Schwezoff tényleg nem egyszerű srác. Mielőtt a BZSH vezetője lett, kereste kenyerét egyszerű, kétkezi transzvesztitaként, továbbá volt katolikus kántor, és tanult lelkésznek az evangélikus egyetemen. Neki aztán tényleg csak a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatói posztja hiányzott ezek után.

S amióta nem Amanda Learként búg szexisen a mikrofonba, hanem BZSH-t ügyvezető igazgat, azóta nem mondhatja senki arrafelé, hogy unalmas az élet. Azóta mindenki mindenki ellen van, de a másik héten halálos ellenségek borulnak össze. Embereket rúgnak ki, embereket vesznek fel és vissza, és mindenki sokat beszél.

Mint a Brian életében a Róma ellen szervezkedő zsidók:

Brian: – Ti vagytok a Júdeai Népfront?

Reg: – A jó édes anyád!

Brian: – Mi?             

Reg: – Méghogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk! Méghogy Júdeai Népfront! (nevet)

Brian: – Én is... csatlakozhatnék?

Reg: – Nem, kopj le!

Brian: – Nem akarok ilyet árulni, ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más!

Judit: – Ez biztos?

Brian: – Ó, holtbiztos! Régóta utálom a rómaiakat.

Reg: – Figyelj! Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, tényleg utálnod kell a rómaiakat.

Brian: – Utálom!

Reg: – Igen, és mennyire?

Brian: – Nagyon!

Reg: – Fel vagy véve. Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!

Francis: – És a Júdeai Nemzeti Frontot is!

Stan: – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!

Reg: – Mi vagyunk a Júdea Népe Front!

Stan: – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.

Reg: – Népe Front!

Így. Egy rendkívül szórakoztató előadás tanúi voltunk mind ez idáig, vettünk is pattogatott kukoricát, szörpikét, és vártuk a következő részt. Az pedig meg is érkezett, de nem sikerült szórakoztatóra. Ugyanis a legújabb kirúgásokat Radnóti Zoltán rabbi kommentálta a Népszabadságnak, imigyen: „A budapesti zsidóság nevetve és dühöngve figyelt téged. A kétes ügyeidet, a kétes származásodat és mindent, ami hozzád és a barátaidhoz kötődött.”

Na, akkor meg kell torpannunk egy pillanatra. Ugyanis Schwezoff Dávid „kétes származásáról” elmélkedni azért nem mindennapi ügy ám. Mert nézzük először csak úgy általában a kérdést: valakinek a származása nem lehet téma. Legalábbis ez az általános nézet liberális-globális körökben.

A származás tabu. Most már lassan egy hete rugózunk a hülye Novák Elődön, aki a szilveszter éjfélkor született Rikárdó származása kapcsán engedett meg magának ízléstelen és ostoba kommentárt. És kínosan kell ügyelnünk arra is, nehogy valami régi, ósdi szóval illessünk valakit, mert bizony a szavak letérdepeltetése is napirendre került napjainkban. Már nincs néger és eszkimó, és színek sincsenek, úgymint senki sem nevezhető feketének, sárgának vagy vörösnek, ez alól egyetlen kivétel van: a végtelenül demokratikus és politikailag korrekt Egyesült Államok vízumkérő lapja, illetve a repülőn osztogatott és kitöltendő bevándorlási papírfecni, amelyen az illető színéről „white or black or yellow or red” módon tudakozódnak.

De visszatérve témánkhoz, tehát a származás emlegetése egyszerűen nem ildomos ma már. Kétes származást emlegetni pedig egyenesen égbekiáltó bűn. Radnóti Zoltán rabbi ennek ellenére Schwezoff Dávid „kétes származásán” nevet és dühöng a „budapesti zsidóság” felemelő társaságában.

Mit is jelent ez? Miért kétes származású a Schwezoff srác? Csak nem az a baj vele, hogy betért zsidó?

Vagyis, hogy nem zsidónak született, hanem csak felvette a vallást? Erre utalt vajon ezzel a „kétes származással” Radnóti rabbi? Mert ha igen, akkor a bunkóságon, rasszizmuson, elfogadhatatlan megbélyegzésen túl felmerül néhány kérdés is. Nevezetesen: ha Schwezoff transzvesztita katolikus kántor és evangélikus lelkész úgy döntött, hogy zsidó lesz, és felvette a zsidó vallást annak rendje és módja szerint, akkor miért nem elég ez Radnóti rabbinak?

Hiszen azt halljuk, hogy a zsidóság nem vérség kérdése, hanem vallás. Azt halljuk, hogy aki a zsidóságot nemzetiségként próbálja meg aposztrofálni – pláne számon tartani! –, az antiszemita és rasszista. De ha Schwezoff Dávid betért, felvette a vallást, megmetélkedett, és a fene se tudja, még mi mindent csinált azért, hogy zsidó lehessen, akkor hogy jön ide a származás?

Nyilatkozzon már Radnóti rabbi, ha szabad kérnem! Akkor most vallás a zsidó vagy vérség, származás, fajta, nemzetiség, nemzeti kisebbség az országon belül?

Aztán meg mit jelent egy rabbi szerint a „kétes származás”? És a származás mennyiben számít egy ember jellemében, viselkedésében?

Ezekre a kérdésekre várnánk a választ. Nehogy azt kelljen gondolnunk, hogy egy rabbi lehet rasszista, mert neki szabad.

Bayer Zsolt - magarhirlap.hu