Afganisztánból, Irakból, a Szaharától délre fekvő, mintegy tucatnyi afrikai országból és Észak-Afrikából menetelnek a migránsok.

A beszámoló egyértelművé teszi, hogy ez a helyzet a jövőben nem hogy javulni, hanem romlani fog. És hogy kikből áll e menekültáradat? Néhányukat közvetlen közelből is megismerhetjük. Így a tizennyolc éves, Ghánából útra kelt Ibrahim Isahaq-ot, aki Szerbián át közelítette meg hőn szeretett Európáját. Ő elmondta a lapnak, hogy „egyszerűen egy vitás örökség miatt kitört családi vitától menekült”. A huszonöt éves szenegáli Youssou-t pedig „az európai üzleti lehetőségek érdeklik”.

A New York Times e cikke sem jelenhetett meg anélkül, hogy meg ne szólaltatna néhány politikailag korrekt vészmadarat. Akik nem az igazán érdekes kérdésekről beszélnek, azaz arról, hogy vajon miért van az, hogy egyes, a nyugati beavatkozás nyomán tragikus helyzetbe került országokból és területekről szinte senki nem veszi útját Európába (gondoljunk a líbiaiakra vagy a Gázai övezet lakóira), valamint, hogy kiknek köszönhetjük ezt a példátlan migránsáradatot, és hogy mit lehetne hathatósan tenni megfékezésükre. Nem. Ők ezúttal is lidérceiket húzzák elő.

A stelázsiról ilyenkor mindig elővehető hatvannyolcas Joschka Fischer volt német külügyminiszter így aggódik: „Egész Európában elszabadult az idegengyűlölet és a nyílt rasszizmus; a nacionalista és még a szélsőjobboldali pártok is mind nagyobb teret nyernek.” Mely figyelmeztetés csak azért ébreszt bennünk hiányérzetet, mert a felkínált rémképek sorából kimaradt a populizmus és az antiszemitizmus felemlegetése. Közvetlenül Fischer után, az írás legvégén, mintegy mérlegmegvonásként Sonja Licht szólal meg, kijelentve: „A globális Északnak fel kell készülnie arra, hogy a globális Dél megindult – az egész globális Dél. Ez nemcsak Európára nézve probléma, de az egész világ számára az.”

Ha ez világprobléma, akkor logikus, hogy Magyarországnak és Máltának igaza volt, amiért az ENSZ nemrégiben tartott közgyűlésén is sürgette a migránsválság globális kezelését. Jegyezzük meg, hogy Sonja Licht hét éven át, egészen 2003-ig, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány szerbiai alakzatának volt az igazgatója, és jelenleg a szerb külügyminisztérium keretében működő Külpolitikai Tanács elnöke. Arról a Szerbiáról van szó, amely a migránskérdés megoldását abban látja, hogy a magyar–szerb határon épült kerítés felhúzását követően haladéktalanul elbuszoztatja a hozzá beáramlókat a horvát határra, amely ország a migránskezelés megoldását szintén a tovabuszoztatásban találta meg. Ami természetesen nem populista megoldás.

A nyugati sajtó már jóval a migránsválság megindulása előtt a populizmus és a populista pártok rémképével riogatta Európát és a világot. Orbán Viktor, pártja és kormánya e veszély megtestesítője lett. A migránsválság egyedi, igen hatékonynak bizonyult kezelésével és annak megfékezésére adott javaslataival a magyar miniszterelnök populizmusa végleg veszélyessé vált, hiszen egyre több követőre talál. E sajtónak napi kötelessége lett a magyarországi és a mind jobban erősödő európai populizmus veszélyeire figyelmeztetni. Aki e témakörben e nyugati vészbégetés legfrissebb példányaival szeretne találkozni, kapcsoljon ma reggel a Klubrádió nemzetközi sajtószemléjére, ahol az egykori kommunista közrádió közkeletűen rigorózus rostáján átment Szelestey Lajos három orrszörcsögés közben darálja le az aznapi, kötelező penzumot, hogy azután lihegő „sziát” odavetve siessen el a terepet visszaadva tovább populistázó kollégáinak.

A magyarországi balliberális sajtó már igen sokszor definiálta a populizmust. Az maga a megtestesült gonosz, sugalmaz, felbújt, a nép szószólójának adja ki magát, szociális érzékenységet mímel, nemzeti összefogást sürget hamisan, trükkösen hivatkozik a népre és a kereszténységre, kisajátítja a nemzeti szimbólumokat, demagóg, sőt – hangzik a vádak sajátos további eleme – „élősködik a nemzet testén”. És számára természetesen populizmus az, amit az „embertelen huszadik század termelt ki magából”, mely szóösszetételből mindenki tudja, hogy az mit akar jelenteni. A világért sem a kommunista mészárszéket.

A földi valóságban ma a populizmus azt jelenti, hogy annak képviselői a világrend meghatározó erőivel szemben a nép hangján beszélnek és viharosan nyernek teret Magyarországtól, Dánián, Ausztrián és Svájcon át Lengyelországig, valamint számos Európán kívüli országban. Amit a példátlan méretű migránsválság csak erősít és erősíteni fog. Mert miért is ne fogná egyre inkább pártját a népek duzzadó tengere azoknak, akik kerítéssel és fegyveres erőkkel akarnák kívül tartani a kontinenstől Isahaq-ot és Youssou-t, nem pedig azokét, akik a tolerancia, a multikulturalizmus és egyéb művi fogalmi kreatúra megvalósításán munkálkodnak sajtóval, titkosszolgálatokkal, bíróságokkal és fegyveres erőkkel?

A populizmus kövér kategória. Azt lökünk bele, akit akarunk, és azt is tartjuk távol tőle. Vajon miért nem volt populista George Bush amerikai elnök, amikor a világ népének rokonszenvére játszva azzal a hazugsággal rohanta le Irakot és okozta ott több mint egymillió ember halálát, tett milliókat földönfutókká vagy menekültekké, hogy a felakasztott Szaddám Huszein elnöknek tömegpusztító fegyverei vannak? Vajon miért nem nevezték populistának a jobboldalon minden ágy alatt a populizmus rémét szimatolók azt a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, aki a népszerűség reménye érdekében lehazudta a csillagos eget, mint később bevallotta? Azt is tudjuk bírálóitól, hogy a populista pártok vezetői csak a hatalom megkaparintásában és megtartásában érdekeltek. Mintha a nekik nagyon tetsző Angela Merkel- és Francois Hollande-féle vezetők nem védenék meg hatalmukat minden eszközzel, beleértve azt, hogy nemcsak saját nemzetüket, de egész Európa sorsát dobják oda a farkasoknak.

Lovas István - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!