Németh Szilárddal, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárával beszélgettünk az úzvölgyi katonatemető helyzetéről és az azzal kapcsolatosan kialakult botrányról.

888: Hogyan próbál a magyar kormány az erdélyi magyaroknak segíteni?

Németh Szilárd: Alaptörvényünkbe – a nemzetegyesítési célt kitűzve – beiktattuk, hogy felelősséget viselünk a jelenlegi határainkon túl élő magyarokért, segítjük és támogatjuk őket magyar nyelvük, kultúrájuk, önazonosságuk, közösségeik fenntartásában, fejlődésében, a magyar nemzethez való tartozásukban. Ez határozza meg a kormány álláspontját az úzvölgyi katonatemetőben kialakult helyzettel kapcsolatban is. Katonahőseink Erdélyben is sok-sok temetőben alusszák örök álmukat. Emlékük méltó megőrzése és kegyeletteljes tisztelete kötelességünk. Ezért kötöttünk Romániával is kétoldalú és kölcsönös nemzetközi megállapodást a hadisírok gondozásáról. Az úzvölgyi magyar katonai temetőben a románok ezt hagyták figyelmen kívül, ráadásul kegyeletsértő módon. A most folyó tárgyalásokon a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) azt képviseli, hogy a rendezés csak szakmailag, történetileg megalapozottan, a jog- és kegyeletsértés megszüntetésével, illetve az eredeti állapot visszaállításával történhet meg. Ez a székelyföldi magyarok határozott álláspontja is.

888: Hogy halad a HIM az Úzvölgyével kapcsolatos tárgyalásokkal? Történt előrelépés a Bukaresttel való párbeszédben?

Németh Szilárd: Már az is előrelépésnek számít, hogy többszöri megkereséseink sorozatára a román ONCE, azaz a Hősök Emlékének Országos Hivatala egyáltalán hajlandó volt a szakmai párbeszédre. A tárgyaláson megismertük egymás álláspontját, amely azonban jelentősen eltér. A románok a temető keletkezésének idejét, az ott eltemetett katonák számát és nemzetiségét – főleg a románokét – is vitatják. Ők azt mondják, hogy a temetőt 1927-ben hozták létre, pedig még a saját 1928-as forrásuk szerint is a temető 1926-27-es bővítésénél 350 magyar hősi halott mellé temettek el másokat. A magyar temetések már 1916-ban elkezdődtek. Ezt minden hiteles történeti forrásunk egybehangzóan és megdönthetetlenül bizonyítja! Az itt eltemetett román katonahősök számát illetően az ONCE júniusig még azt állította, hogy az 149, majd – egy 1988-as felmérésre hivatkozva – saját statisztikájukat jelentősen módosítva 19 nevesített és 3 ismeretlen román katonát vizionáltak. A júniusi tárgyaláson ez a szám részükről már 8+3 volt, és azt is kijelentették, hogy ők sem tudják pontosan. Az állítólagos nyolc ismert román nemzetiségű személyről a HIM szakértői – hitelt érdemlő halotti anyakönyvekkel – bebizonyították, hogy közülük öten a Magyar Királyi Honvédségben szolgáltak. Így a hatályos román törvények szerint sem román hősi halottak, hiszen ők nem román állampolgárok voltak. Egy hősi halottról pedig bebizonyosodott, hogy az orosz haderő katonája volt. Lassan, de biztosan abba az irányba haladunk, hogy a legkisebb érintettsége pont a románoknak lesz ebben a temetőben.

888: Milyen a tárgyalások során a bukaresti fél testtartása, elítélik a katonai temető rongálását?

Németh Szilárd: Az ONCE néhány nappal ezelőtt elküldött levelében arra kérte a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértőit, hogy szeptemberben mindenképpen tartsunk egy nemzetközi szintű helyszíni bejárást. Ez rendben van, állunk elébe, bár nem tudom, miért kell ezzel őszig várni. A nyomozóhatóságok közben nem hallgatják ki a június 6-i szervezett provokáció és törés-zúzás általuk is beazonosított elkövetőit, helyettük az agressziót elszenvedett magyarokat vegzálják. Más román hatóságok meg műemlékké nyilvánították az 52 betonkeresztet, és telekkönyvezéssel megszüntették Csíkszentmárton tulajdonjogát. Közben a nyilvánosság előtt helytelenítik a dormánfalvi beavatkozást, de annak kegyeletsértő voltáról nem nyilatkoznak, nem akarják visszaállítani az eredeti állapotot.