Európa nyugati fele – tisztelet a kivételnek, bár nem tudjuk, kik azok – belefulladt a hazugságáradatba. Amelyből aligha van menekvés addig, amíg tarol az álliberalizmus.

Normális európai ember aligha szavazott arra, amikor „fenséges” vezetőit megválasztotta, hogy ne sétálhasson szabadon és félelem nélkül az utcán, a parkban, avagy ne mehessen ki egy pályaudvarra, mert a vonat alá löki valaki. Aki egyébként „svájci” bevándorló, le is telepedett ott, de már új „hazájában” is körözik, csak éppen mégis szabadon flangálhat Európában. Legutóbb ugye Frankfurtban járt, ott lökött vonat alá két embert. Indítékát nem tudjuk, azt viszont tudjuk, milyen sunyi módon, Európa igazi gondját nem említve reagáltak azok a politikusok, akik még mindig a PC jegyében beszélnek, bagatellizálva minden olyan eseményt, amit egy tisztességes ember fájdalommal, rémülettel és felháborodva él meg. Hiába tanácsolnánk nekik, hogy „légy résen”, ezt semmiképpen sem tudja megtenni, mert nem lehetséges. Nem lehet páncélvértezetben járni, nem lehet úgy élni, hogy nem megyünk ki az utcára meg a pályaudvarra sem.

Annak idején, az ősidőkben, amikor még egyetemre jártam, autóstoppal jutottam el Olaszországba, majd Franciaországba. Soha, semmiféle inzultus nem ért. Szerencsém volt? Nem hiszem. Más volt a világ, amely nagyot változott, nem éppen dicsőségére. Legalábbis ami az erkölcsöt illeti. Ma senkinek sem ajánlanám, hogy utazzon autóstoppal, kivált, ha nőnemű az illető. (Lásd a romániai lány esetét.) Elmúlt az a régi világ, amelynek számos elemétől szívesen köszöntünk el, de hogy egészen addig, amíg az unió fura urai ki nem találták, hogy tönkreteszik Európát, és elárasztják mindenféle ellenőrizhetetlen népséggel, kétséget kizáróan biztonságosabb volt a kontinens. A rend megbomlott az élet sok-sok területén, és naponta szembesülünk azzal, hogy át vagyunk verve. Hazugságok, hátsó szándékok tarkítják a mindennapokat a migránssimogató világban, amelyhez csatlakoztak honi hazaárulóink is, de szerencsére ők itthon nincsenek többségben.

Ami pedig a hátsó szándékokat illeti, migránsügyben szerintem az emberiség többsége ellen indított összeesküvésről van szó. S ebben a beavatottak fújják a Passzátszelet, azaz azok, akik egyesült Európát akarnak, csak éppen nem képesek, meg nem is akarják elhitetni a gondolkodó emberrel, hogy miért. Sokan szólalnak fel, mondván, vigyázat, hazudnak nekünk! És hazudtak az uniós választások után is, amikor pedig sokan hitték, hogy változik valami. Harcban állunk, ez kétségtelen, de kiderült, még a harcban sem számít a többség, csak az erő. Vagy inkább az erőszak. Amellyel még a legfelháborítóbb eseteket is megpróbálják lenyomni az emberek torkán, lásd a frankfurti pályaudvaron történteket. Állítólag a politikának az ország érdekét kell szolgálnia. Mi itt, Magyarországon azt kérdezzük, melyikét?  Németországét, Franciaországét, Belgiumét? Vagy Soros lázálmát? Tegyék! De a többiét hagyják békében. Nem vagyunk már vevők az álságos beszédekre, a büntetésekre, amelyekkel rá akarják bírni például Magyarországot is arra, amit ők szeretnének.

Elegünk van a „jól beilleszkedőkből” is, akik ellenőrizhetetlenek, mert a papírjaik hamisak, vagy nincsenek is, ujjlenyomatot meg nem voltak hajlandók adni. Európa nyugati fele – tisztelet a kivételnek, bár nem tudjuk, kik azok – belefulladt a hazugságáradatba. Amelyből aligha van menekvés addig, amíg tarol az álliberalizmus. Valamelyik német politikus azt találta mondani, a menekültügyet „elrontott stratégiával” kezelték. És lett következménye azokat illetően, akik kitalálták? Nem lett! Seehofer belügyminiszter meg azzal a nem túl biztató ötlettel állt elő, hogy a pályaudvarokon meg kell erősíteni a rendőri jelenlétet. No, nem a no-go zónában, a pályaudvarokon.  Szerintem meg a fesztiválokon, az utcákon, a diszkókban, a szállodákban, nem sorolom tovább. Azt nem részletezte, honnan vesz ehhez személyzetet, azaz rendőröket. Akik közül – egy korábbi újságcikk szerint – sokan leszereltek már. Megértjük őket. Csak azt nem értjük, mire várnak, miközben arra jut idejük, hogy bennünket oktassanak ki demokráciából.

Gondolom, a fentiekből kiderül, nem vagyok politikai elemző. Csak egy olyan állampolgár, akire – mint sok más európaira – fittyet hány az uralkodó elit. Ne sírj, Európa! Meddig tűrsz még? Cselekedj!

Kondor Katalin - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>