A befolyásos amerikai elemző szerint egyszerűen meg kell ölni a neoliberális világrend kritikusait

Sokak számára talán meglepőnek tűnik, hogy léteznek ragályos betegségek is, melyek induktív hatású pszichés befolyások alakjában terjednek. Francia orvosok írták le 1877-ben először az elmezavart, melyben a beteg hozzá közel álló személy nézeteit veszi át egyfajta paranoid látásmód formájában. A hazudozáshoz való mániákus vonzalom – melyet szintén a 19. század végén említett először a szakirodalom – csak bizonyos feltételekkel lopja magát a köztudatba, ám ebben az esetben rendkívül széles tömegek esnek a fertőzés áldozatául. A politikusok egy részére jellemző kóros hazudozás tudományos igényű leírására az itt közölt szerény ismereteken túlmenően még senki sem vállalkozott.

Eddigi megfigyeléseink alapján messzemenő bizonyossággal állítható, hogy a kór, melynek központi tünete a valóság reális érzékeléséhez való képesség teljes mértékű elveszítésében manifesztálódik, liberális világnézeti alapon különös gyorsasággal terjed. Előrehaladott állapotban a beteg olyan mértékben bonyolódik az agyát elborító rögeszmés fantazmagóriákba, hogy megnyilatkozásait már csak azok képesek megérteni, akik szintén fertőzöttek, vagy a kóros eszme terjedését a háttérből irányítják.

Nehéz lenne megítélni, hogy Thomas P. M. Barnett, Donald Rumsfeld védelmi miniszter egykori tanácsadója, aki mára már egyik kedvence a népieskedő amerikai szórakoztatóiparnak, az előbbi vagy az utóbbi kategória képviselőjeként szerepel-e az amerikai köztudatban. Az „amerikai” megjelölést nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, miután Barnett megtiltotta művei idegen nyelvű kiadását. Mielőtt rátérnénk az eszmefuttatások ismertetésére, előre kell bocsátanunk, hogy Barnett 2004-ben Blueprint for Action címen megjelent műve nem nyerte el a nagyközönség tetszését, akkoriban még a „haladó” politikai erők gondolatvilágát se termékenyítette meg. Az ismert katonai szakértő és politológus könyvecskéjét az új évezred kezdetén még őrülettel határos látomások gyűjteményeként tartották számon, jó tíz évnek kellett eltelnie, mire bizonyos, napjainkban elhatalmasodott politikai formációk felismerték az ötletekben rejlő lehetőségeket, és tekintélyes anyagi áldozatokat sem kímélve megteremtették a megfelelő indukciós folyamatok hadműveleti alapját.

Barnett a geopolitika sakktábláján négy szabad áramlás (flow) beindítását és haderejű biztosítását tartja az Egyesült Államok hegemóniá­jának megőrzése és kiépítése céljából elengedhetetlennek. Ezeknek a folyamatoknak a globalizáció széles áradatában „akadály- és súrlódásmentesen” kell egyesülniük. Elsőként a bevándorlótömegek szabad áramlásának szükségességére hívja fel Barnett a Pentagon vezérkarának figyelmét – miközben arról álmodozik, hogy az évi másfél millió fős Európába áramoltatott tömeg homogén népességet fog eredményezni, amely szétzilálja majd a nemzetállamok önazonosságát. Egy mesterségesen kialakított, kreol bőrű közösség átlagembere rendelkezhetne annyi értelemmel, hogy dolgozni tud, legyen azonban annyira együgyű, hogy a politikai irányítással szemben semmiféle ellenállást nem tanúsít. Mindehhez hozzáfűzi még a szakértő, hogy az áramlást nem szabad akadályoznia senkinek és semminek: se kormánynak, se intézménynek. Ilyen irányú akciók az Egyesült Államok létérdekét sértenék, vagyis el kell intézni szószólóikat, méghozzá hamar: „Meg kell őket gyilkolni.” („And when they threaten vio­lence against global order, I say: Kill them.” Blueprint for Action, 282. oldal.)

A továbbiakban a kőolaj, a földgáz és az ásványi kincsek szabad áramlásának biztosításáról beszél a szerző. Véleménye szerint ez csak úgy érhető el, ha nem állami szervek, hanem nemzetközi cégek döntenek a forgalmi és kereskedelmi szabályzatokról. Harmadik tézisé­ben Barnett a tőke egyes országokba való szabad bevitelét és a profit dolláralapú, Amerikába irányuló kivitelét követeli. A katonai szakértő csupán geopolitikai koncepció­ja negyedik tézisében szentel, mintegy mellékesen, figyelmet hagyományos hadműveleti célkitűzéseknek. Mégsem követel kevesebbet, mint az amerikai biztonsági eszközök és haderő gátlástalan áramlását: „Egy állam sem állhat azon katonai beavatkozások útjába, melyek az Egyesült Államok érdekeit szolgálják.”

Röviden ennyit a Pentagon számára 2004-ben kidolgozott tervezetéről, melynek napjainkra időzített „súrlódás- és akadálymentes” megvalósulásáról mindenki saját megfigyelései alapján dönthet. Való igaz: a hidegháborús korszak lezáródása után ezek a gondolatok még mindenki számára őrületnek tűntek, és persze azok maradtak a mai napig. Minek kellett tehát bekövetkeznie, hogy a (nyugat-)európai polgárok jelentős része, ha nem is döntő többsége, nemcsak hogy el nem utasítja, de szolgálja is a globalizációs folyamatok széles körű megvalósulását?

Orbán Viktor számos nyilatkozatában azt a véleményt juttatta kifejezésre, hogy az a felfogás, melynek alapján az EU vezető politikusai erősen vitatható döntéseiket meghozzák, logikai ellentmondásokra épül, józan ésszel már nem követhető. A miniszterelnök itt finoman, államférfihoz méltó módon fejezte ki magát. Mi magunk őrületes hazugságokról beszélnénk. A diagnózist a valóság követelményeitől való ilyen mértékű elrugaszkodásra bevezetőül már megadtuk. Úgy véljük, hogy ez a kór a liberális világnézeti alapon terjedő elmebántalmak legsúlyosabb változata.
Az igazság kedvéért meg kell jegyezni: nem minden liberális pártállású személy tartozik a járvány által veszélyeztetettek közé. A Nobel-békedíjas amerikai elnök, Barack Obama például rezisztensnek tűnik a kórral szemben, hallani sem akar Thomas Barnett gyilkossági felhívásának megvalósításáról. Ennek bizonyítékát abban látom, hogy Obama szót sem ejt arról, hogy azokat a – Barnett kifejezésével élve – „eszeveszett jobboldali politikusokat”, akik a tömeges bevándoroltatás ellen fellépnek, minden eszközzel irtani kell: meg kell őket ölni. Obama csak ennyit mond: „Nem az a kérdés, uraljuk-e a világot, csak az, hogyan uraljuk a világot. […] Ha egy ország nem azt teszi, amit mi akarunk, kénytelenek leszünk eltörni a karját.”

Az idézetet olvasva minden valódi európai tanúsíthatja, az amerikai elnök, ha bizonyos mértékben fogékonynak is mutatkozik Barnett gondolatvilága iránt, nem veszi át a katonai szakember alpári beszédstílusát. Nobel-békedíjas politikushoz méltón csak olyan elégtételről beszél, melyet becsületsértés esetén minden amerikai marhapásztor kikövetelhet magának.

Dr. Szendrődi Győző

A szerző kutató-pszichológus

]]>www.magyaridok.hu]]>