Az ellenzéki összefogás parlamenti mutatványát látva olyan képzetünk támadhat, mintha az ad hoc koalíció egy gyors sportkocsi lendületével kívánna hengerelni – pörgős beszédek, lendületes performanszok meg persze óriási hangerő –, mint ahogy azt Medgyessy Péter vizionálta 2004-ben.

A féktelen száguldás azonban nem mindenkinek való, pláne úgy, hogy jelenleg még hatféle tervet kívánnak beírni a navigációs egységbe. Idővel előreláthatóan csökkenni is fog ez a szám, és nyilván lesz olyan is, aki azt kapja, amit a táblájára írt...

De kezdjük egy rövid retrospektívvel.

Kormányzásának második éve táján az MSZP rendkívüli kongresszusán Medgyessy Péter miniszterelnök egy drága sportautós hasonlatot szőtt beszédébe: szerinte a dodzsemezésről, ahol sok az ütközés, a Forma-1-re kellene a szocialistáknak átváltaniuk. „Legyen ez a csapat a Ferrari, az sikeres és piros is” – mondta az akkori kormányfő.

A jelenlegi ellenzék ugyanígy érez. Az egymással szembeni dodzsemezést követően itt az ideje szerintük az együtt hasításnak, és ehhez a muníciót – ha tetszik az üzemanyagot – az önkormányzati választások számukra felemás eredménye által remélik.

Abban még ugyan nem biztosak, hogy ki legyen a vezető pozícióban, mint ahogy az is előre látszik, hogy szimbolikus értelemben nem mindenki fér majd be, az amúgy is kevés helyre. (Vagy ahogy másképpen mondani szokás, hat dudás nem fér meg egy csárdában.)

És hát a kispesti videó óta tudjuk, hogy egyes önjelölt vezetők kapcsán az ittas vezetés veszélye is fennáll.

Ha félretesszük egy pillanatra az eufemisztikus példázatokat, azt is mondhatnánk, hogy a fékevesztett ellenzék kihasználva a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által szétfeszített szólásszabadságra vonatkozó széles mozgásteret, súlyosan visszaélve a parlamentarizmus adta jogosultságokkal, megpróbálja ellehetetleníteni az Országgyűlés munkáját, valamint ezzel párhuzamosan radikalizálni (lezülleszteni) a politikai közéletet és közgondolkodást.

Visszatérve Medgyessyre, 15 évvel ezelőtt azzal kezdte beszédét, hogy feltűnt neki a szocialista pártban az autós metaforák elszaporodása.

„Amikor jöttem le az autópályán, azt láttam, hogy mindenki egy irányba megy” – hangsúlyozta, majd folytatta: „ez nagyon más, mint a dodzsemezés, amikor mindenki nekimegy a másiknak. Az ütközéseknek a sajtó örül ugyan, de az embereknek ez nem tetszik” – bölcselkedett tovább az egykori kormányfő.

Nos, a jelenlegi ellenzékről – Medgyessy példázatánál maradva – egy további hasonlat vagy inkább történet is az eszünkbe juthat. E szerint egy drága Ferrarit vezető nagyhangú városi jampec lelassít az országúton, amikor a székely ember mellé ér, akinek az egy szem igáslova hajtja a szekeret. A kocsiból kiszól a vezetője: bátyám, gondoljon már bele, micsoda különbség, hogy a maga árva csődöréhez képest az én járgányomat 600 ló ereje hajtja, majd ezzel a lendülettel a gázra lép és eltűnik a kanyarban.

Nem telik el sok idő, a szekér beéri a sportkocsist, aki az árokba borulva ül búsan az összetört autó darabjai között.

Oszt mi történt – kérdezi a székely –, szétszaladt a ménes?

Ifj. Lomnici Zoltán - ]]>www.888.hu]]>