a többség (48,5 százalék) vallástalan, a maradék pedig más vallások híve. Különösen az aktív vallásgyakorlás szempontjából van „rossz bőrben” a kereszténység, híveinek ugyanis alig egyharmada mondható rendszeres templomlátogatónak, és köztük is relatív többségben vannak az idősebb korosztály tagjai (jellemző módon a 65 éven felüli nők) és a színes bőrűek. Némi kételyt ébreszt a felmérés hitelességét illetően az a tény, hogy a megkérdezettek alig 7,7 százaléka mondja magát más vallások (főleg az iszlám) követőjének, holott a szigetország városaiban tapasztalható „utcakép” egészen más benyomást kelt.

Árulkodó jel ugyanakkor, hogy a harmadik világbeli honfoglalók által leginkább elözönlött londoni agglomeráció számít az ország legvallásosabb régiójának. (Contemporary Catholicism in England and Wales: A statistical report based on recent British Social Attitudes survey data, 2016. május) Skóciában valamivel jobban áll a kereszténység szénája. Ott a lakosság 52 százaléka ugyan vallástalan, viszont a 46 százalékuk – legalábbis névleg – valamelyik keresztény felekezethez tartozik, noha a kétharmaduk sohasem jár templomba. (Most people in Scotland „not religious”, bbc.com, 2016. április 3.)

Németországban megállíthatatlannak tűnik a kereszténység zsugorodása az istenhitet valló németek számának drámai csökkenése nyomán. A Chicagói Egyetem társadalomkutatói által készített felmérés szerint az egykori NDK számít a világ egyik legkevésbé vallásos területének, ahol a lakosság 52 százaléka ateista, és csak 8 százalék hisz egy személyes istenben. Az ország nyugati részén jobban tartja magát a vallás: ott a megkérdezettek 54 százaléka mondja magát istenhívőnek, a templomok azonban ezekben a tartományokban is többnyire konganak az ürességtől. Érdekes kontraszt, hogy míg a volt NSZK-ban a 68 éven felüliek 36 százaléka és a 28 éven aluliak 18 százaléka hisz istenben, addig a volt NDK-ban a 68 éven felüliek között alig 12 százalék mondja magát istenhívőnek, a 28 éven aluli fiatalok korosztályában pedig a megkérdezettek egyike sem hisz istenben. (East Germany world’s most Godless area, thelocal.de, 2012. április 20.) A jelenlegi tendenciák alapján a kereszténység a következő húsz év során Németországban is kisebbségbe fog kerülni. 2000 óta több mint 400 katolikus és több mint 100 protestáns templom zárta be kapuját, és a következő néhány évben 700 másik katolikus templomra is ugyanez a sors vár, hiszen a protestánsok alig négy százaléka számít rendszeres hitgyakorlónak, és a katolikusok körében is csak 12,3 százalék a rendszeres templomlátogatók aránya. (Christians „will be minority in Germany”, thelocal.de, 2013. szeptember 6.) A németeket a jelek szerint nem vonzza már a papi pálya sem, ennek következtében minden tizedik németországi katolikus pap bevándorló, a többségük Indiából. (Shrinking Catholic Church Import Priests, spiegel.de, 2013. november 22.)

A két legnagyobb németországi keresztény felekezet – mondhatni ökumenikusan – támogatja az Európa elleni muzulmán inváziót, így a helyi evangélikus egyház feje, Heinrich Bedford-Strohm püspök és a katolikus püspöki konferencia elnöke, Rein­hard Marx kardinális az egyik hétvégén meleg kézfogásokkal köszöntötte a kedves megszállókat a müncheni főpályaudvaron. A Der Spiegelnek nyilatkozva Marx „szégyennek” nevezte a „németországi idegengyűlöletet”, úgymond „fizikailag” érezve magát megsértve, amikor „embereket lát Hitler-köszöntéssel és náci szavakkal” (sic!). Mivel Németországban mind a karlendítés, mint a náci jelszavak szigorúan tiltottak, és még a szélsőjobboldali gyűléseken sem fordulnak elő szinte soha, a katolikus főpap nyilván azokat stigmatizálja a „Hitlergrüß” és „Naziparolen” kifejezésekkel, akik bármilyen módon, szóval vagy tettel, ellenállni merészelnek az iszlám európai terjeszkedésének. (Kardinal Marx und Landesbischof Bedford-Strohm begrüßen Flüchtlinge am Bahnhof, dbk.de, 2015. szeptember 5.)

Franciaországban is folytatódik a kereszténység hanyatlása. 1986-ban még a franciák 81 százaléka mondta magát katolikusnak, 2012-ben már csak 56 százalékuk. Ezzel párhuzamosan nőtt a más vallásúak, elsősorban az iszlám követőinek száma. A CSA Intézet hivatalos (de megbízhatónak semmiképpen sem mondható, mert minden bizonnyal jelentősen lefelé kerekített) adata szerint 2012-ben az ország népességének 6 százaléka vallotta magát muzulmánnak (független források azonban legalább ennek kétszeresére teszik Allah franciaországi híveinek az arányát). A katolicizmus olyan ütemben erodálódik, hogy néhány éven belül a katolikusok aránya a szimbolikus 50 százalékos küszöb alá fog esni Franciaországban is, és 20-30 év múlva valószínűleg a vallástalanok kerülnek majd többségbe. A 35 éven aluliak körében már jelenleg is ők alkotják a legnépesebb réteget, a 18-24 éves korcsoportban 47 százalékos arányszámmal. (Le catholicisme poursuit son érosion, lepoint.fr, 2013. március 30.) A katolikus egyház franciaországi agonizálása a papság létszámában is tetten érhető. Az utóbbi fél évszázad folyamán több mint negyvenezerről alig tizenötezerre csökkent a plébánosok száma, minden másodikuk 75 éven felüli, és az utánpótlásuk sem tűnik biztosítottnak: az ezredforduló óta évente kevesebb mint száz papot szentelnek fel. (La mort lente de l’église catholique, slate.fr, 2010. június. 27.)

Mindezen nem kell csodálkozni, hiszen amilyen a pásztor, olyan a nyáj, és a pápával ugyanaz a helyzet, mint Clintonnéval: a média imádja, a bázis utálja. „A bukás olyan látványos, amilyen meglepő. A Vatikán által minden év végén közzétett becslések szerint a különböző szentszéki események látogatottsága 2015-ben 3,2 millió főre esett az előző évi 5,9 millió főről” – sajnálkozik a francia katolikusok napilapja (La Croix, 2016. február 2.). A bevándorlás kérdésében a katolikus egyházfő köztudottan egy gyékényen árul George Sorossal, így Nyugat-Európában az iszlám csak kitölti azt a vákuumot, amit a kereszténység hagy maga után.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>