyetlen uralomtechnikai eszköze csakis a vétójog lehet.

A globális birodalom „valóságipari művei” által legyártott hamis valóságok ketrecében tárolt Európa a dolgok néven nevezéséhez már sem tudással, sem kellő bátorsággal nem rendelkezik, így Magyarországra vár az a történelmi léptékű feladat, hogy megvédje Európát önmagától. A vétó intézményének felszámolása arra szolgál, hogy Magyarországot képtelenné tegyék e történelmi feladatának betöltésére. A dolog nem új, mert a 907-es pozsonyi csata és a nándorfehérvári győzelem is arra szolgált volna, hogy Európa felfogja, szellemi értelemben végveszélyben van. A „kereszténység védőpajzsa” fordulat ma is szó szerint értendő, hisz Magyarország az európai keresztény fehér ember maradékát védené meg attól, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értelemben kiírja magát saját történelméből. Meglátjuk, sikerül-e.

Bogár László

(A szerző közgazdász)

]]>www.magyarhirlap.hu]]>