A tények önmagukért beszélnek: Magyarország határait csak ebben az évben eddig közel 150 ezer illegális bevándorló lépte át. Ez már most is három és félszer annyi, mint 2014-ben volt, és még nem értünk az év végére. Európában az összes bevándorló száma a tavalyi év első feléhez képest több mint hetven százalékkal nőtt meg. Több mint negyven százalékuk Közép- és Dél-Ázsiából jött, és csaknem ugyanilyen arányban a Közel-Keletről érkeztek illegális bevándorlók Magyarországra.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy mit is kell tennünk, tudnunk kell, hogy mivel is állunk szemben. Nem „menekültprobléma”, nem „menekültügyi helyzet” tartja harapófogóban Európát, hanem egy egyre duzzadó újkori népvándorlási hullám fenyegeti az európai kontinenst. Irdatlan méretű embermozgás zajlik, amelynek európai szemmel korlátlan utánpótlása van.

Nap mint nap látjuk, hogy százezrek kerekednek fel, és itt dörömbölnek határainkon, és milliók vannak még, akik gazdasági indíttatásból veszik Európa felé az irányt. Eközben a bevándorlás jól jövedelmező üzleti vállalkozássá is lett, amire veszélyes és gátlástalan bűnözői csoportok telepedtek rá. Megdöbbentő, hogy – ahogy a Kronen Zeitung írja – a nemzetközi csempészbandáknak 2000 óta közel 16 milliárd euró bevételük származott az illegális bevándorlók szállításából, miközben mintegy 30 ezer ember halt meg üzletelésük eredményeként. Embertelen, ami a tengeren, az utakon, a határainkon történik, és őrültség, amit Európa csinál.

Ki kell mondanunk, hogy a kialakult helyzetért az Európai Unió elhibázott bevándorláspolitikáját terheli a felelősség, és felelőtlen minden európai politikus, aki a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt. Ha Európa nem tér vissza a józan ész útjára, akkor egy sorsdöntő küzdelemben fog alulmaradni.

Aki csak felületesen követi a bevándorláspolitika ügyében zajló európai vitákat, az is láthatja, hogy sokféle érv merül fel, és különböző dimenziók keverednek, nehezítve a tisztánlátást. A józan ész azt mondja, hogy csak akkor tudunk rendet vágni az egymással ütköző szempontok között, ha felállítunk egy világos fontossági sorrendet.

Az első és legfontosabb a külső határok védelme. Európa egyik legnagyobb vívmánya Schengen. Nekünk, közép-európaiaknak az Európán belüli szabad mozgás lehetősége a szabdság élményét jelenti, így különösen fontos. Schengen azonban csak akkor működik, ha az egyes tagállamok teljesítik a schengeni kódexben foglalt feladataikat, vagyis a külső határok védelme elengedhetetlen feltétele annak, hogy biztosítva legyen az Európán belüli szabad mozgás lehetősége. Ha nem tudjuk megvédeni a határainkat, akkor Schengen veszélybe kerülhet. Márpedig ezt senki sem akarhatja, aki meg akarja védeni Európát, és értékesnek tartja az európaiságot.

Az, hogy rajtunk, magyarokon vagy éppen a spanyolokon kívül senki sem akarja megvédeni Európa határait, eléggé lehangoló. Márpedig Európának meg kell értenie, hogy akit lerohannak, az nem tud befogadni. Most pedig lerohanás van. Ezért fontos az a kerítés, amit mi, magyarok építünk. Nem jókedvünkből tesszük, hanem mert szükség van rá. A kerítés ugyanis nem más, mint egy védelmi vonal, egy fizikai eszköz, amit meg lehet védeni. A kerítés, mint védelmi vonal a schengeni egyezményből következik, így európai kellék.

A bevándorlás Európában természetesen demokráciakérdés is – ha nem lenne az, nem is lennénk európaiak. A demokrácia mindenekelőtt azt jelenti, hogy meghalljuk, amit az emberek akarnak, ezért indítottunk mi, magyarok konzultációt a bevándorlás kérdéséről.  Nyolcmillió választópolgárból egymillió küldte vissza a válaszát, nyolcvanöt százalékuk szerint az unió kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében. Az Európai Egyesült Államok európai híveinek az Amerikai Egyesült Államok nagy elnökének szavait ajánlom: „government of the people, by the people, for the people.”

Európa nem kerülhet szembe az európai polgárok akaratával. Csakhogy a helyzet most az, hogy az európai polgárok mást akarnak, mint amit az európai kormányok többsége képvisel. Az emberek azt akarják, hogy urai legyünk a helyzetnek, és védjük meg a határainkat.

A határok megvédése az első és legfontosabb kérdés. Minden más dimenzióról csak azután érdemes beszélni, ha feltartóztattuk az áradatot. Csak ha megvédtük a határainkat, azután lehet feltenni olyan kérdéseket, mint hogy hány embert akarunk befogadni, vagy legyenek-e kvóták?

Ne feledkezzünk el ugyanakkor arról sem, hogy az ideérkezők egy másik vallásban nevelkedtek, és egy gyökeresen különböző kultúrát képviselnek. Ők zömében nem keresztények, hanem muszlimok. Ez egy fontos kérdés, hiszen Európa és az európaiság a kereszténységben gyökerezik. Vagy nem aggasztó-e önmagában is, hogy az európai keresztény európai kultúra már arra is alig képes, hogy saját keresztény értékrendjében tartsa Európát? Ha ezt szem elől tévesztjük, az európai eszme kisebbségbe kerülhet saját kontinensén.

Ceterum censeo: nincs más út, és nincs más lehetőség, mint megvédeni a határainkat. Amiről ugyanis közösen egyeztünk meg, azt közös döntés nélkül nem is adhatjuk fel. Meg kell őrizni Schengent, hogy biztosítva maradjon az Európán belüli szabad mozgás, és csak ezután jöhetnek a további kérdések. Mert senki se feledje: akit lerohannak, az senkit sem tud befogadni.

A miniszterelnök írása a Frankfurter Allgemeine Zeitung csütörtöki számában jelent meg.

]]>www.magyaridok.hu]]>

]]>
]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>
]]>