Ráadásul a manchesteriek Karakja, vagyis a jó öreg Fergie, tutira kiránt valami okosságot a vadász nagykönyvből, hogy a sima bőrű spanyoloknak odaverjen egyet. Ha már éppen 69 éves, és 19-szer nyertek angol bajnokságot, akkor ne már, hogy belépjen még egyszer abba csapdába!

Belépett!

És különben is, megmondta a labdarúgás szélmalomharcosa, a mindenkit magára gerjesztő Mourinho, hogy Pep Guardiola egy kis csíra! Nem nyerhet megent! Semmit!
Aha, Ze! Kerestük, de nem nagyon láttuk a Birodalmi Stadionban idén május 28-án este háromnegyed kilenc körül a fotósok vakujában ázva! Hol volt Chief? Nem volt kedve szöszözni a BL-trófeával?

Különben meg bevégeztetett. Erre az évre az egész világ kicsit befoghatja a száját! Igazi szupermenők lettek a katalánok! Jöhetett a döntőben Shrek-Rooney egyenlítő gólja, ami után konkrétan kicsit megremegtem, hiszen ilyenkor az állhatatos ángliusok örökké feltalálták, és kimentették magukat a shitből. Egy örmény ismerősöm szerint, az anyaföldön soha nem veszthetnek az angolok.

Ezt hittük egészen a második félidőig, amikor a svájci részecskegyorsítóból kapott energiával elkezdődött a Barca nagy lángolása. Amit a MU trénere, onnan nézve csak a nagy lemosásnak becézett.

Messit Kassain kívül senki sem tudta megállítani

Mindenki zseniálisan játszott, Leo Messi alázata régi magasságokba emelkedett, és maga is nagyon okos gólt lőtt. Nincs feljebb! A derbi után a károgók, meg a bukott Főnök, vagyis Ferguson is azt savanyúskodták, meglátják jövőre mennyit ér az idei BL- trófea? Kit érdekel a jövőre?

Különben meg volt szerencsém elcsípni a katalán TV3 élő közvetítését, amikor bemutatták a Camp Nou-ba érkező csúcsfullos játékosokat. A helyszínen csak szerény létszámban, vagyis 97 ezren őrjöngték végig a Barcások egyenkénti befutását a díszemelvényre. És persze ezelőtt is volt egy korrekt parádé a repülőtéri landolást követően, amikor végigvonultak a főutcán a kabriós busszal.  Az utóbbi években spanyolban nem olyan nagy cucc az ilyen ünneplős felvonulás, legalábbis a focisták szépen ugráltatják a hispán népeket.

A stadionban a srácok többsége a dobogó felé jövet, tisztán láthatóan  inkább már éhes volt, mintsem szomjas, de ez megint nem olyan nagy meglepetés, mint a jó kanos Giggsy Boy huncutkodása! (Ki hitte volna erről a csak a fociért élő-haló walesiről, hogy benne is dolgoznak az örömhormonok, amelyek nem csak egy gól miatt indulnak be!) Mikrofon is került a jugadorok kézébe, de a maligán jelenléte a szervezetükben csak akadályt jelentett az amúgy sem szónoki típusoknak. Inkább szolid köszöntötték a várost, a szurkolókat, éltették Katalóniát, aztán sétáltak egy kört a stadionban a két kupával. Mert elhozták a buli kedvéért a spanyol liga serlegét is,meg a Sampion Ligásat  is.

Majd hazamentek. És ma is élnek.

Immáron négyszeres BL-győztesként!

Horti Gábor, fourfourtwo.hu