Sokan hitték, hiszik, hogy hamarosan vége lesz. Nem, nem a Covid-akárhánynak, a furcsa vírusnak, hanem az esztelen öldöklésnek, ami az Egyesült Államokból szivárog és terjed szét alattomosan a világban. Nem lett vége, nincs vége. Naponta kapjuk a híreket a városok „lázadásáról”, amelynek okát pontosan nem sikerült kideríteni, hiszen senki sem lehet olyan naiv vagy ostoba, hogy azt gondolja, a „fekete életek számítanak” jelszó hívta harcba, pontosabban vitte ostoba és reménytelen anarchiába az embereket. Nem, ami odaát folyik, éppoly gyáva, alattomos hibridháború, mint amit Európában szítanak.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, éppen Norvégia, Dánia és Svédország népe tiltakozik az értelmetlen migránsinvázió ellen. S miként a bölcs ezoterikusok mondják, mint fenn, úgy lenn. A Föld időjárása is követi az emberek csatározását, s már nemcsak a szándékos gyújtogatások rettentik meg a tisztességes embereket, hanem dúl az égiháború is, égnek az erdők, tornádók pusztítanak, olajjal telik meg a tenger, özönvíz sújtja a mérsékelt égöv tájait is, és szinte minden napra jut időjárástól független tragédia (lásd Libanon).

A tudomány azonban nem ezen nehézségek megfékezésére, elkerülésére koncentrál ez idő tájt. A ki kit győz le harc lett az elsődleges. A hátsó szándékok megvalósítása.

Néhány napja olvashattuk az unió migránsügyi biztosa, Dimitrisz Avramopulosz biztatását, miszerint nem vagyunk és nem is leszünk abban a helyzetben, hogy megállítsuk a migrációt. Ez az „új normalitás” szerinte. Ha végignézünk a történelmen, és elképzeljük, mi lett volna a világgal, ha hajdani vezetői rendre olyasmiket jelentettek volna ki, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megállítsuk a tatárokat, törököket, bárkit, aki ellenünk fenekedik, vajon mi történt volna? Több változatot is el tudunk képzelni. Például kipusztulunk. A másik változat: a nép megszervezte volna a maga védelmét. Netán messzire elkergették volna az ilyen ostobaságot kijelentő vezetőjüket. Talán megpróbáltak volna szövetkezni a hasonlóan gondolkodó népekkel, és így tovább. Ez a fajta gondolkodás egyelőre – úgy tűnik – hiányzik a mai emberből, aki szinte szó nélkül tűri azt a lopakodó népirtást, ami elsősorban Európa népei ellen folyik, de az sem kétséges, hogy az egész világ átalakítása a cél, mégpedig egy kisebbség igényeinek megfelelő átalakítása.

Sok kérdés fogalmazódik meg az emberben ilyenkor, bennem elsőként az, hogy vajon miképp jutott odáig az emberiség, hogy kihalt belőle az egészséges önvédelmi ösztön. Hogy nem lát tovább az orránál, hogy nem veszi észre, itt már nem összeesküvés-elméletekről van szó, hanem valódi összeesküvésről, amelyről nyíltan beszélni igencsak kockázatos.
Lassan két éve lesz, hogy Angela Merkel megkapta a Kalergi-díjat. Biztosan nagyon büszke rá. Ha valaki nem tudná, ez a díj annak jár, aki teljesíti (talán helyesebb beteljesítést írni) a páneurópai mozgalom megalapítója, Richard Kalergi elgondolását. Hogy ennek mi a lényege, erről bőséggel tájékozódhat mindenki a világhálón.

Most csak röviden idézek elképzeléséből: a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egyfajta ember alatti ember, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Ennek érdekében kell befogadni a más kontinensekről érkezőket, hogy gyökértelenné, hovatartozásukat nem ismerő és nem érző masszává alakuljanak. Bár az emlegetett osztrák filozófus szinte pontosan száz esztendeje írta le ezen elképzeléseit, láthatjuk, a gyümölcs beérett. Angela Merkel pedig gazdagodott egy kitüntetéssel. Ez Avramopulosznak is járna ugyan, hiszen fentebb leírt – és már nem először idézett – szavaival azt ismerte el, hogy immár lehetetlen megállítani a népek keveredésének szándékosan megtervezett folyamatát. S ha még mindig nem lenne világos a cél, akkor erről röviden csak annyit, az úgynevezett globális emberfaj irányítását a szintén sokat emlegetett világkormány fogja intézni. Az új világrendben „természetesen” a világkormány népességszaporodási elképzelései is szerepelnek, pontosabban a túlszaporodás drasztikus megállítása.

Mindez sokak számára rég ismert már. Jó kérdés, de nem könnyű válaszolni rá, hogy vajon miért hagyjuk, hogy így legyen? Nem tudom én sem. Egy „érdekességet” azért megemlítenék. Ismert, hogy a muszlim hitű népek nem igazán hívei a faji keveredésnek. Muszlim többnyire muszlimmal házasodik. Az sem titok, hogy kemény és kegyetlen harcosok. Erről Európa sokszor meggyőződhetett már. Naponta látjuk a szünet nélkül érkező hajókat, tömve fiatal férfiakkal. Sokan, sokszor kimondták már – elsősorban a valódi szakértőkre hivatkoznék –: ezek bizony harcosok.

Kellő időben és a megfelelő parancsra elfoglalhatják Európát, magyarán a piszkos munkát elvégzik a Kalergi-mániások helyett. Az első fejezet tehát lezárulhat. Nincs kétség afelől, hogy megvannak a tervek a második felvonásra is.

Forr a világ, s ezt már nem lehet eltagadni. „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Talán csak ebben bízhatunk. Mi, magyarok Berzsenyi Dániel 1807-ben írt verse e sorának igazságát már sokszor megtapasztalhattuk. Többségben, sokaságban talán sosem voltunk. Az pedig, hogy az „Ádáz Erynnis lelke uralkodik”, azaz mintha a görög mitológia bosszúálló istennői irányítanák a mindennapokat a világban, szintén nehezen vitatható. Persze nem Berzsenyi Dániel látnoki képességéről szól ez az írás, hanem arról az egyetlen sorról, ami a vers legnagyobb csodája: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Ezt kellene nagyon az emlékezetünkbe vésni. S akkor még az is elképzelhető, ami a görög mitológiából szintén ismert: az Erynnisek (Erinnüszök) idővel – itt nem részletezett történések után – képesek voltak belátni tévedésüket, s a törvényesség őreivé váltak.

Vannak, lehetnek tehát csodák, ha nem is gyakran. Ez is vigasz. Mégis a legnagyobb csoda, amikor nem a sokaság, hanem a lélek tesz csuda dolgokat.

Kondor Katalin
(A szerző újságíró)

]]>www.magyarhirlap.hu]]>