A vallás, a nemzet, a határok, a nemek, a család, az anya és az apa léte és szerepe, valamint életünk egyéb hagyományosan meghatározó eleme ellen intézett támadások sorába állt be a legújabb ideológia. És ezt az orwelli elképzelést ennyire nyíltan mostanában senki nem merte leírni.

El nem tudják képzelni, milyen újszerű veszély leselkedik gyermekeinkre, akik most nem kisebb gonosszal lettek összezárva a karanténban, mint saját szüleikkel. Ha hinni lehet Elizabeth Bartholetnek, a tekintélyes és „független” (de semmiképpen sem balos-liberális) Harvard egyetem jogi professzorának, akkor az ifjú nemzedék erkölcsi és szellemi vadállatok karmai közé kerültek – otthon. A járvány idején ugyanis a fél világban otthoni oktatásra kerül sor, amit a tanulók szülei is aktívan (a korábbiaknál sokkal aktívabban) segítenek. De akadnak, akik maguktól is ezt választják.

És ez felháborító, mert órási veszély rejtőzik az otthoni oktatásban. Olyannyira, hogy Elizabeth asszony szerint be is kellene tiltani ezt a bűnös cselekedetet, csak kivételes, megfelelően ellenőrzött körülmények között lenne szabad engedélyezni. Igen, engedélyhez kötné, hogy a szülő oktathassa, nevelhesse saját gyermekét.

Sajnos az internetes böngészés keretében nem sikerült kideríteni, hogy a tudós asszonynak van(nak)-e gyereke(i). Szavaiból arra tudok következtetni, hogy nincsen(ek). Egy szülő ugyanis nem tud eljutni ekkora baromsághoz, bármennyire erősen is módosítja a tudatát.

És tudják miért fogalmazta meg a Harvard professzora (kik taníthatnak ott!?) ezt az Orwellt, a nácikat és a kommunistákat egyszerre idéző „nemes” gondolatot?

Szó szerint másolom a ]]>Mandiner.hu]]> beszámolójának ide vonatkozó részét: „Az írásban megfogalmazza Bartholet azt is, hogy sok otthoni oktató szülő el akarja választani a gyermekeket a demokráciánk középpontjában álló ötletektől és értékektől, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a fiatalabb generáció ne érthesse meg azokat a nézeteket, melyek lehetővé teszik számukra a szabad választást jövőbeli életük tekintetében.”

Na, értik, ugye? Innen fúj a szél.

Meg onnan, lévén a hölgy (hölgy?) az Egyesült Államokban publikálta ]]>tanulmányát]]> (ez tudományos munka lenne?), a ]]>Harvard Magazinban]]> pedig kiemelte, hogy az otthoni oktatást mintegy 90 százalékos arányban a konzervatív, keresztény meggyőződésben élő családok választják (járványmenetes békeidőben).

Az ]]>American Enterprise Institute]]> konzervatív agytröszt oldalán elég kemény kritikával illették Bartholet gondolatait. Többek között markánsan megfogalmazták, szerintük a leírtak lényege, hogy a liberálisok meg szeretnék akadályozni a konzervatív zsidó, muszlim, vagy éppen keresztény szülők számára, hogy tovább adhassák a saját szüleiktől örökölt értékeiket a saját gyermekeiknek. Lám-lám.

Felettébb érdekes, hogy professzor asszony azt mondja, az oktatás az állam dolga. Ugyanakkor itthon a pedagógusok bizonyos csoportjai azért tiltakoznak, hogy az állam ne szóljon bele az oktatásba. De akkor ki mondja meg, hogy mit és hogyan tanuljanak a gyerekek? Se a szülő, se az állam. Maradt még valaki ott a háttérben?

A tanulmány felvet egy további kérdést is. Hogy tulajdonképpen mi is folyik az iskolákban? Mást tanítanak, másra nevelik a gyerekeinket, mint ahogyan azt magunk tennénk? A szülők tudta nélkül lényegében átnevelőtáborokba járnak a gyerekeik, a tanárok meg politikai ügynökökként küldetésük ideológiájára nevelik a diákokat? Köszönjük a professzor asszonynak, hogy orwelli gondolatainak közzétételével felhívta a figyelmünket erre. Nekünk, akik a kommunizmusban nőttünk fel, eleddig meg sem fordult a fejünkben, hogy ez a demokráciában is lehetséges. Vagy mégis? Elképzelhető, hogy a magyar oktatás kockás ingektől sem mentes bel- és külharca éppen erről szól?

Pósa Árpád -]]> www.magyarnemzet.hu]]>