Mielőtt elkezdenénk a sorozatunk folytatását, nagyon jó hírrel tudunk szolgálni olvasóinknak. A Magyar Menedék Könyvesház bejelentette, hogy az itt ismertetett Soros-könyv várhatóan e hónap végén megjelenik magyar fordításban.

A hirdetés így hangzik:

„George Soros

Andreas Von Rétyi

A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége”

Majd ez a szöveg következik: „Várható megjelenése március vége! Iratkozzon fel rá, nehogy lemaradjon róla!”

Úgy döntöttünk, hogy e sorozatot egészen von Rétyi könyvének magyar nyelvű megjelenéséig folytatjuk. Ezt követően pedig egy világhírű – és sok helyen rettegett – szerző, F. William Engdahl könyvét ismertetjük, szintén sorozatban, amely „Gondolkodásgyárak – Miként manipulálja egy láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiát” címmel jelent meg ugyancsak németül és úgyszintén a Kopp kiadónál. És amelyből von Rétyi gyakran idéz Soros-könyvében.

Most tehát térjünk vissza a kötet bemutatására.

A múlt héten ismertetett fejezetet a szerző egy Neil Clarktól a brit New Statesman nevű hetilap 2003. június 2-án, Sorosról megjelent cikke ezen részének idézetével zárja:

Soros ismer egy jobb utat. Dollármilliárdokkal felfegyverkezve, egyik keze civil szervezetekkel és az amerikai külügyminisztérium jóindulatú megértésével tele arra képes, hogy azokat a külföldi kormányokat megbuktassa, amelyek nem előnyösek bizniszének, és ehhez még egy ország gazdasági javait is magához ragadhatja, amiért később még köszönetet is elvár.

A következő fejezetben von Rétyi ismét F. William Engdahl Gondolkodásgyárak című könyvét idézi, amelyben Engdahl Sorosnak a média terén kifejtett aktivitásáról ezt írja:

Pénzén általa kiválasztott országokban fontos médiumokat vásárolt azért, hogy az amerikai külügyminisztérium és saját szándékainak széles fórumot biztosítson. Több mint egy tucat országban vásárolt fel médiumokat, mint a varsói Gazeta Wyborczát, a szerb Danast, a montenegrói Monitort, a pozsonyi Markíza televíziót, a szerb Vreme hetilapot és a belgrádi B-92-es konglomerátumot, hogy csak a posztkommunista Európában a legfontosabbakat említsük. Ezek mindegyike terjesztette Soros nézeteit és szándékait, ahogyan azok a helyi Soros-alapítványok tevékenységében és világméretekben a Nemzetközi Válság Csoport (ICG) programjában tükröződtek.

Soros ezeket a névleg „független” médiumokat használja fel arra, hogy a tömegeket a lehető legnagyobb mértékben a saját céljainak megfelelően hangolja át. E médiumok persze mindenkor függetlenek az adott kormányoktól, de egyáltalában nem függetlenek tőle.

A könyv ezután külön alfejezetet szentel a „Fehér Sisakok” nevű szervezetnek, amely szintén Soros oroszellenes politikai céljainak szolgálatában áll. E szervezetnek több országból származó, 2700 önkéntese segíti a munkáját. „Jótékony” munkája igazán 2015. szeptember 30-án lepleződött le, amikor „dokumentálta”, hogy milyen következményei vannak a szíriai orosz bombázásoknak. Egy ilyen fotó egy sérült gyermeket mutat apja karjában. Csakhogy mint kiderült, a fotó órákkal azelőtt készült, mint hogy az orosz légierő megkezdte a bevetést. Vanessa Beeley tényfeltáró újságíró és békeaktivista 2009 végén elmondta a Sputnik hírügynökségnek, hogy a Fehér Sisakokat Soros pénzeli, és hogy az folyamatosan a szíriai és orosz „gonosztetteket” igyekszik hamisításokkal dokumentálni, míg soha nem tesz erőfeszítést, hogy a Nyugat és Perzsa-öbölbeli szövetségesei által támogatott zsoldos terroristák tetteit dokumentálja.

A kötet „A Soros-elv” című alfejezetében kimerítően ír a szerző arról, hogy mennyire képmutató módon dolgozik a milliárdos. Például „ugyanaz a George Soros, aki finanszírozza a Climate Policy Initiative-et (Klímapolitikai Kezdeményezés), és már hosszabb ideje előtte is keményen nyilatkozott a piszkos energiákról, évekkel korábban komoly pénzeket fektetett be két szénipari társaságba, hogy 2015-ben azután ismét ezen vállalkozásokba invesztáljon.”

Érdekes módon támogatta Barack Obamát is, aki a 2008-as elnöki kampány idején a széniparból való kiszállást ígért, miközben Soros például 2014-ben 234 millió dollárt fektetett be a CONSOL Energy nevű szénipari vállalatba.

A szerző több fejezetben foglalkozik azzal is, hogy Soros milyen szerepet vitt véghez az úgynevezett arab tavasz forradalmaiban.

A 8. fejezet (Változó világ: okok és hatások) nyitó alfejezete „A világ lelkiismerete”, amelyben von Rétyi megállapítja, hogy az USA még soha nem hozott szabadságot és demokráciát azon országoknak, amelyeket a zsarnokoktól megszabadított. Soros maga pedig pontosan azokat az erőket támogatta mindenhol, amelyek tevékenysége révén az adott országokban káosz, felkelés és háború uralkodott el. Miközben saját magát istenítette. Mindig is igen nagy véleménnyel volt magáról. Saját magáról mondta, hogy úgy érzi, „egyfajta isten, vagy Keyneshez hasonló gazdasági reformer, sőt még inkább, olyanfajta tudós, mint Einstein”. Az kétségtelen, írja von Rétyi, hogy Sorosnak sikerült magából a pénz istenét megteremtenie, aki nemcsak kénye-kedve szerint cselekedett és járt-kelt a világban, de aki előtt megnyílik minden ajtó, beleértve a legmagasabb politikai köröket.

A kötet később rátér Sorosnak a viszonyára Németországgal. Ez áll benne:

„Sorosnak Németország iránt több alkalommal hangsúlyozott rokonszenve ellenére, amely még gyermekkorára vezethető vissza (?), tollából kicsúsztak egészen másként hangzó kijelentések is. Így 2004-ben az Underwriting Democracy címmel megjelent könyvében arra figyelmeztet, hogy egy újraegyesült Németország Európa egyensúlyát ki fogja billenteni a helyéből. Azt írja, könnyű azt felismerni, hogy miképp ismétlődhet meg egy két világháború közötti forgatókönyv. Egy újraegyesített Németország a legerősebb gazdasági hatalom lesz; Kelet-Európát »életterének« fejleszti ki, ahol a német eredeti »Lebensraum« szót használja az angol nyelvű kötetben csak azért, hogy e fejlődési irány potenciális ördögi lehetőségét hangsúlyozza.”

Magánmegjegyzésként érdemes ideírni azt, amit talán von Rétyi a Németországban uralkodó közismert korlátok miatt nem kívánt megírni: vannak olyan emberek, akiknek mindenről a második világháború jut az eszükbe. Érdekes módon ezt a második világháborút követő első évtizedekben soha nem tették, de ma nemcsak szinte mindennapos gyakorlattá vált, de adott társaságokban egyfajta kötelező ujjgyakorlatot is jelent.

Hogy ma valami elképesztően mások a viszonyok, mint akkor, talán vegyünk elő egy másik szintén abszurd, de azért sokkal reálisabb párhuzamos víziót annál, mint amire Soros és társai gondolnak nap mint nap.

Mi lenne akkor, ha lenne a világon egy pár tízezres tábora azoknak is, akik naponta tartanák kötelességüknek, hogy figyelmeztessenek minden vizespohár földre hullásakor, hogy igen nagy a veszély „a történelem megismétlődésének”, de ez alatt a kommunista idők visszatértére gondolnának. Vajon a kommunista idők megismétlődése „fenyegető” párhuzamának nem lenne sokkal nagyobb a realitása a hitlerinél akkor, amikor létező kommunista hatalmakból fel tudjuk sorolni Kínát, Vietnamot, Laoszt, Észak-Koreát és Kubát úgy, hogy a félkommunista berendezkedésű országokat nem is említjük. Ugyanakkor senki egyetlen valóban létező „fasiszta” vagy nemzetiszocialista állam létezésére nem tud egyetlen példát sem mutatni.

Nem is beszélve arról, hogy Németország, a nemzetiszocializmus egykori hordozója, ma a világ „liberális, ultratoleráns demokráciái közül a legerősebb bástya”, mint ahogyan azt ma Donald Trump amerikai elnök megválasztása óta szinte ugyancsak naponta halljuk. Akkor hol, melyik országban lenne arra érett talaj a „történelem” – természetesen a hitlerire gondolunk – megismétlődésére?

De visszatérve von Rétyi könyvére, a szerző megemlíti, hogy Amerikában a fősodratú médiumokban sincs egyöntetűen jó imázsa Sorosnak. Mint a Fox News tévében, ahol a Glenn Beck Show-ban három órán keresztül kapott Soros hideget és meleget abban az adásban, amely „Bábmester” néven futott (ennek dátumát kivételesen a szerző nem adja meg, csak a youtube-ra vivő linket ad meg). De hogy valamikor 2010. november 19-e előtt kellett egy-két nappal lennie, az egészen biztos, mivel von Rétyi idézi az aznapi New York Times-t, amelyben egy Connie Bruck nevű újságíró háborodott fel azon, hogy a Fox News-on miként bántak el szegény Sorossal.

(Folytatjuk.)

Lovas István - ]]>www.demokrata.hu]]>