A katolikus egyházfő és az ultraliberális emberi jogi fundamentalizmus térnyerése

A szabadkőművesség Ferenc pápát megválasztása óta különös becsben tartja, és ezt a tényt nem árt figyelembe vennünk akkor, amikor a Vatikán vezetőjének tevékenységét és annak lehetséges következményeit megítéljük nem sokkal békéltetőnek szánt egyiptomi útja után, ahol szélsőséges muszlim csoportok kopt keresztényeket ölnek halomra.

Kezdjük először is azzal, hogy a pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy (Grande Oriente D’Italia), amely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitariánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Ez az álláspont az Olasz Nagy Kelet páholy hivatalos honlapján jelent meg. (Forrás: Katolikus-honlap.hu)

Gustavo Raffi, a páholy nagymestere ekkortájt arról beszélt, hogy „Ferenc pápával semmi sem lesz többé olyan, mint előtte”, illetve kifejtette: „Az egyszerű kereszt, amit fehér reverendáján viselt, reményt kelt bennünk, hogy az egyház emberei újra felfedezik a minden jóakaratú emberrel és a szabadkőművességgel való párbeszéd fontosságát, ami a latin-amerikai tapasztalat tanítása szerint az emberiség javára és haladására szolgál, amint azt Bolívar, Allende és José Martí is megmutatta, hogy csak néhányat említsünk. Ez az a »fehér füst«, amit várunk korunk egyházától.”

Ha a szabadkőművesség mondja azt, hogy az új pápával semmi nem lesz többé olyan, mint előtte, annak különös jelentősége van. De menjünk is tovább! Jorge Mario Bergoglio bíborost 2005-ben a Buenos Aires-i Rotary Club mint az év emberét a klub Silver Laurel díjával tüntette ki.

A Rotary-klub-tagság, illetve a klubhoz kötődés általában nem áll távol a szabadkőművességhez kapcsolódás beismerésétől, vagy utóbbi céljainak elfogadásától. A Rotary Magazin 2013-as számában egy bizonyos Martin Lohmann nevű szerző a pápát dicséri, és idézi Perez izraeli elnököt, aki szerint „Az újonnan megválasztott pápa az Istennek való odaadás, az Isten iránti szeretet, a béke iránti szeretet, egy szent szerénység és egy most ébredő kontinens mellett áll ki.”

Érdemes felfigyelni az „egy most ébredő kontinens” kitételre. Vajon mit takarhat ez a gondolat, mi lehet a tartalma ennek az ébredésnek? Érdemes ezzel összefüggésben idézni a Time Magazin címoldalát a pápa megválasztását követően. A címoldalon ez szerepelt: „New World Pope (Az új világ pápája). Vajon mit jelent itt az új világ? Mindenesetre Ferenc pápa az ökumenizmus elkötelezett híve, s nagy megértéssel, empátiával beszél az iszlámról, annak egyistenhitéről.

Ezek után térjünk át az Európa jövőjét fenyegető migránsáradatra, s ezzel kapcsolatban a szabadkőművesség véleményére. 2015. szeptember 7-én huszonnyolc európai szabadkőműves-páholy adott ki közös nyilatkozatot, amelyben felszólítják az európai kormányokat, hogy fogadják be az összes, Európába tartó bevándorlót. Nemleges válasz esetére azzal fenyegetnek, hogy újabb konfliktusokat szítanak Európában. (A nyilatkozatot többek között a francia Medias-presse.info tette közzé 2015. szeptember 9-én.)

A páholyok arra hivatkoznak, hogy felül kell emelkedni a nemzeti egoizmuson, az európai vezetőknek be kell tartaniuk az emberi jogokat, a szolidaritás és testvériség eszméit, s az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatából kell kiindulniuk. Meglepő, hogy a nyilatkozat lényegében ultimátum jellegű, ugyanis kijelentik, hogy ha az európai államok nem engedélyezik a korlátlan bevándorlást, akkor, mintegy válaszképpen, „megosztottságot és konfliktusokat” helyeznek kilátásba.

Mindebből levonható néhány következtetés a szabadkőműves-szervezetek alapállásáról. Kiindulópontjuk a szabad individuum és a francia forradalomig visszanyúló emberi jogok, eszményük az egyének közötti világméretű társulás, „szolidaritás”, s ezáltal egy univerzális világpolgárság, világtársadalom létrejötte. A nemzetet, a nemzetállamokat a múlt rekvizitumai közé sorolják, a „nemzeti egoizmust”, a nacionalizmust pedig meg kell szüntetni, hogy átvegye a helyét a kozmopolita nemzetköziség, a globalizmus.

Ezen belül egy olyan új Európát képzelnek el, amelyben keverednek az etnikumok és a vallások, megszűnik a kereszténység és a keresztény egyház kitüntetett pozíciója, hogy helyette egyfajta „ökumenizmus” vegye át a szerepet. Ez rövid távon a vallások közeledését és kiegyenlítődését jelentheti, hosszú távon azonban felbukkan az egységes világtársadalom mintájára és logikus következményeként az egységes, szinkretista világvallás víziója is.

Ebben az összefüggésben pedig korántsem véletlen, hogy a szabadkőműves-szervezetek nagy erőkkel támogatják a korlátok nélküli bevándorlást Európába, mert ez eszmei-ideológiai víziójuk megvalósítását segítheti elő. És az is teljesen világos, hogy azokat a kiemelkedő súlyú, fontos intézményeket irányító személyiségeket is támogatják, akik céljaiknak megfelelő közéleti tevékenységet folytatnak.

Nem vitás, hogy Ferenc pápa egyértelműen a migránsok feltétlen befogadá­sára helyezte, helyezi a hangsúlyt, s a szabadkőművesek által is hangoztatott szolidaritás és humánum fontosságát emeli ki, már-már közelítve az ultraliberális emberi jogi fundamentalizmushoz.

Feltűnő az is, hogy Ferenc tézisei is kifejezetten a migráns mint egyén szempontjaira helyezik a fő hangsúlyt, miközben feltűnően hiányoznak ezekből az érvelésekből a nagyobb közösségek, az európai nemzetek szempontjai, a nemzeti értékek, érdekek figyelembevétele, a nemzetekkel kapcsolatos „tolerancia”, „szolidaritás” és „humanizmus”. Úgy tűnik, hogy a migráns emberi jogai a legfontosabbak, és a történelmi, keresztény nemzetek jogai pedig lényegtelenek, érdektelenek és „tradicionalisták”.

Szeretném itt finoman megjegyezni: a keresztény egyház megújítása nem a nemzetek megszüntetése által lehetséges, s nem neoliberalizmussal és politikai korrektséggel. Az egyház megújítása az élet és a keresztény társadalmi közösségek, nemzetek valós problémáihoz igazodó megközelítéssel lehetséges.

Egyszóval: a fentieket figyelembe véve ne csodálkozzunk, ha a szabadkőművesség Ferenc pápát dicséri. De ne örüljünk neki…

Fricz Tamás

A szerző politológus

]]>www.magyaridok.hu]]>