- 0
A Kongói Demokratikus Köztársaság (mostantól Kongói DK) sorsával törődőket valószínűleg aggodalommal tölti el a Human Rights Watch (HRW) jogvédő szervezet legfrissebb jelentése a kelet-kongói helyzetről, amely dokumentum szerint 2010. szeptembere óta rendkívüli mértékben felgyorsult a különböző milíciák és fegyveres csoportok toborzási tevékenysége, és ez akár az egész kelet-kongói régió viszonylagos békéjét elsöpörheti.
A HRW szakértői az elmúlt hónapokban több tucatnyi, elrablóitól elszökött “újoncot” hallgattak meg és ezen beszámolók alapján minimum 1000-1500-ra teszik azon emberek számát, akiket a különböző fegyveres csoportok erőszakkal hurcoltak el.
Köztük tanárok, közösségi vezetők és kormányalkalmazottak is voltak, de ami a legszomorúbb, hogy a jelentés szerint közel 300 biztosan 18 év alatti gyermek is áldozatul esett a tevékenységnek, voltak akiket a fegyveresek szó szerint kirángattak az iskolapadból és magukkal cipeltek. Szemtanúk beszámolói szerint a legtöbb erőszakos toborzás mögött az egykoron volt hírhedt lázadó vezérből lett reguláris tábornok, Bosco Ntaganda és a hozzá hű ex-CNDP tisztek állnak, akik afféle párhuzamos irányítást valósítottak meg a kelet-kongói régióban, egyrészt a hadseregben is magas pozíciót töltenek be, másrészt pedig az egykori CNDP harcosokból álló milíciát is irányítják saját céljaik érdekében (Ntaganda például több bányát felügyel a régióban, mint a kormány, pedig jómaga lenne a kormány végrehajtó hatalma). A megkérdezettek szerint, amikor erőszakkal elhurcolták őket, azt mondták nekik, hogy mostantól Ntaganda hadseregében fognak harcolni, és ha ő arra utasítja őket, hogy a kormány regulárisait támadják, akkor azt kell tenniük.
Bár volt olyan férfi is, akit egykori CNDP-tisztek kormányzati fejlesztési projektek ügyében csábítottak egy megbeszélésre Észak-Kivuban, majd csak ott tudta meg, hogy valójában a hadsereg elleni harcra akarják rávenni. Mindezt október elején, alig 1 évvel a a kongói elnökválasztások első fordulója előtt. És Ntaganda ezek után még mindig azt állítja, hogy az ellene 2006-ban, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által kiadott elfogatóparancs (többek között gyermekkatonák erőszakos sorozása miatt) csak egy rágalom. A jelentés mindenesetre részletesen taglal több elrablást illetve a lázadók által alkalmazott módszereket, ezek felsorolásától most eltekintenék, de néhány példát érdemes megemlíteni, hogy tisztában legyünk milyen megdöbbentő problémával állunk is szemben: november 15.-én, Charambából hét fiatal fiút raboltak el a feltehetőleg Ntaganda körébe tartozó fegyveresek, pár nappal később pedig Burunguban lőttek le egy 22 éves fiút, miután ellenállt az ex-CNDP tisztekből álló elrablóknak.
A helyzet egyértelműen az oly sokat szenvedett két Kivuban a legsúlyosabb, Ufumandu, Bwiza térsége tartozik a leginkább érintettek közé, ezekben jelenleg is folyik az elraboltak kiképzése a HRW szerint. A szervezet vádait egyébként a kongói kormány regionális képviselői is elismerték, hozzátéve, hogy főleg elszigetelt esetekről van szó és már folyamatban vannak a vizsgálatok és a bűnösök el fogják nyerni méltó büntetésüket. Persze, ahogy fentebb is említésre került, Ntagandáék csak egy szeletét jelentik az ügynek, a hírhedten brutális FDLR (Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők) milícia közel száz, 18 év körüli fiatalt rabolt el az elmúlt hónapokban és bár sokan közülük sikerrel menekültek el (volt akit már harmadszor raboltak el), beszámolóik szerint rengeteg gyermekkatona szolgál jelenleg is a hutu népirtókat is soraiban tudó erőszakos csoportban.
Szintén több tucat gyermeket és fiatal fiút rabolt el nyár óta az APCLS (Hazafiak Szövetsége egy Szabad és Független Kongóért) , a PARECO (Kongói Ellenálló Hazafiak Szövetsége) és a térségben működő jópár Mai Mai csoportosulás. Utóbbiak illetve az APCLS erős összefonódása a “gyermekkatonaság” fogalmával már korábban is ismert volt, 6-7 éves gyermekek kezébe adtak fegyvert és küldték őket harcba valamiféle eszetlen célért.
Annak ellenére, hogy mostanában nem kap akkora médianyilvánosságot az ügy, sajnos a gyermekkatonaság, az erőszakos sorozás még létezik és virágzik Kelet-Kongóban, szeptember óta pedig ismét felgyorsult a folyamat, amelyet sajnos a térségben működő segélymunkások képtelenek megállítani, egyszerűen túl kicsi spektrumot képeseket vizsgálni. Az állam szerepe még ennyire sem számít, az elmúlt évek során a hadseregbe integrált lázadók között is rengeteg a gyerek, tehát maga a kormány is képtelen betartani a saját maga által hozott törvényt a 18 év alattiak sorozásáról. De nem lehet csak Kinshasát hibáztatni, mert a vezetés mindent elkövetett a Kivukban uralkodó helyzet javításáért, egyszerűen bekerültek a 22-es csapdájába, most azok az emberek jelentik a kormányhatalmat a térségben, akik egyben a lázadók is sok esetben.
Ez pedig semmi esetre sem jó jel a 2011. november 27.-ére kitűzött elnökválasztási első forduló előtt, de a 2012. februárjában tartandó regionális és tartományi választások is feszült légkörben kerülnek majd megrendezésre, ha nem sikerül valamiféle gyors változást elérni.
A jelentésről bővebben a HRW oldalán.