- 0
Pilhál György heti írásaiból szemlézünk. Az írásokat olvasva pontos képet kapunk a hét legfontosabb eseményeiről, történéseiről, egy páratlan tehetségű újságíró szemüvegén keresztül.
Mozgalmi reneszánsz
Egy kései kommunista internacionálé tanúi lehetünk Európában, talán hamarosan nemzetközi brigádok is alakulnak készülő alkotmányunk megzabolázására, már most határokon átível a brüsszeli aggodalom. Az egész persze csupán kintorna, amolyan békebeli artistaműsor – ha van rá türelmünk, megnézzük, ha nincs, szellőzünk egyet a büfépultnál, ilyen egyszerű. Huhogjon csak békében a hoppon maradt szlovák vezér, ordítozzon a kisdedgyámolító zöldember; ahogyan a mi bohócunk mondaná: majd megunják és hazamennek. (Magyar Nemzet, 2011. április 4.)
Sötétszürke állomány
Ha maradt még igaz baloldali idehaza, az most fordít hátat az eszmének. Kultúrfölény? Hol? A Népszavában (ATV-ben, Klubrádióban)? A szemünkbe hazudott cenzúrában? Gyurcsány orvosért kiáltó blogjaiban? A Lukács-matróna brüsszeli hazudozásaiban? Paul Lendvai uszításaiban? A bojkottált alkotmánykészítésben? A végeláthatatlan korrupciós botrányokban? Amit ebből a „kultúrfölényből” ránk hagytak, mindössze a Való Világ; igazi látlelet a korról, amelyben éltünk, a ketrecből, amit nekünk szántak. (Magyar Nemzet, 2011. április 5.)
Aggodalom
Ahogyan az is megállapítható, Beger ember eddig még nem töltött huzamos időt leszakadt magyar régiókban, keveset utazott éjszaka szabolcsi MÁV-szerelvényeken, meg józsefvárosi aluljárókban sem kértek még tőle tüzet kigyúrt előemberek. Ellenkező esetben most ő is hézagos fogsorral dúdolná: „Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit megszokod…” A homoszexuálisokkal, illetve a sajtószabadsággal kapcsolatos hírei szintén fals ismereteken alapulnak – Beger jogvédő ugyanis bátran riszálhatja ülepét az Andrássy úton, ha igénye van rá, és igaztalan vádaskodásai is megjelenhetnek a „cenzúrázott” magyar újságokban, lám. (Magyar Nemzet, 2011. április 6.)
Brüsszeli kotnyelesek
Miközben Belgiumnak lassan egy esztendeje nincs se kormánya, se miniszterelnöke, ráadásul könnyen kettészakadhat az ország (megeshet, hogy II. Albert király királyság nélkül marad), az Európai Parlamentben munkálkodó belga Guy Verhofstadt változatlanul Magyarország alkotmánytervezetén aggódik.
A liberális vezér minap kifogást emelt az Alkotmánybíróság függetlenségének csorbítása miatt, majd félve érdeklődött: meg lehet-e különböztetni Kínát Magyarországtól, ha a budapesti alaptörvény-tervezetbe olyan fejezetek kerülnek be, mint a kiskorúaknak adandó szavazati jog, az abortusz, az azonos neműek házasságának tilalma és az irredentizmus? Egyébként a szellemeskedő belga – egy vezető francia napilap szerint – miniszterelnökként (merthogy az is volt) azzal szerzett „hírnevet”, hogy kirekesztéssel fenyegette meg az újságírókat, ha nem az ő tetszése szerint írnak cikkeket. Így is megbukott.
Verhofstadt alvezére, a holland Sophie In’t Veld is teli van kételyekkel, ő az emberi jogok, illetve a magyar médiatörvény miatt forgolódik álmatlanul. Mellesleg Sophie asszony is rossz viszonyt ápol a sajtóval, nemrég például kutyákat kívánt ereszteni az őt faggató újságírókra. Ha hozzávesszük ehhez, hogy néhány hete mindketten Cenzured-feliratú magyar újságoldalakkal (netán éppen a Magyar Nemzetével) pózoltak az EP plenáris ülésén, nagyjából portrét is festhetünk Európa mai liberálisairól. Hiába mondja nekik Jose Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, hogy az alkotmányozás nemzeti hatáskör, fütyülnek rá. Nekünk is ezt kéne – rájuk. (Magyar Nemzet, 2011. április 7.)
Bolgár-export Skandináviába
Aki eddig nem ismerte, most beárazhatta Bolgár György baloldali megmondóembert; szerdán Stockholmban, a Svéd Akadémia és a Pen Nemzetközi Írószövetség rendezvényén mutatta be – rendezői segédlettel –, milyen egy igazi posztbolsevik sajtóbeszélgetés. A Jelentés Magyarországról címmel tartott előadás végén a közönség, bár szeretett volna, nem tehetett fel kérdéseket a boldogult Kádár-rezsim sztárújságírójának, ugyanis a szervezők (akik amúgy mindent megtettek, hogy ne lehessen rögzíteni az elhangzottakat) a terembérlet lejártára hivatkozva megköszönték a jelenlévők részvételét, és lekapcsolták a villanyt, viszlát. Miközben a magyar közönség háborogva tiltakozott az arrafelé különösen ritka fordulaton, a derűsen nevetgélő hírlapíró – az ATV-ben, a Klubrádióban és a Népszavában szokott uszítani – fürgén elhagyta a helyszínt. (Magyar Nemzet, 2011. április 8.)
Pilhál György, mno.hu