A nagyszabású Soros-terv legújabb változata, amit az Európai Unió legfelsőbb körei is magukévá tettek, 34 millió harmadik világbeli migráns betelepítését, otthonhoz juttatását, ellátását és szavazati joggal való felruházását célozza. E gigantikus program költségeit hitelből fedeznék. Mielőtt egy derekasat káromkodna a tisztelt olvasó, tegyük fel sietve a kérdést: mennyi az a 34 millió?

Sok. Az Európai Unió területén ma 500 millió ember él. A 34 millió ennek kis híján hét százaléka. Ha lakosságarányosan osztanák el a migránsokat, akkor Magyarországnak ebből minimum 700 ezer jutna. 700 ezer harmadik világbeli embernek kellene otthont teremtenünk, állandó segélyben részesítenünk őket, amíg önálló keresethez nem jutnak, és ami nem elhanyagolható szempont, mindegyiknek állampolgárságot és szavazati jogot kellene adni.

Mielőtt belegondolnánk és elkezdenénk szörnyülködni, talán nem árt azt is végiggondolni, hogy mégis honnan jönne ez a 34 millió, benne a nekünk szánt 700 ezerrel. Törökországi táborokban ma körülbelül 3-4 millió, főképp szír migráns él, és vélhetőleg legalább ennyi mozdulna meg a betelepítési program meghirdetésekor, de ez még messze van a 34 milliótól… Igen, jól sejti a kedves olvasó, a bevándorlók többsége fekete ember lesz, akik a mély Afrika legszegényebb és legnépesebb régióiból érkeznének.

Hogy belőlük mikor lesz integrálódott állampolgár? A pontos válasz így hangzik: soha. Magyarország lakossága abban az előnyös helyzetben van, hogy cáfolhatatlan történelmi tapasztalattal rendelkezik arra vonatkozóan, képes-e egy idegen gyökerű és kellően nagy lélekszámú etnikum beolvadni a befogadó közegbe. A cigányság idestova 600 éves jelenlétének ismeretében kell kimondanunk, hogy integrálódásuk máig nem sikerült. A cigányok túlnyomó többsége magyarul beszél, még az is, aki őrzi és gyakorolja ősei nyelvét, a keresztény kultúrkörhöz tartozik, és ez a táj a hazája. De mert túl későn érkeztek, és mert eredeti hagyományaik inkább a nomád létformát részesítették előnyben, a beilleszkedés esetükben máig az egyik legsúlyosabb, nem minden fájdalomtól és feszültségtől mentes kérdés.

Ennek ismeretében kijelenthető, hogy egy hatalmas, a cigányságét is jócskán meghaladó, idegen ajkú, szokású és vallású népesség beáramlása olyan párhuzamos társadalmat hozna létre, ami évszázadokig, talán soha sem lenne képes az integrálódásra. Ha ráadásul tudjuk, hogy e beáramló tömeg sokkal több utódot nemz, mint a befogadó, akkor azt is tudhatjuk, hogy arányuk folyamatosan nő, míg a maradék magyarság fel nem oldódik e keverék civilizáció tengerében. Ha ugyan ezt civilizációnak lehet majd nevezni.

Ez a beáramló tömeg a túlélése és biztonsága érdekében mindig azokra fog majd szavazni, akik támogatják jelenlétét. A magyar választási tapasztalatok birtokában könnyű belátni, hogy a mindenkori balliberális oldalt választják majd, vagyis ez a hatalmas tömeg középtávon stabilan bebetonozza a modern internacionalizmust, hosszú távon pedig a magyarságban már nem lesz érdemes gondolkodni.

Nyugat-Európában nem születnek gyerekek, ezért az önző és ostoba Nyugat a kulturális öngyilkosságot választotta. Ezt nem akadályozhatjuk meg, de mindent meg kell tennünk saját túlélésünk érdekében. Emlékezzünk a Nyugatrómai Birodalom bukására. Erről sokat olvashattunk. Ám keveset arról, hogy a Keletrómai Birodalom 500 évvel élte túl a nyugati halálát. Aki időt nyer, életet nyer.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>