- 0
Úgy gondolja, hogy egy magyarországi kistelepülésen elindul a polgármester-választáson 2016-ban egy párt, jelesül a Magyar Munkáspárt színeiben. (Eleve vesztes szituáció egy faluban bármilyen párt színeiben indulni, hiszen a kistelepüléseken mindig függetlenek nyernek, aki bevallottan „pártpolitizál”, egyből bukik.)
Emberünk végül a helyi választásokon egyetlen darab szavazatot sem kapott. Hangsúlyoznám: senki, azaz SENKI nem szavazott rá.
Innentől két dolog lehetséges.
Először is: még a saját családja, baráti köre sem rá szavazott, ami elég ciki, vagy el sem mentek szavazni, ami szintén elég ciki.
Másodszor: a faluban egyedül él, és nem hogy családja, de barátai, ismerősei sincsenek. Akkor miért gondolta úgy, hogy bármi esélye lehet a polgármesteri szék elnyerésére?
Az első verziót most hagyjuk, kérdezze meg ő a családi és baráti körét, hogy hol voltak, illetve kire szavaztak a választás napján.
A második verzióból kiindulva, csak egy célja lehetett: egyszer az életben kinyomtatva látni a saját nevét (egy szavazólapon). De akkor is felmerül pár kérdés: például, hogy - mivel a szavazás titkos - ő maga sem ment el választani? Vagy ha igen, másik jelöltre szavazott? Magában sem bízott? Hogyan akart így polgármester lenni?
De az is lehet, hogy meg sem nézte a saját kinyomtatott nevét a szavazólapon? Akkor mi értelme volt ennek az egésznek? Megfejthetetlen.
Én most őt leleplezem, legalább az interneten maradjon fenn a neve. Jöjjön tehát a „Polgármester akartam lenni, de magamban sem bíztam” – díj nyertese: Fléger István Tamás, a Vas megyei Söpte lakosa.
(A településen volt egy érvénytelen szavazat – a szerk.)
Eleméry T. Olivér