Vannak közöttük szociáldemokraták, nemzeti liberálisok is, akik együtt ma nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a magyarokat is magában foglaló koalíció. Minden szociáldemokratának és nemzeti liberálisnak a jelenlegi kormány megbuktatása a legfőbb érdeke, ezért a magyarokat és a demokrata liberálisokat úgy és ott szidják, amennyire és ahol nem szégyellik. Mivel a demokrata liberálisok is elsősorban inkább románok, mint fegyelmezett pártkatonák, népszerűsé­gük mélypontján ők is inkább a magyarokat szidják (hátha jó lesz az legalább egy ellenzéki mandátum megszerzéséhez).

Közelebbről szemlélve azonban a demokrata liberális piramis csúcsát, azt tapasztalhatjuk, hogy a nagyobbik kormánypárt első emberei közül bizony nem mindenki szidja a magyarokat. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt a mezei pártkatonák teszik. Utóbbiak magyarok idegeit borzoló táblát helyeznek a kolozsvári Mátyás-szobor elé, rongálják az aradi Szabadság-szobrot, és felemelik a szavukat Székelyföld Brüsszelben megnyitott képviseleti irodája miatt.

A piramis csúcsán más a helyzet és mások a játékszabályok. Bosszantó a kolozsvári táblaügy, a magyar emlékek megrongálása és a székely iroda miatti tiltakozás is, de be kell látni, hogy ezek a problémák lokálisan kezelhetők és kezelendők. Léteznek átfogó ügyek is, mint a földrajz és a történelem tantárgyak kötelezően román nyelven történő tanításának visszacsempészése az oktatási törvénybe, de a demokrata liberálisok az utolsó pillanatban mégis felteszik a kezüket, és bár zsarolva érzik magukat a magyar partner által, mégis úgy lépnek, amiként azt rendes magyar a szavazatáért cserébe elvárja.

Úgy lépnek, mert a piramis csúcsán más szél fúj.

Az a szél pedig nyaranta egybefújja a demokrata liberálisokat a háttérből továbbra is irányító Traian Basescu román államfőt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, akik viszont európai uniós, gazdasági, energiapolitikai, és ami a legfontosabb, térségi stratégiai partnerekként tekintenek egymásra. Mindketten tudják egymásról, hogy nem árulnak zsákbamacskát. Orbán karakteres, minden magyarra kiterjedő nemzetpolitikát folytat, akárcsak román partnere, aki soha nem titkolta, hogy nem ért egyet a magyar autonómiatörekvésekkel. De Basescunak kétségtelen erénye – a többi román piramis csú­csain elhelyezkedőkhöz képest talán egyetlenként –, hogy vele legalább tárgyalni lehet a romániai magyarságot nem csak lokálisan érintő problémákról.

Németh Zsolt külügyi államtitkár tegnap Budapesten megbeszélést folytatott román kollégájával, Bogdan Aurescuval, aki arról biztosította, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport eddig is „sikertörténet” volt, és Bukarest elkötelezett amellett, hogy az új minőségű magyar–román kapcsolatrendszer sikertörténet legyen a jövőben is. Egyetértettek abban, hogy történelmileg a legjobb állapotban van a két nép viszonya.

A kutya pedig itt van elásva, mert mindezt szándéknyilatkozatnak is tekinthetjük. Mindenki jobban érezné magát, ha szobrainkat és megmaradásunkért tett lépéseinket nem piszkálnák a románok, de ennek ellenére minden bronztábláért és beszólásért nem nyakazhatjuk le egymást. Választások előtt pedig pláne a helyükön kell kezelni a dolgokat. Románok és magyarok távlati célja csakis a lokális problémákon való felülemelkedés lehet, amihez hozzájárulhat Orbán Viktor és Traian Basescu jó viszonya is. Ennek hátba veregetős, tusnádfürdői felvonása az idén is borítékolható, a gyümölcsei pedig rendre beérnek. Tekintsük ilyen eredménynek például azt, hogy Romániában még nem fenyeget holmi államnyelvtörvények réme, miközben Slota és Fico árnyéka azért rendesen felbukkan a kárpáti piramisokon.