Nagyon hosszú idő után végre sikerült eljutnom odáig, hogy a Viharszigetről írjak. Egy olyan filmről, amelynek az első előzetese(!) már 2009 júniusában felkerült az oldalra. Illetve egy olyanról, amelyben egyik kedvenc színészem a főszereplő. Igen Leonardo DiCaprio-ra gondolok, aki játszhat nagyon pocsékul is, akkor is hasonlóan fogom értékelni, éppen ezért nem biztos, hogy reálisan tudom nézni az ő előadását. Az első hírek hallatán, nagyon örültem neki, hogy újra Scorsese kezei között fog dolgozni. Így az Aviatator és a Departed után újra közös filmet forgattak. Ugyanakkor a lelkesedésem elég jelentőset csökkent, amikor kiderült, hogy kiveszik a 2009-es bemutatók közül, ezzel elvágva az utat az oscar-tól, és csak 2010 elején kerül majd a mozikba. Mennyire érte meg várni a filmre, és mennyire érthető a tolás? Nehéz kérdések, mindenesetre én egy nagyon jó filmet kaptam, és minden percét élveztem.
A sztoriról a legnehezebb írni, főleg spoiler-mentesen. De egy rövidke leírás álljon itt. Főleg azért, mert már az előzetesek sem fukarkodtak, és sok mindent ellőttek, ennek ellenére bőven tartogatott meglepetéseket a film. Teddy egy marshal (rendőrbíró/nyomozó) aki a szigetre érkezik társával, mert egy rab megszökött. Ráadásul egy olyan szigetre kell jöjjenek, amelynek lakói, jobban mondva a fegyház rabjai egytől egyig komolyabb mentális betegségben szenvednek. Így nem egyszerű emberek között kell megtaláljak azt az egyet, akinek nyoma veszett. A sztori előrehaladtával mi is sok mindent megtudunk, elkezdjük a nyomozókkal együtt összerakni a puzzle-darabkákat. A végén pedig nem tudunk eléggé csodálkozni. Mint mondtam, nem kevés meglepetésben lesz részünk.
A könyvet egyébként nem olvastam, a filmről is keveset szerencsére, így sok meglepetést "élőben" kaptam az arcomba, és pont ettől élveztem minden percét. Meg azért is, mert nagyon szeretem az olyan filmeket, amiket a vége után újra össze kell rakni. Meglátod a nagyobb képet, "az egészet", és elkezdhet az ember gondolkodni a darabkákon. Rájön arra, hogy mindennek megvolt a maga szerepe és helye, és pont ezért nevezhető illetve tartható ez egy nagyon jó filmnek. Ha vannak olyanok, amikre azt a jelzőt aggatjuk, hogy "egyszer nézhető", akkor ez minimum kétszer, még akkor is, ha közel sem tökéletes, és megvannak a maga hibái. De ezzel együtt csodálatra méltó az a munka, amivel ezt összerakták. - Itt főleg a történetre gondolok.
Sorolhatom a hibákat is, amik főleg a megvalósításban, a technikában keresendő. Rögtön az elején, ahogy a sziget felé hajóznak, erősen szúrta a szememet a tenger. Illetve nagyon sokszor a zenei aláfestés túl erős volt. Igaz ez lehet a mozi hibája is, de nem gondolom. Valamint a történetben is van minimális számú baki, de talán ez a legkevesebb. És ha már megvalósítás, akkor nem tudom megállni, hogy ne írjam le, mennyire szép képek készültek olykor a szigeten. Ez a szürkés, elmosódott világ nagyon jól ki lett találva.
Ha már az elején dicsértem, akkor ezt csak folytatni tudom. Igen, DiCaprio-ról beszélek, aki szerintem ismét megmutatta, hogy nagyon jó színész, a legjobbak között a helye, és ezt a legtöbb jelenetben bizonyította is. Az az érzelmi hullámvasút, amit itt végig kellett csináljon, nekem nagyon bejött, és egyszer sem éreztem azt, hogy rosszul teljesített volna. De, hangsúlyozom, nekem ő nagyon könnyen el tud adni egy filmet!
Értékelés: Shutter Island - 7/10
Tökéletes film nagyon kevés van, és ha 9-ről indulunk, akkor a bakik és a megvalósítás miatt a hetes a legjobb pontszám. Azért is, mert nem egyszer ült le a történet, és voltak azért üres járatok, de mint mondtam, nagyon jó és újranézésre ajánlott filmet láttam. Amit nyugodt szívvel tudok ajánlani, akár moziban akár otthoni megtekintésre. Én meg majd időt szakítok arra a bizonyos második alkalomra, biztos élvezet lesz, más szemmel összerakni a már említett darabkákat.