annak érdekében, hogy a lehetőséghez képest legalább utólag feltárják a brit felső tízezer prominensei által évtizedeken keresztül, főleg gyermekek sérelmére elkövetett – és sokáig elhallgatott, sőt eltussolt – különböző szexuális jellegű bántalmazások valós vagy legalább hozzávetőleges mértékét. A jelenlegi és nyilván korántsem végleges adatok szerint eddig csaknem 2200 gyanúsítottat sikerült azonosítani, köztük 302 hírességet a politika, a közélet és a showbiznisz világából. (More than 300 „VIPs” being probed over sex abuse in wake of Jimmy Savile scandal, mirror.co.uk, 2015. november 22.) Közülük több mint kétszázan időközben meghaltak, néhányukat pedig (pl. Gary Glitter énekest) már perbe fogták és elítélték. A Hydrant-műveletet irányító rendőrtiszt szerint az áldozatok száma akár több százezer (!) is lehet.

Magától adódik a kérdés: hogyan folyhatott mindez – főleg pedig ilyen hosszú időn át és ilyen mértékben – anélkül, hogy a legmagasabb szinten ne tartottak volna védernyőt az elkövetők feje fölé? Immár ezt firtatják a legtekintélyesebb brit lapok is, akárcsak egyes képviselők a kormányfőnek címzett interpellációikban. Annál is inkább, mert a botrány meggyőzte a briteket egy titkos hálózat létezéséről magában a parlamentben és a kormányban, amely a 80-as, 90-es években sikerrel intrikált a háttérben, hogy fedezze a „VIP-pedofilokat”, és megakadályozza viselt dolgaik nyilvánosságra kerülését, eltüntetve kompromittáló dokumentumokat, államtitokká vagy éppen nemzetbiztonsági kockázattá nyilvánítva azokat, és ezzel az ürüggyel leállítva esetlegesen már megkezdett nyomozásokat is. (Leon Brittan Videoed at Paedo Orgy, theduckshoot.com, 2015. január 22.) 1983-ban például Geoffrey Dickens konzervatív képviselő magának az akkori belügyminiszternek, Leon Brittannek adott át egy befolyásos és híres gyermekmolesztálókat leleplező dossziét, amelynek azonban utóbb gyanús körülmények között nyoma veszett. Ez csak egyike annak a több mint száz hasonló aktának, amely szőrén szálán eltűnt a brit bűnpalástoló bürokrácia útvesztőiben. (Edwardian house at heart of a long-simmering sex scandal, theguardian.com, 2014. július 5.)

A londoni Elm Vendégház a 70-es, 80-as években pederaszta és pedofil orgiáknak adott otthont, ahol állítólag miniszterek, parlamenti képviselők, rendőrtisztek, bírák, popsztárok és a királyi ház tagjai hódoltak kedvenc hobbijuknak: a kisfiúk és kislányok megrontásának. „Ez a pedofil klikk szervezettségében és erejében a maffiára hasonlított, és a parlament és a kormány magas beosztású és befolyásos tagjai” is benne voltak. (Four men found guilty in „rent boy” conspiracy case, Glasgow Herald, 1989. február 3.) Köztük valószínűleg Sir Nicholas Fairbairn, Skócia államügyész-helyettese, Margaret Thatcher volt jogi tanácsadója, akiről állítólag fényképek is készültek, amint éppen a vendégház szaunájában kényeztet kisfiúkat. (Sir Nicholas Fairbairn in child abuse scandal link, scotsman.com, 2014. július 13.)

Hajmeresztő módon a konzervatív párt egyik szatellita szervezete, a Konzervatív Csoport a Homoszexuális Egyenjogúságért (CGHE) a nyolcvanas években hírlevelében reklámozta a hely kitűnő adottságait.

Barry Strevens, Thatcher akkori testőre személyesen figyelmeztette főnöknőjét, hogy egyik bizalmasa, Lord Peter Morrison, Thatcher parlamenti magántitkára szexpartikon „zsonglőrködik” kisfiúkkal. (Thatcher „was warned of Tory child sex party claims”, independent.co.uk, 2014. július 27.) Szavai azonban süket fülekre találtak a miniszterelnöknél, aki később előléptette Morrisont a konzervatív párt alelnökévé, holott Edwina Currie konzervatív exminiszter szerint Morrison „ismert pederaszta” volt (Thatcher confidant raped boy and police covered crime up, telegraph.co.uk, 2015. január 5.), és rendszerint tizenéves fiúkkal fajtalankodott (Thatcher aide „had sex with underage boys”, thesundaytimes.co.uk, 2012. október 21.), akiket többnyire nyilvános illemhelyeken szedett fel. (The sheer scale of child sex abuse in Britain, nickdavies.net, 1998. április1.) A BBC Panorama című műsora szerint Sir Maurice Oldfield, a brit titkosszolgálat (MI6) egykori igazgatója (1973–1978) is érintett volt az Elm Vendégházzal kapcsolatos gyermekmolesztálási botrányban. Az ő homoszexualitásáról egyébként később éppen maga Thatcher rántotta le a leplet – persze csak évekkel Oldfield halála után. (Thatcher says former spy chief was a homosexual, apnewsarchive.com, 1987. április 23.)

Lord George Thomas Tonypandy munkáspárti politikusról, a brit parlament alsóházának volt elnökéről, a metodista egyház prédikátoráról szintén csak a halála után derült ki, hogy a saját neméhez vonzódott, főleg a 16 éven aluliakhoz, és távolról sem csak plátói alapon. (Police investigate historical sex abuse claims against Lord Tonypandy, theguardian.com, 2014. július 19.) Kebelbarátja, Leo Abse wales-i cionista ügyvéd, majdnem három évtizeden át a parlament munkáspárti képviselője, melegjogi aktivista, a férfiak közötti homoszexuális kapcsolatot engedélyező törvény benyújtója ellen szintén posztumusz rendőrségi nyomozás folyik gyermekmolesztálás gyanújával. (Leo Abse „being investigated by police in connection with allegations of child abuse”, walesonline.co.uk, 2015. március 22.)

Victor Montagu gróf, a szendvics feltalálásával hírnevet szerzett nemesi család sarja, a konzervatív párt parlamenti képviselője több mint két évtizeden át (1941–1962), aki feleségével hat gyermeket nevelt, amíg a nő el nem hagyta – egy másik nőért. Róla is csak a halála után derült ki, hogy 1972-ben rendőrségi figyelmeztetésben részesült, mert két éven keresztül „illetlenül” molesztált egy kamaszt, a legkisebb fia pedig az önéletrajzában megírta, hogy 7 és 11 éves kora között az apja naponta zaklatta szexuálisan, és legalább tíz személyt ismer, akikkel gyermekkorukban ugyanezt tette, sőt dacára annak, hogy „Istenfélő ember” volt, akár kétszer ennyi áldozata is lehetett. (Tory MP Victor Montagu escaped child sex abuse trial in 1970s, theguardian.com, 2015. május 15.)

(Folytatjuk)

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>