André Goodfriend
az USA bp-i nagykövetségének ügyvivője

Tárgy: Az antiszemitizmus elleni harcuk

Ügyvivő Úr,

Sokak szemében az ön vezetése alatt álló budapesti amerikai nagykövetség – a földkerekség amerikai nagykövetségei közül egyetlenként - - fő tevékenysége az „antiszemitizmus elleni küzdelem”. Most, amikor a világtól hermetikusan elvágott gázai övezetben élő palesztin csecsemők, gyerekek, nők, mentősök, ápolók és orvosok kegyetlen mészárlása folyik az önök által is küldött fegyverekkel és pénzzel, a Magyar Nemzet július 23-i száma szerint Budapesten ismét kedvenc témájuk volt napirenden. Ira Forman, az USA külügyminisztériumának az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó különmegbízottja az MTI-nek adott interjújában arról számolt be, hogy Magyarországon „klasszikus, XIX-XX. századi, náci típusú antiszemitizmus van”.

Az önökkel szembeni ártatlanságát és naivitását a bőséges tapasztalatok ellenére derekasan őrző Prőhle Gergely helyettes államtitkár meglepetését fejezte ki, amiért „Forman úr nem adott hangot az idézett véleménynek”, amikor előtte több zsidó szervezet vezetőjével közösen találkozott vele.
Forman tipológiája szerint tehát nálunk klasszikus, náci típusú az antiszemitizmus. Hogy tisztán lássunk, jó lenne tudni, mely kategóriába tartoznak az elmúlt két-három napban e téren olyan országokban lejátszódott jelenségek, amelyekben nagykövetségeik nem harcolnak hetente többször ellenük és honlapjukon sincs ennek nyoma.
Az ausztriai Bischofshofenben szerdán este a francia OSC Lille és az izraeli Maccabi Haifa focimeccset félbe kellett szakítani, mert szurkolók lerohantak a pályára és megtámadták az izraeli játékosokat, miután olyan plakátokat emeltek a magasba, amelyeken ez állt: „Fuck Israel”.

Az izraeli kormány eközben további pénzösszeggel segíti a Franciaországból Izraelbe menekülő zsidókat. Ők is nyilván nem a náci típusú, hanem a mai, nyilván trendi osztályba sorolandó antiszemitizmus elől vándorolnak ki oda, ahol palesztinoknak tilos letelepedni akkor is, ha izraeli zsidó nőt vesznek feleségül. Arról a Franciaországról van szó, ahol zsidókat lőnek le, zsinagógákat támadnak meg és a gázai öldöklés nyomán Izrael- és zsidó ellenes jelszavakat skandálnak, valamint követelik a Gázai övezet elleni blokád megszüntetését. Párizs patinás negyedében, a Marais-ben tüntetők épp most egy zsidó vendéglőre támadtak. A helyzet ott már olyan súlyos lett, hogy a francia fővárosban be is tiltották egy időre a palesztinbarát tüntetéseket. A szólásszabadság nagy európai hazájában.
19-én és 20-án Dortmundban és Frankfurtban tüntetők ezt kiabálták: „Hamasz, Hamasz, zsidók a gázba!” (Hamas, Hamas, Juden ins Gas). Berlinben ezzel egy időben pedig azt, hogy „Zsidók, zsidók, gyáva disznók, gyertek ide verekedni!”. A berlini Neukölln-ben egy nappal korábban pedig egy dán állampolgár azt javasolta, hogy „számolják össze a zsidókat és pusztítsák el őket az utolsó szálig”. Mindez ugye sokkalta jobb a nálunk tapasztalható régi típusú antiszemitizmusnál, amely abban is kifejeződik, hogy Nyírő József benne van a gimnáziumi irodalomkönyvekben?
Kedden a németországi Dortmundban – ahol szintén nem a betiltott Magyar Gárda két tagja láttán fogta el a halálos rémület a járókelőket – ugyancsak egy focimeccsen, az U19 és Dortmund izraeli testvérvárosa, Netanja csapata közötti mérkőzésen a szurkolók palesztin zászlót magasba tartva kiáltották „Soha többé Izraelt!”. Ami nyilván az antiszemitizmus Forman különmegbízott által előnybe részesítendő formája. Nem úgy, mint az Orbán-kormány szörnyű tette, hogy a német megszállás tényét szoborral dokumentálta az önök rácsokkal elzárt, háborús övezet díszletére átalakított követségének terén. Mely téren a „szovjet felszabadítás” hazug tényének obeliszkjét a magyar nép jobb része már évtizedek óta kénytelen elviselni anélkül, hogy ez önöket zavarná.

Berlinben a Németország-Argentína meccsen ezer szurkoló lengetett palesztin zászlót, majd áttörtek egy rendőrkordont, mielőtt egy rendőrsorfal megállította őket továbbmenetelésükben. De berlini nagykövetségük, akár a bécsi vagy párizsi, mélyen hallgat. De miért?
Holott Franciaországban és Németországban a zsidók már nem mernek kippában az utcára merészkedni nemcsak azért, mert verbálisan, de fizikailag is megtámadják őket. Ami nyilván meglepetésként éri őket, mert eddig a német és francia lapokban csak arról olvastak, hogy Magyarországon uralkodik szörnyű antiszemitizmus.
Erdogan miniszterelnök, az önök NATO-szövetséges Törökországának miniszterelnöke azt mondta, hogy Izrael barbárabb tetteket hajt végre Gázában, mint Hitler. Ezt Izraelben antiszemita kijelentésnek értékelték. De nem kategorizálták. Forman mikor látogat Ankarába?

Mint látja, a gázai emberirtás elleni tiltakozásoknál világszerte keveredik az, hogy egyrészt Izraelt, másrészt a zsidókat vádolják. Miközben a „szabad világ” politikusai és médiumai hangsúlyozzák, az utóbbi megengedhetetlen rasszizmus. Csakhogy a tüntetők nem értik: ha Izrael saját magát „demokratikus és zsidó állam”-nak nevezi (mely elnevezéssel kiveti magából Izrael palesztin polgárait) és minden izraeli vezető nem egyszer jelenti ki, hogy felelősséget érez a világon élő valamennyi zsidó iránt, hogyan tehető éles vonal a kettő közé?
És így sokan azt sem értik, hogy önök miért tesznek úgy, mintha nem értenék: nem „harcolhatnak” az antiszemitizmus ellen, ha a világon száz és százmilliók látják, amint a gázai szabadtéri börtönben menekülőknek fedelet és az óhajtott védelmet kínáló ENSZ-iskolát „a demokratikus és zsidó állam” rakétái pusztítják el. Ahol „persze” Hamasz rakétákat tároltak, csak eddig ezt a bombázó fél képtelen volt szavain kívül bizonyítani.
Izrael vezetői és önök azt állítják, mindez védekezés, mert a gázai övezetből kilőtt rakéták (értsd: röppentyűk) Izrael létbiztonságát fenyegetik. Csakhogy amikor kedden és szerdán több repülőtársaság e „rakétaveszélyre” hivatkozva állította le tel-avivi járatát, ugyanezen vezetők azonnal tiltakoztak, kijelentve, hogy a Gázából kilőtt rakéták semmilyen veszélyt nem jelentenek a repülőkre és a reptérre. Majd nyomást gyakorolva a légügyi hatóságokra és számos repülőtársaságra, a járatok tegnapi újraindítását érték el.

Ha tudni akarja, mi folyik Gázában, olvasson bele az izraeli Haaretz című lap angol kiadásába. Például Amira Hass július 21-i cikkébe, mely így kezdődik: „Én már felvontam a fehér zászlót. Megszűntem a szótárban keresni azt a szót, amely leírná azt, hogy egy fiú fejének fele hiányzik, miközben apja sírva mondja neki: ’Kelj fel, kelj fel, vettem neked egy játékot!’ Hogyan fejezte ki magát Angela Merkel, Nagy Németország kancellárja? Izraelnek joga van megvédenie magát”.
Cikkét ezzel fejezi be: „Hogyan lehet megakadályozni az /erőszak/ eszkalálódását? Itt az idő: nyitottá kell tenni a Gázai övezetet, meg kell engedni, hogy az ott élők visszatérjenek a világba, Ciszjordániába, családjukhoz és Izraelben élő családjaikhoz. Hadd lélegezhessenek, és akkor rájönnek, az élet szebb a halálnál.” És e lap ugyancsak az egyetlen orvosságot javasolja, mert „A Hamasz által a tűzszünetre javasolt feltételek ugyanazok, mint az ENSZ-é: meg kell nyitni a határokat, engedni hagyni dolgozni, tanulni és gazdaságot építeni az embereket. Mert egy saját magáról gondoskodó nép növelné Izrael biztonságát. Olyan helyzetet teremtve, mely nem vezet kétségbeeséshez.”

Nem kellene Ira Forman-nek a szuperszelíd és ultraudvarias Prőhle Gergely helyett Amira Hass-t és a vele egyforma egyszerűséggel és tényszerűséggel író társát, Gideon Levyt, netán a New York Times-t meglátogatnia? Netán magát Németországot, ahol – és erről sajtónk szintén elfelejtett beszámolni – egy reprezentatív felmérés szerint a németek 86 százaléka gondolja úgy, hogy nem kellene Németországnak Izrael mögött állnia?
De idézek az ön egyik napi kötelező olvasmányából is, mert az ugyanazt írja, mint Hass. Július 22-én a New York Times Gáza városából küldött tudósításában (Sötétség száll Gázára – Gáza izraeli támadás alatt) arról írt, miként bombáznak szét családi házakat, és ölik meg a benne lakó családokat – írmag nélkül és hogy a robbanás miként „szívja ki a lélegzetet a tüdőből”. Olyan házakról van szó, olvasható, „ahol nem voltak ’terroristák’, nem voltak rakéták, hanem rémült, a sötétben reszkető családok lakta környéken álltak”.

Hány alternatíva van az igazság és a népirtás közötti választáson kívül? A húsz éve tartó „békefolyamat”, amelyet ma komoly arccal csak a nyugati világ szánalmasan reszkető diplomatái ejtenek ki szájukon? Önt is beleértve.
Tényleg, mitől, kitől fél, Goodfriend? Az igazság kimondásától? Pótcselekvésekbe menekül, mint Forman, John Kerry külügyminiszter vagy Obama elnök?
Na látja, ez az, ami a nyugati világ mai legnagyobb „demokráciadeficitje”: a vezetők és vezetettek közötti mind tátongóbb szakadék, amely most Gázával az önök számára mind veszélyesebbé válik.
És ezért kell a világon mindenütt misszióikat körbe venni oly sok kerítéssel, csatarendbe állítani követségi őröket, akikből – ha így folytatják és így fogják folytatni – egyre többre lesz szükségük.
Szimpatizánsaik száma pedig közben úgy fogy, hogy belőlük annyi marad, mint nálunk: a budapesti követségük előtti Szabadság téren álló német megszállási emlékműre tojást és joghurtot dobálók. Akik a gázai hadművelet láttán a többség benyomása szerint úgy nyalogatják szájuk szélét, mint azok, akik fotelből kukkerjükkel csodálják palesztin családok kiirtását.

Folytassák csak, Goodfriend. És ne felejtse el a jövő héten ismét hívja ide Forman-t. Harcuk ezzel különösen sikeres lesz.

(Lovas István, FB, 2014-07-25)

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>