A történetet kicsit nehéz pár sorban leírni. Főleg azért, mert az első 10 percben két ember életét mi is megismerjük. Találkozunk még gyerekként Carl-al és Ellie-vel, látjuk az első találkozásukat, gyerekkorukat, majd azt ahogy egymásra találnak, esküvő, és a további életüket is megismerjük, egészen addig, amíg Ellie betegség következtében meg nem hal. Carl ezután megváltozik, a mindig kalandokat kereső feleségének a hiányában megváltozik, magába fordul, és egy elég mufurc öregember lesz, aki nem nagyon szereti a külvilágot. Viszont amikor Ellie élete véget ér, ott kezdődik a mi történetünk. Carl-nak el kellene fogadnia, hogy környezete változik, folyamatos építkezések vannak körülötte, amit nagyon nehezen visel, és egy szerencsétlen baleset miatt a bíróságon találja magát, aminek az a vége, hogy be kell vonulnia egy nyugdíjas otthonba. Szerencsére ezt öreg barátunk nem teszi meg, ekkor találja ki, hogy lufik segítségével kiemeli a házát, és elmegy arra a helyre, ahova feleségével mindig is el akart jutni. Az útjára egyedül szeretett volna elmenni, viszont egy nagyon fiatal cserkész személyében, Russel, utitársat is kap. Russel fejébe vette, hogy neki mindenképpen segítenie kell a nyugdíjasokon. Itt viszont azt hiszem be is fejezem a történet leírását, hiszen most már úgy érzem, hogy ez a pár sor is felesleges volt.

 

Vagy talán még sem. Az említett 10 perc, melyben Ellie és Carl történetet megismerjük, az hatalmas érzelmeket is képes megmozgatni az emberben. Annyira jól eltalált pillanatok ezek, hogy amikor Ellie távozik, talán mi is arra vetemednénk, hogy könnyeinket töröljük a 3D szemüveg alatt. Ennek a felvezetésnek viszont nagyon fontos szerepe van. Részben azért is, mert innentől egy érzelmi hullámvasút az egész, de legalább megismerjük az "ember" motivációját, és innentől megértjük Carl minden mozdulatát. Mint ahogy Russel szerepe is nagyon fontos, és a történet szempontjából elengedhetetlen, hogy egy gyerek lesz Carl társa. Az ő találkozásuk, illetve kalandjuk minden pillanata hatalmas tanulság lehet a másik fél és ezáltal számunkra is.

 

 

Nem szeretnék nagyon elszállni és érzelmi oldalról megközelíteni a filmet, hiszen amellett, hogy a legkevésbé sem tartom ezt mesének, még akkor is, ez egy nagyon jó szórakozás az egész család számára. Ebben tényleg megtalálja mindenki a magának való történetet. Vannak benne nagyon jó karakterek, akik változnak, fejlődnek. Ráadásul nagyon jó mellékszereplőket sikerült ismét kreálni az állatokban. Van itt érdekes, nagyon színes madár, illetve beszélő kutya is. De ezen már nem lepődünk meg szerintem.

 

A történet mellett, a megvalósítás is pazar. Nem nagyon tudnék olyat mondani, ami miatt nem 3D-s változatban kellene megnézni. A történet képi világára is csak egy szó jut eszembe, szép. Ezt lehet sokat ragozni, de felesleges, nézni, látni kell azt a világot, amit ide elénk raknak. Persze lehetne találni negatívumokat is, de ismételve magam, teljesen felesleges. Ez a történet, ez a megvalósítás, így a nyári agy és gondolkodásmentes filmek után bizonyítja, hogy van még remény, és fogunk még jó filmeket látni.

 

 

Érthetetlen a pont? A válasz erre az, amit az elején is írtam. Nem Wall-e (9/10)! Viszont ettől még tényleg nagyon jó történet, nagyon jó megvalósítás, egyszerűen látni kell. A 3D választás meg egyértelmű, aki teheti így nézze. Én még biztos elmegyek egyszer, örülök, hogy végre nálunk is látható a film.

 

A bevételekről még annyit, hogy a film 175 millió dollárba került, ehhez még valamennyit adni kéne a reklámköltségek miatt, és ehhez képest jelenleg 292 millió dolláros bevételnél tart az amerikai piacon. Nemzetközileg még 165 milliót gyűjtött. Mondhatni megszokott Pixar költségek és bevételek.


teddike
(]]>teddike.freeblog.hu]]>)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja