Csodálkozom, mert ez a Simon Wiesenthal Központ értelme és létezésének célja. A magyarországi antiszemitizmus, rasszizmus és immáron a homofóbia is. S ha hirtelen megszűnne a rasszizmus, az antiszemitizmus és a homofóbia, akkor a Simon Wiesenthal Központban sírógörcsöt kapnának. És bánatukban gyorsan gyártanának egy kis friss, ropogós antiszemitizmust, rasszizmust és homofóbiát.

Persze a Simon Wiesenthal Központot kizárólag a magyar antiszemitizmus, rasszizmus és homofóbia érdekli. Csak egyetlen példa: Izraelben rendszeresen szétverik a homokos­felvonulásokat és a homokosokat, sőt, nemrégiben Izraelben robbantottak és öltek egy buzibárban. De a Simon Wiesenthal Központ kussolt. Ha ortodox és nem ortodox zsidók vernek, ölnek buzikat, akkor a Simon Wiesenthal Központ illedelmesen félrenéz, vagy titokban egyetértően mosolyog.

De most nem a Simon Wiesenthal Központ a téma. Hanem a miért és a hogyan.

Húsz éve kezdődött ez a mocskos történet. (S azért írok csak húszat, mert nincs kedvem ismét elővenni a Kádár-kor langymeleg antiszemitizmusát, amikor a pesti zsidó újságírók még szakmányban gyalázták Izraelt és nyalták az arabok seggét.)

Tehát húsz éve. Antallal kezdődött, és Csurkával. Már Antall is antiszemita volt és rasszista, hát még Csurka. („Lábszag és Mucsa – vagy szabad demokrata többség.” Emlékeznek még? Nos, ezzel a mondattal kezdődött.) S volt „komplett náci alapvetés” – írója mára ki is kötött az Orbán-gyűlölők bűzös aklában.

Antall, Csurka… (E sorok írója aztán pláne jól tudja, mert akkor még belülről ismerte az antiszemitázók díszes társaságát.)

Antall, Csurka, aztán Boross. Bizony, Boross! Akkoriban azzal volt tele a honi sajtó, hogy Boross rendkívüli állapotot fog bevezetni, hogy megakadályozza a szabad választást.

Antall, Csurka, Boross – aztán Orbán. Orbán antiszemitizmusa, rasszizmusa, homofóbiája, diktátori hajlamai, Orbán mint „mini-Duce” – ezek mind-mind hozzá tartoznak az életünkhöz 1994 óta. Amióta kiderült, hogy az Orbán vezette Fidesz nem fog befarolni a farizeusok és gazemberek bűzös aklába.

Nos, az a helyzet, hogy ahol húsz éve antiszemita, rasszista és homofób mindenki, aki nem emeszpés és eszdéeszes, ott akkor sincsenek antiszemiták, rasszisták és homofóbok, ha történetesen vannak. Mert amúgy vannak. Mint mindenütt. Franciaországban zsinagógák lángolnak és zsidókat vernek az utcán, de az a Simon Wiesenthal Központot nem érdekli. Mert ugyanaz a farizeus banda ül ott is, mint itt. De, mondom még egyszer, ahol húsz éve antiszemita és rasszista és homofób az összes létező és potenciális politikai ellenfél, ott az egésznek nincsen értelme. Ott minden-minden hazugság, még a kevéske igazság is. Ahol Orbán is antiszemita és rasszista és homofób, ott már fel sem tűnik a Kuruc.info alpári zsidózása – már csak azért sem, mert a Kuruc.info úgy kell ezeknek, mint egy falat kenyér.

Tudják, milyen ország ez? Olyan, ahol Teleki László cigányügyi főfarizeus leírhatja ezt a mondatot egy MSZP-nek szánt belső anyagban: „Úgy kell megszólítanunk a cigányokat, hogy közben el ne veszítsük a rasszista baloldali szavazókat.” Leírhatja ezt a mondatot, és nincsen belőle eget verő botrány. Ezért nem tiltakozik a Simon Wiesenthal Központ – erre ugyanis nincsen megbízása. Nem tiltakoznak a megmondóemberek és sajtómunkások, mert erre nincsen megbízásuk.

Hanem kussolnak. De jó, ha legalább mi tudjuk: a Simon Wiesenthal Központ menetrend szerinti jajveszékelése színtiszta belpolitika. Ócska, pitiáner, farizeus gazemberség. Ami egyben szemen köpi a zsidó áldozatokat is.