Alaposan kiverte a biztosítékot Hegedűs Bálint Hunyadi-forgatókönyve. A magyar történelem legnagyobb alakjait csak érintőlegesen, olcsó sztori mögé bújtató fércmunka ellen sokan emelték fel a szavukat az elmúlt hetekben. Kérdés, Andy Vajna mennyiben és miként szervezi át az előzetes munkálatokat, ahogyan az is, egyáltalán szükségünk van-e a torz, a történeti tényeket figyelmen kívül hagyó filmre.

Nyolcvanmillió a forgatókönyvre, hétmilliárd a teljes produkcióra. Az első hírek szerint a Magyar Nemzeti Filmalap nemcsak fantáziát látott a Hegedűs Bálint forgatókönyve alapján Szász Jánossal megrendezendő Hunyadi-filmben, de minden idők egyik legdrágább szuperprodukciójára adta áldását. Az ügy akkor robbant ki, amikor a PestiSrácok megszerezte Hegedűs Bálint forgatókönyvét, és Stefka István részletes cikket írt róla. Ebből megtudhattuk, hogy Az utolsó bástya valósággal hemzseg a történeti tévedésektől. Lovári pattantyúsokról beszél, miközben a lovári egy cigány nyelv, nem pedig egy nép. Horvát huszárokról, amikor a huszárság virtigli magyar ügy, és csak évtizedekkel később, Mátyás korában szerveződött meg. Ugyanilyen anakronizmus és ostobaság a héber tüzérek és cseh husziták említése. Arról nem beszélve, hogy a forgatókönyvíró Hunyadi szájába modern kori, kozmopolita szellemiségű felkiáltást ad, vagyis egyszerűen visszavetít XXI. századi körülményeket a nándorfehérvári csata idejére.

Stefka István cikke óta e sorok írója is kézhez vette a forgatókönyvet, és további súlyos hibákat fedezett fel. Ezek közül csak hármat emelek ki. Az egyik jelenetben Hunyadi János és Szilágyi Mihály babgulyást eszik, ami cseppet aggályos, hiszen a bab és a paprika amerikai jövevényként csak száz évvel később terjedt el a kontinensen. A másik a forgatókönyv nyitójelenete, amelyben Faradzs török aga devsirme (gyerekadó) címén elragadja egy magyar asszony gyermekét. A forgatókönyvíró azonban nem tudja, hogy – mint fogalmaz – „1435-ben, a Magyar Királyság végvidékein” – a török egyetlen magyar gyermeket sem vihetett el gyermekadó címén, nem lévén fennhatósága az érintett területen. Hegedűs Bálint nyilván arról sem értesült, hogy a török később, a hódoltsági időszakban sem szedett devsirmével gyermekeket a magyarok körében (míg a balkáni keresztényektől igen). A harmadik nemcsak a történeti, de a nyelvi ismeretek, stiláris érzék teljes hiányáról is tanúskodik. „Micsoda tragédia” – jegyzi meg egy halálesettel kapcsolatban a török aga, mi pedig csodálkozunk, hogy az ominózus görög kifejezést egy XV. századi török kirázza a kisujjából, és arra gondolunk, hogy innen az „állati ciki” és a „totál baró” sincs messze.

A három kiragadott példa valóban csak néhány a sok közül. A filmalap szokásos eljárása szerint a forgatókönyvek több javítással, kiegészítéssel jutnak el a végső fázisba, ezt nevezik forgatókönyv-fejlesztésnek. Az általunk olvasott anyag a harmadik változat – ekkor már szakértők, az adott korszak ismerői is bekapcsolódnak a munkába (akiket mellesleg a keretből kifizetnek). Megdöbbentő és megmagyarázhatatlan, hogy Hegedűs Bálint a fejlesztés harmadik fázisában nem mutatta meg hozzáértőnek a sületlenségektől, anakronizmustól, súlyos tévedésektől hemzsegő forgatókönyvet, amelyből kis odafigyeléssel egy középiskolai történelemtanár is kigyomlálhatta volna a képtelenségeket.

Hegedűs forgatókönyvének furcsaságai parabolisztikus környezetet kerítenek az egyébként lassan cammogó és érdektelen cselekmény köré. Nincs ebben semmi új, ha a történelmi filmekre gondolunk, hasonlóan igénytelen és kidolgozatlan megközelítés dívott az elmúlt húsz esztendő megközelítéseiben. Katarzis és tanulságok nélküli, lapos áthallásoktól hemzsegő, mélység nélküli történeteket barkácsoltak klasszikus történelmi tablók, nemzeti film­eposzok helyett. Az utolsó bástya ezt az utat követi, és aki csak olvasta, lesújtóan nyilatkozott Hegedűs munkájáról.

Súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel továbbá, egyúttal a filmalapon belüli rendezetlen jogköröket és személyes átfedéseket jelzi, hogy Hegedűs Bálint lényegében magát ajánlotta forgatókönyvíróként önmagának. Ő ugyanis a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója és kurátora, ami legalábbis sajátos helyzetbe hozza őt forgatókönyvíróként.

A tervezett produkció másik gyenge pontja Szász János filmrendező. Szakmai előéletében nyoma sincs hasonló történelmi filmnek, nem világos, adottságai és tudása alapján egyáltalán képes-e levezényelni a tervezett szuperprodukciót. Filmes körökből úgy értesültünk, hogy Szász kevésbé önálló alkotó, inkább csapatjátékos. Minden eddigi munkájához profi, hozzáértő és autonóm alkotókat szerződtetett, akik a részfeladataikat olyan magas szinten oldották meg, hogy a végeredményt már könnyen összerendezhette. Információnk szerint Szász János állandó munkatársai között többen akadtak, akik – miután elolvasták Hegedűs forgatókönyvét – jelezték, hogy nem kívánnak a tervezett produkcióban dolgozni, pedig a rendező csillagászati összegekkel akarta megvásárolni tehetségüket.

Szász János másik gyengesége, hogy hosszú évek óta nem fűződik számottevő alkotás a nevéhez. Tizenhat év alatt három, még hívei szerint is felejthető filmet rendezett, talán csak A nagy füzet üti meg a szükséges mértéket, de az 1997-es Witman fiúkhoz képest az is csak utánérzés. A kritikák sem rajongtak érte: „szép részeredmények”, „nem jobb vagy rosszabb ahhoz képest, amik korábban készültek” (Port.hu), „kicsit szolgai adaptáció” (Index.hu), „hatásvadász” (Kultúra és Kritika). A nagy füzetet 2013-as bemutatója óta 28 ezren, A hentes, a kurva és a félszemű című Szász-filmet pedig 20 ezren nézték meg. Összehasonlításképpen: a Valami Amerika 3-at idén február óta majdnem 400 ezren.

A tervezett Hunyadi-film sorsát illetően láthatóan maguk az alkotók sem biztosak a dolgukban. Hegedűs Bálint egy minapi televíziós beszélgetésben feltételes módban beszélt a filmről, szemmel láthatóan maga sem hisz abban, hogy kikövezték az utat az első forgatási napig. A kulcsszereplő Andy Vajna Szász János és Tenki Réka színésznő társaságában, Jakupcsek Gabriella ATV-s műsorában állt ki a tervezett film mellett és azt mondta, a Hegedűs-féle forgatókönyv „fantasztikusan meséli el a történetet”. Néhány apró technikai dolgon kívül azonban valódi részletek nem derültek ki, és a beszélgetés résztvevői láthatóan kínosan ügyeltek arra, hogy semmi konkrétumot ne mondjanak.

Andy Vajna kétségtelenül nehéz helyzetben van, hiszen a forgatókönyv nyomán támadt botrány valósággal végigsöpört a magyar jobboldali közösségen. Néhány nap alatt eljutottunk oda, hogy a kormánypárti közönség lényegében egy emberként mond nemet erre a történetre. Információink szerint Vajnék úgy igyekeznek csökkenteni a filmalapra nehezedő közéleti nyomást, hogy adott esetben új forgatókönyvet íratnak, de továbbra is Szász János marad a rendező.
Első kérdés: ebben az esetben a már eddig is botrányszagú históriának megálljt parancsolnak-e, hiszen Szász Jánossal más gondok is akadnak.

Második kérdés: miért annak az embernek kell megrendeznie minden idők egyik legnagyszabásúbb magyar történelmi filmjét, aki szemmel láthatóan idegenkedik Magyarországtól?

„Sajnos, hazajöttem” – mondta például idén januárban a Fix TV-ben a külföldről hazatévedt rendező. 2015-ben az Origónak azt nyilatkozta, nem tud büszke lenni Magyarországra. Kiderül az is, hogy a jobboldaliságot, a nemzeti gondolatot bűnnek tekinti: „Nem tudom, minek köszönhető az az erős jobboldaliság, amelyik Magyarországon átvette az uralmat. Talán a szegénység szüli, de ez bizonyára nagyon összetett dolog. Nekem az a feladatom, hogy minderről a film és a színház nyelvén próbáljak meg beszélni. Ez tulajdonképpen egyfajta kutatás a bűn nyomában.”

Szász határozottan kiállt a migráció, a bevándorlás mellett is, ami a majdani Hunyadi-film rendezőjeként legalábbis furcsa. Hiszen a legendás kormányzó, a kemény nagyúr olyan erőteljes eszközökkel, karddal, íjjal, lovasrohammal harcolt a hazájára törő idegen horda ellen, hogy a terjeszkedő oszmán sereg hetven évig nem mert Magyarország közelébe jönni.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>