Ujhelyi Istvánra tegnap ismeretlen körülmények között ráesett egy történelemkönyv, és a szokatlan kontaktus arra késztette, hogy „kedélyes viccet” csináljon. Az „európai léptékű” szocialista politikus poénja: Szent István ma Soros-ügynök lenne. A történelmi példák kétségkívül szép dolgok, én például roppant szórakoztatónak tartom azt az ideát, hogy vigyük Ujhelyi friss neo-történészt vagy 1018 évvel vissza az időben. Létrejönne a nemzeti egység: István és Koppány együtt pofozná ki belőle sajátos humorérzékét.

Az Európai Unió központjában kétségkívül valamilyen más levegőt szívnak az emberek, mint mifelénk. Mással ugyanis aligha lehet megmagyarázni Junckertől Szanyiig, Sargentinitől Ujhelyiig sajátos kitöréseiket.

A szocialista képviselő most készített egy cikket, amelyben azon polemizál, hogy ha kedve lenne poénkodni, akkor bizony leírná: „Vajon a Magyar Idők mikor üzeni meg egy kultúrharcos cikkben a Szent István királyunk emlékét őrzőknek, hogy vége a dalnak, mert egy virtigli Soros-ügynök támogatóinak nincs bocsánat a Nemzeti Együttműködés Rendszerében”.

Aztán ]]>hozzáteszi]]>, hogy ez így augusztus 20-a előtt nem lenne túl elegáns. Ez a gondolat egy mondat erejéig köti le figyelmét, ugyanis ezt követően hosszasan csillogtatja „ünnepi humorát”. A nagy történelmi felismerése: Szent István annak idején arra intett fiát, hogy „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”.

Ebből Ujhelyi perverz logikája szerint az következik, hogy ma az államalapító migráns-simogató lenne, az Orbán-kormány meg a sorosi ügynökök közé sorolná.

A történelminek szánt párhuzam valóságtartalma szerintem mindenkinek egyértelmű. István kinyitotta az ország kapuit azok számára, akik velünk együtt akarnak élni, velünk együtt akarnak hazát és jövőt építeni.

Akik viszont uralkodni, megszállni jöttek volna – nos, azokat szétverte! Jöjjenek azok akár Bizánc, akár Róma felől. Felvette a kereszténységet, felesége bajor hercegnő volt – de azt nem tűrte, hogy az ország burkus legyen.

Ha Ujhelyi István brüsszeli úrelvtárs a vele véletlenül szembetévedt történelemkönyvvel hosszabb diskurzust folytat, talán feltűnik neki az az 1030-as kora nyári eset. Amikor is II. Konrád német-római császár ritterei élén a kor hangulatának megfelelő nyugati demokráciát érkezett terjeszteni Magyarországra – kevesen távoztak közülük élve.

Szent István különbséget tudott tenni barát és ellenség között.

A hazai ballib ma, úgy ahogy van, átadná az országot a betolakodóknak. Tudják, hogy Magyarországon nem terem nekik babér, ezért leváltanák migránsokra az itt élőket. Hátha azok jobban szavaznak…

Európai Egyesült Államokat akarnak, ahol a brüsszeli helytartó diktál. Ujhelyi demokrata kollégája tegnap Hódmezővásárhelyen nyíltan kimondta: uniós FBI kell, amely „rendet teremt” Magyarországon.

Márki-Zay Péter Ujhelyihez hasonlóan megszállókat hív hazánkban. Teszik ezt augusztus 20-a kapcsán.

Van, amikor elgondolkozom rajta, hogy történelmi távlatból vajon István vagy Koppány választása lett volna a jobb. Ez csak játék, mert nincs „ha”, meg nem lehet 21. századi ésszel ítélkezni ezer évvel korábbi kérdésekről.

Egyben azonban biztos vagyok: István és Koppány biztosan más úton ment volna, de ezek közül semelyik sem lett volna az ország függetlenségének elárulása.

És ezzel egyikük sem „kedélyeskedett” volna. Hogy Ujhelyi képviselővel mi történt volna, ha odacsöppen egy időutazás során?

Hát egy ötletet vázoltam, a többit a Kedves Olvasó történelmi humorérzékére bíznám…

Máté T. Gyula -]]> https://matete.pestisracok.hu/]]>