Az első félidőben nem is igazán tudtunk helyzetet kialakítani a vendégek kapuja előtt, talán csak az az egy helyzetünk volt, amit én melléfejeltem. Nyomtunk végig, de száz százalékos helyzetet egyszerűen nem tudtunk kialakítani. Uraltuk a mérkőzést, hiszen hátul stabilak voltunk, mi birtokoltuk többet a labdát, építkeztünk, de nem volt átütőerő a játékunkban. A szünetben azt mondta Ron Reid és Craig is, hogy próbáljunk nagyobb tempóban és pontosabban játszani.


A második félidőben, úgy gondolom nagyobb fokozatra is kapcsolt a csapat, voltak helyzeteink, átlövéseink, de ma semmi nem sikerült. A cseréink is nagy mértékben segítették az előre játékot. Sajnos hozzá kell szoknunk, hogy minden csapat az Üllői úton beáll védekezni és csak a rombolást tartja szemelőtt, nagyon nehéz felállt védelem ellen játszani. A Nyíregyháza is ezt tette, mint ahogy a legutóbbi hazai mérkőzésünkön a Szombathely is. Én nagyon sok esetben megjátszható lettem volna, üres területre befutottam, de nem nagyon kaptam labdát. Talán ez azzal magyarázható, hogy sok jobblábas középpályásunk van, ők pedig a baloldalra könnyebben fordítanak, mint az én oldalamra.


Általában akkor jöttek a labdák, amikor már az ellenfél játékosai lezárták az előttem nyíló területet.
Nagyon bánt, hogy veszítettünk ismét két pontot és  nem sikerült megörvendeztetni a nagyszerű közönségünket. De menni kell tovább, küzdeni, hajtani is meg lesz az eredménye. Most hazautazom Erdélybe a szüleimhez, ott töltöm a hosszú hétvégét. Minden kedves szurkolónknak kellemes hétvégét és méltóságteljes ünneplést kívánok.

Hajrá Fradi!

Csizmadia Csaba