A rendkívül homályosan megfogalmazott jogállamisági elvek megvalósulásához kötné az újjáépítési alap odaítélését az Európai Unió. Az alap forrása egyébként – mint azt talán kevesek tudják – nem segély, hanem kölcsön. Kölcsön, amit aztán vissza kell fizetni. Merthogy ilyenek ezek a fránya kölcsönök. Talán az sem egészen köztudott, hogy a hitelre nem is elsősorban Magyarországnak, hanem az igen nagy bajban levő, úgynevezett déli államoknak, így Spanyolországnak, Olaszországnak, Görögországnak van égető szükségük. Ezek az országok várták – dehogy várták, jött az magától – nagyon rossz gazdasági mutatókkal a koronavírus-járványt.

Spanyolországban a munkanélküliségi ráta például 15 százalék felett van, Görögországban pedig majdnem 17 százalék. Őket kell most elsősorban ki- és megsegíteni, de az is igaz, hogy minden euró­pai országot, a leggazdagabbakat is megszorongatta a Covid–19 emberéleteket követelő és a gazdaságot fojtogató pusztítása. Az egész világ próbál most küzdeni, harcolni, talpon és életben maradni, és minden ország igyekszik a gazdaságát megmenteni.

Eközben az egészségügy, az egészségügyi dolgozók iszonyatos teher alatt végzik munkájukat, ugyanis annak, hogy nem zárunk be úgy, mint az első hullám idején, hatalmas ára van. Tehát baj, hovatovább háború van, naponta ezrek halnak meg, a gazdaság küszködik, tehát ilyenkor kellene igazán összekapaszkodni, és néhány hónapra félretenni az ideológiai, politikai vitákat. De ez az összekapaszkodás meg az ideológiai viták félretétele valahogy csak nem akar összejönni a brüsszeli bürokratáknak.

Szerintük most másnak jött el az ideje: a renitens, jobboldali-konzervatív magyar kormány megregulázásának.

El is kezdődött a fenyegetőzés, az üzengetés, lám még Soros úr is előbukkant, hogy elmagyarázza, ­miért és miképpen is kellene megbüntetni a gaz, fasiszta, az anyát nőnek, az apát pedig férfinak gondoló magyarokat és barátaikat, a lengyeleket.

Érdekes persze ez a ]]>jogállamisági vita]]>, hiszen nem törvények és jogszabályok fognak dönteni a jog(állam) meglétéről, hanem a többség – a balliberálisok – szavazata. Szubjektív benyomások, elfogult, a Fideszt és Orbánt gyűlölő, végtelenül civil szervezetek jelentései és liberális újságírók „cikkei” alapján. Nem számít, hogy a bíróságok függetlenek – és akkor még finoman fogalmaztunk –, hogy a magyar bírák szerint nyugodtan lehet nácizni, tolvajozni, korruptozni a jobboldal politikusait, hogy a miniszterelnöknek el kell tűrnie az O1G-zést, miközben a baloldal politikusai egy rossz vagy egy erősebb jelző miatt is azonnal perelnek, majd nyernek.

De az sem érdekli az EU bürokratáit, hogy míg 2006-ban tömegével verték össze a hazugságon kapott, és hazugságok segítségével kormányra kerülő Gyurcsány ellen tüntető demonstrálókat, addig most az SZFE lánglelkű színészforradalmárainak a hajuk szála sem görbült. Még a szemeik is megvannak.

A jogállamiság az unió szerint inkább valami megfoghatatlan, elvont fogalom, egy olyan bunkósbot, mint a sehol le nem írt, folyton változó közösségi irányelvek a Facebookon.

Olyan fegyver, amit a jobboldal megrendszabályozására találtak ki, és amit kizárólag a jobboldali konzervatív emberek elhallgattatására, megbüntetésére használnak.

Egyre világosabban látszik, hogy ma az unió baloldali politikusai szerint csak az számít jogállamnak, ahol kiszélesítik az LMBTQ-jogokat, ahol korlátlanul befogadják a migránsokat, és ahol legális migrációs útvonalakat létesítenek a Fekete-Afrikából és a Közel-Keletről érkező honfoglaló szerencselovagoknak. Pedig nem volt ez mindig így. Amikor beléptünk, még egészen biztosan mások voltak a jogállamiság definíciói.

Apáti Bence -]]> www.magyarnemzet.hu]]>