- 0
A jobboldali liberális mandiner.hu portálon kiposztolták Schiffer András, az LMP volt első emberének nagy tetszéssel fogadott szövegét arról, hogy a kormány Eörsi Mátyás egykori SZDSZ-es külügyi bizottsági elnököt és államtitkárt, a Gyurcsány-párt jelenlegi politikusát a Demokráciák Közössége nevű nemzetközi szervezet élére jelölte.
Schiffer facebook üzenetét a honlap így foglalta össze:
„Eörsi Mátyásnak a kilencvenes években is üzlettársa volt bizonyos Bauer Miklós. Márpedig Magyarországot soha, sehol ne képviselje olyan személy, aki önként választott társául egy ávós gyilkost. Pont.”
Miután a liberálisok szerint minden ember egyenlő, aminek következtében kettős mérce nincs, felvetődik a kérdés, Eörsi maga nem gyilkos-e?
Eörsi oldala ugyanis azonnal és attól a pillanattól kezdve antiszemitának nevez egy médiumot, ahol egy általuk annak nevezett írás jelenik meg. E médiumot utána antiszemita médiumként örökre bojkottálják.
Márpedig ha Eörsi ügyvédi irodájában hosszú éveken át Bauer Miklós gyilkos ex-ávóssal dolgozott együtt, vajon nem kézenfekvő-e, hogy e mérce alapján ne nevezzük őt is gyilkosnak?
Schiffer írásában a Bauer Miklós által meggyilkoltak közül megemlíti Ries István egykori igazságügyi minisztert.
Azoknak, akiket az ügy – Eörsi, Bauer, Ries, az MTV hozzáállása az ügyhöz, stb. – részletesebben érdekli, csatoltam a témáról szóló cikket, amely 1999. február 2-án jelent meg a Napi Magyarországban.
* * *
EÖRSI “KÖRMÖS” ÜZLETTÁRSA: GYILKOS IS?
Lovas István
A szabaddemokrata Eörsi Mátyás cégének (Eörsi & Társai Ügyvédi Iroda, 1056 Belgrád rkp 13/15) tulajdonostársa dr. Bauer Miklós, akit a magyar közvélemény ill. sajtó egy része ÁVH-s múltja miatt a “körmös” Bauer néven ismer. A jelző arra utal, hogy Bauerék kínzási repertoárjának a körömletépés is része volt.
A kormánykoalíció vélt szabálytalanságaira szakosodott szabaddemokrata Eörsi Mátyásnak az irodája jelentős állami megrendeléseket kapott a bukott koalíció négy évében, amikor Eörsi a külügyminisztérium politikai államtitkáraként, a sajtóban megjelent állítások szerint, befolyását is felhasználta az igen komoly hasznot hajtó ügyek megszerzésére. Különösen az ÁPV Rt. megbízásait említik, mely révén az Eörsi & Társai óránként mintegy 36 ezer forint honoráriumért dolgoztak.
A cég nem csak privatizációs ügyekre szakosodik. Bauer például korábbi ávósokat – az elbocsátott légió tagjait is védi. Így például dr. Bauer Miklós vállalta el annak az ausztrál állampolgárrá lett Vajda Tibornak a védelmét is, akit a szintén Ausztráliába vándorolt Bárdi Magda azzal vádol, hogy Vajda ÁVH-s korában halálra kínozta férjét. dr. Bauernek sikerült elérnie, hogy az ausztrál bíróság Magyarországról, az SZDSZ-es Kuncze vezetése alatt álló belügytől egy olyan igazolást kapjon, amely szerint az ötvenes években az ÁVH fizikai kényszert nem alkalmazott. Bauerék befolyása azonban nem csak a rendszerváltás utáni belügyre terjed ki. A televízióra is, amely immár másodszor – a balliberális sajtóban kormánypártiként támadott A Hét c. műsor – a közismerten SZDSZ befolyás alatt álló Népszava vezető szerkesztőjét, Dési Jánost bízta meg a már igen ismertté vált Bárdi-Vajda-történet feldolgozásával, noha tudta, az elkötelezett Dési dr. Bauer szerepét következetesen kihagyja feldolgozásából, mint tette az MTV-ben és lapjában korábban egy teljes oldalt elfoglaló, részletes beszámolójában az ügy akkori fejleményeiről. Mint ahogyan Dési szintén említés nélkül hagyta azt a tényt, hogy a mai MTV Híradó egyik kulcsemberének, Sebeséknek a családja költözött abba a házba, melyből Bárdiékat kihajtották.
Hogy A Hét miért vette most elő ismét a történetet, méghozzá vezető anyagként, szinte teljes egészében archív anyagból dolgozva, meglehetősen érthetetlen, ugyanis ott új fordulat – egy tanú jelentkezésén kívül – nem történt. Kár, hogy e helyett – de ez vonatkozik az MTV többi műsoraira és az érdekes történetek iránt piaci okokból is érdeklődő kereskedelmi televíziókra – nem készítenek műsort magáról dr. Bauerről, akire most igen komoly, terhelő kijelentéseket tettek, melyek teljes egészében nyilvánosak és 1960 forint ellenében hozzáférhetőek.
Nemrégiben jelent meg ugyanis Gábor Róbert Az igazi szociáldemokrácia – Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948 c. kötete a Századvégnél. A benne foglaltakkal szemben a kételkedők megnyugtatására idézzük, hogy “A kötet megjelenését a Forgács Pál Alapítvány és a Soros Alapítvány támogatta”. A szerzőt kutatómunkája során pedig nem kevésbé neves személyek segítették, mint Charles Gati, Pető Iván, Vásárhelyi Miklós és – ami jelzi, nem egyoldalú kutatómunkáról van szó -, a miniszterelnöki hivatal stábjában dolgozó kiváló tudós, Tellér Gyula és a Szabad Európa Rádiótól nyugdíjba ment, ma Amerikában élő Vass Vilmos. De Gábor Róbert személye önmagában biztosíték az alaptalan vádaskodások ellen: megalkuvás nélküli múltján kívül jelenleg is a legnagyobb amerikai szakszervezeti csoport, az AFL-CIO tanácsadója kelet-európai ügyekben.
Most idézzünk a könyvből, Bauer bemutatásával kezdve. Mint Gábor írja, Bauer dolgozott az ÁVO XIV. alosztályán is, fegyelmi előadóként. “Feleségén, Schönfeld Juditon keresztül, aki az illegális Kommunista Pártnak volt tagja, került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Ő maga 1945-ben lépett be a pártba, majd feleségével együtt a PRO alkalmazottja lett. 1953-ig magas pozíciókat töltöttek be. 1950-ben Bauert alezredessé léptették elő”, ismerteti a szerző Bauer hátterét, majd Marosánt idézi azzal kapcsolatban, ahogyan Ries Istvánt verték agyon az ÁVO-n 1950-ben. A volt igazságügy-miniszter holttestét egy váci meszesgödörben találták meg, olvasható a 173. oldalon. Most ugorjunk előre a 243. oldalra: “Amikor Ries István igazságügy-miniszter tudomására jutott a kékcédulás szavazatok[1] száma, kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon a szociáldemokrata rendőrtiszteket, ha a kommunisták nem vonják vissza a hamis szavazatokat, lemond miniszteri tisztségéről. Bán Antal iparügyi miniszter szolidaritást vállat vele. Ries István 1950 júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért: Bauer Miklós ÁVO-s alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban”.
Menjünk vissza a 173. oldalra: “Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVO-alezredest. Idézzünk csak a zsák és zsineg nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból: “”beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.”” Ugyancsak Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: “”Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt.”” Ries Istvánról volt szó… Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa.”
Az ÁVÓ szervezeti felépítését és az egyes alosztályok munkáját ismertető fejezetből tudjuk meg azt is, hogy az Eörsi-iroda mai résztulajdonosa az ÁVÓ III. alosztályán szintén dolgozott. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest is ott “morzsolták fel”. Az Andrássy út 60-ban “Többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt szenvedéseibe.”
De a könyv 182. oldala is idézésre méltó: “Szendi György, illegális kommunista párttag, Bauer Miklós sógora volt. Péter Gábor közvetlen környezetéhez tartozott. Az évek során a PRO-ÁVO-ÁVH majdnem minden osztályán teljesített szolgálatot. 1946 szeptemberétől a XI. alosztályon, sógora mellett dolgozott, majd amikor a II. alosztály beolvadt a XIV. alosztályba, ott kapott beosztást. 1947-ben a IV. alosztály helyettes vezetője lett. A Rajk-per idején ő hallgatta ki Bauerral együtt Noel H. Fieldet. Ugyancsak az ő brutalitásuk miatt hozott Zsigmond Ernőné koraszülött gyereket a világra az Andrássy út 60 pincéjében. A jutalom itt sem maradt el: Szendi György szabadalmi ügyvivői engedélyt szerzett és irodát nyitott Budapesten.”
Elképzelhetetlen lenne, hogy egy hasonló esetben Németországban például ne indulna meg ügyészi vizsgálat. Nálunk a bűnök – ha kommunisták követik el őket – elévülnek. Ugyanis, érdekes módon, a mai ügyészség szerves elődje az elévülésről vallott aggályait félredobva emelt vádat 1965-ben Ankner Bélát ellen – és ítélték el a vádak alapján 15 évre -, mert Ankner a Tanácsköztársaság ellen felvonuló egyik dunai monitor gépházában dolgozott 1919-ben (!), vagyis 46 évvel az ítélet kimondása előtt. (Mely vádemelés vagy precedens vagy ok a börtönben elhunyt Ankner poszthumusz rehabilitálására.)
De elhagyva a jog területét, talán kétségbevonhatatlan, hogy mekkora nyilvánosságot kapna egy berlini, prágai vagy varsói “Bauer”. Nálunk, ahol az elektronikus média nem a rendszerváltás és a demokrácia melleti emberek kezében van, a Bauer-ügy tabu. Különben miért nem hívják meg legalább egy reggeli beszélgetésre Bauert? Miért nem kérdezi meg Eörsi Mátyástól a TV3, a TV2, vagy akár az MTV, hogy mi a véleménye “Gábor Róbert vádjairól”? Hogy miként társulhat egy ilyen emberrel? Hogy nem érzi-e magát cinkosnak?
Vajon ha ma Németh Zsoltnak, a fideszes külpolitikai államtitkárnak, ügyvédi irodája lenne most, mely hatalmas megrendeléseket kapna Ganspergertől és társa a Gestapo egyik kegyetlenkedő, gyilkossággal gyanúsítható tagja lenne, a sajtó akkor is néma maradna?
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
[1] A kékcédulás szavazással (a kommunisták csoportokat szerveztek, amelyek teherautókkal járták az országot és több helyen szavaztak ugyanazok) hasonlította össze Haraszti Miklós SZDSZ-s rádiós kurátor az Orbán-kormány, a törvényi előírásoknak megfelelő álláspontját a médiakurátorokkal kapcsolatban nemrégiben a Népszabadságban megjelent cikkében. .
