Daniel McAdams az amerikai Béke és Prosperitás Ron Paul Intézetének ügyvezető igazgatója. 12 éven át az amerikai kongresszusban Ron Paul képviselő külpolitikai tanácsadója volt. Washingtonban végzett munkája előtt hét éven át Budapesten dolgozott újságíróként és emberi jogi megfigyelőként. Magyarországon a Brit Helsinki Emberi Jogi Csoport által delegált hivatalos megfigyelőként részt vett a NATO belépésről 1997-ben, a Horn-kormány idején rendezett népszavazáson. Több szavazóhelységben atrocitások érték, mert behatóan kívánta ellenőrizni a késő délután gyanús hirtelenséggel megnövekedett, addig rendkívül gyér részvételi arányt.

Amikor tapasztalatairól a Duna Televízió élő adásban akart beszélgetni, és McAdams előzetesen elmondta, mit fog megemlíteni, a tévés zavartan elsietett, és helyette választási tisztviselőket szólaltatott meg. (Ekkor a nemzetközi szervezetek semmi bajt nem találtak a magyarországi médiumok működésében.)

Az interjút Lovas István telefonon készítette a Texasban tartózkodó Daniel McAdamsszel.

* * *

Mit gondol Colleen Bell budapesti amerikai nagykövetnek a magyar belügyekbe súlyosan beavatkozó, múlt heti beszédéről?

– Újabb epizódja volt ez az amerikai-magyar kapcsolatok posztkommunista történetének. Eddig minden Budapestre küldött amerikai nagykövet azt hitte, megmondhatja, mit tegyen Magyarország. És itt nem csak nagykövetekről van szó. Ha visszaemlékszik, mi történt az amerikai kongresszusban, felötlik Tom Lantos képviselő alakja, aki 1992-től, sőt már azelőtt is rendre elmondogatta, hogy a magyar kormánynak ezt és ezt kell tennie. Hírhedtté tette magát azzal, hogyan kiabált a törvényhozásban Magyarország ügyének tárgyalásakor. Emlékszem, egy alkalommal irodája ajtaja előtt két órán át váratott egy Fidesz-küldöttséget csak azért, hogy móresre tanítsa őket. Amikor beengedték a küldöttséget, egy további teljes órán át üvöltözött velük arról, hogy mit kellene tenniük. A baj az, hogy az amerikai nagykövetség nem azon fáradozik teljes erővel, hogy jók legyenek a kétoldalú kapcsolatok. Az is baj velünk a diplomáciai kapcsolatokban, hogy kifejezésre akarjuk juttatni: az Egyesült Államok kivételes nemzet, mi vagyunk azok, akik másoknak megmondják, mit kell tenniük. S ez nemcsak Magyarországra vonatkozik. Időnként úgy viselkedünk, mint amikor a kommunista időkben Szuszlov és Mikoján utasítgatták a magyar kommunistákat. Magyarország úgy hitte, hogy ezen már túl van. És azt hiszem, nincs kedve visszatérni ezekhez az időkhöz.

Olaszországban a korrupció sokkal súlyosabb a magyarországinál, amit még a Soros-féle Transparency International szervezet korrupciós percepciós listája is alátámaszt. De vajon miért nem jut soha eszébe a római amerikai nagykövetnek, hogy ezért megmossa az olasz kormány fejét? A görög sajtó a velünk szintén nem baráti Freedom House sajtószabadság listáján jóval rosszabbul áll nálunk, de az athéni amerikai nagykövet ezt soha nem teszi szóvá. Miért vagyunk ilyen kivételezettek?

– A probléma az amerikai kormány álszentsége. Ha a jelenlegi olasz kormányt nem kedvelné Washington, akkor az ottani nagykövet mondana ilyeneket. Sajnos, az amerikai külpolitikának nincs racionális mérőeszköze. Vessen egy pillantást az amerikai–szaúdi viszonyra. Legnagyobb szövetségesünkről van szó. És a fejlevágások világbajnokáról. Ez a Szaúd-Arábia mondja nekünk, amerikaiaknak, hogy az emberi jogok nevében meg kell döntenünk a szíriai kormányt. És Washington támogatja, hogy Szaúd-Arábia legyen az ENSZ emberjogi tanácsának az élén. Ami teljes abszurditás. Biztos, hogy nem menne át egy röhejteszten. S mégis, ezt a világ számos országa támogatja. Amit Magyarországgal tesznek, az abszolút arrogancia. És ebből az arroganciából az egész világnak egyre inkább elege van. A németeknek, az oroszoknak… Az arrogancia Amerika ellen hat. Azt hisszük, hogy végtelenségig fogjuk tudni nyomtatni a világ tartalék valutáját a semmiből. És amikor ennek vége szakad, akkor azon országok kényének és kedvének leszünk kiszolgáltatva, amelyeket hosszú évek óta irritálunk.

Mi a helyzet a sajtószabadság állítólagos hiányával Magyarországon? Vegyük a nagyobb hetilapokat: hat bal- és neoliberális, míg egy jobboldali értékrendet tükröz. Az előbbi ellenzéki lapok a Nyugaton megszokott normákon messze túllépve a legdurvább kifejezéseket használva ócsárolhatják a kormányt, azt írva, amit akarnak. A liberális ellenzék azt állítja, azért ilyen alacsony a támogatottsága, mert nem tudja hallatni a hangját. Miközben az ő ideológiájukat és politikájukat támogatják a legnagyobb internetes portálok is. Nem beszélve arról, hogy a gyakorlatilag média nélküli Jobbik a második legerősebb ellenzéki párt.

– Azt hiszem, vicc, hogy egy amerikai tisztségviselő olyan médiumokat bíráljon, mint a magyar. A magyar médiabírálat forrása, mint a nagykövet idézte is, a Freedom House nevű civil szervezet. Ez egy hírhedett intézmény. Támogatásának több mint 90 százaléka az amerikai kormánytól ered. Hosszú időn át ápolt kapcsolatokat a CIA-val, beleértve nem egy vezetőjét. Vagyis a Freedom House-t – amely az amerikai kormány meghosszabbított karja –, mint mértékadó forrást idézni, abszurd. Másodszor: miért nem ad az amerikai média szabadsága nagyobb okot az aggodalomra? Amikor az amerikai kormány háborút akar indítani, a Washington Post, a Washington Times, a Wall Street Journal vagy a többi lap, legyen az jobb- vagy baloldali, mindegyike támogatja. Nézze meg, miket írtak az amerikai sajtóban a 2003-as iraki háború előtt! Minden mondatukban orbitális hazugságokat írtak. Noha ennek teljesen tudatában voltak. Ugyanez történt az ukrán államcsínnyel. Egyetlen fősodratú amerikai médium nem beszélt a puccsban vállalt amerikai szerepről. Egyszerűen ismételgették a kormánypropagandát. Vagyis nem a magyar, hanem az amerikai média állapota aggasztó, mivel kormánypropagandát visszhangoznak. A Jobbik megerősödéséhez pedig nyilván hozzájárulnak a Bell-féle és az elődjei által hangoztatott támadások. A magyarokat annyira irritálja akár a washingtoni, akár a brüsszeli támadás, hogy sokan szeretnék, ha a Fidesznél egy radikálisabb párt reagálna ezekre.

Ön mit tett volna Colleen Bell beszéde után, ha megfelelő pozícióban lenne nálunk?

– Feltétlenül behívattam volna, és a szőnyeg szélére állítom. Ez máshol is így történne. Megmondanám Colleen Bellnek, ha folytatja, viselkedésének következményei lesznek a kétoldalú kapcsolatokban. Tudja, amikor Bell elkezdett aggódni a fékek és ellensúlyok ügyében, nevetni kezdtem. Itt, az Egyesült Államokban van egy elnökünk, aki az amerikai haderőt hét országban veti be, nulla kongresszusi felhatalmazással. Noha alkotmányunk megköveteli, hogy a kongresszus háborút hirdessen, mielőtt az elnök bevetné a hadsereget. Obama elnök valójában kihajítja az ablakon ezt az alkotmányos követelést. Vagyis a fékek és ellensúlyok helyzete nálunk sokkal rosszabb állapotban van, mint Magyarországon. A nagykövetasszony szót ejtett még a korrupcióról és a civil szervezetekről. Azokról a civil szervezetekről, amelyeket külföldi kormányok fizetnek, és Magyarországon politikai tevékenységet folytatnak. Ami az Egyesült Államokban teljesen törvénytelen lenne. Nálunk törvénytelennek számítana, ha például az iráni, az orosz vagy a kínai kormány által fizetett nem kormányzati szervezetek működnének azért, hogy velük szoros, baráti szövetségben lévő figurákat válasszanak meg különféle politikai posztokra. Az oroszoknál vagy Izraelben is illegális az ilyesmi. Ezekben az országokban e szervezeteknek külföldi ügynökökként kell magukat bejegyeztetniük. És akkor még nem is beszéltünk az amerikai politikai és gazdasági korrupcióról.

– Hogy érzi magát Texasban, ahol ön most tartózkodik, az a 27 illegális migráns, akik éhségsztrájkot folytatnak a velük szemben alkalmazott iszonyatos bánásmód miatt?

– Colleen Bell a migráció ügyében is támadta a magyar kormányt. Pedig ő olyan országot képvisel, ahol az a republikánus Donald Trump lehet nagyon könnyen elnök, aki megígérte, hogy megválasztása esetén 11 millió illegális bevándorlót toloncol ki, és óriási falat épít az amerikai-mexikói határ mentén. Szóval, amikor Bell idegengyűlöletről és hasonlókról beszél Magyarország esetében, olyan nagykövetet hallunk, akinek az országában élénk vita folyik arról, hogy miként csapjanak le az illegális bevándorlókra. Vagyis ez egy élő vita az Egyesült Államokban.

Mi lehet az oka, hogy Bell asszony hirtelenjében átment támadási üzemmódba?

– Washingtont nagyon irritálja Orbán Viktor miniszterelnök független szelleme. Azt várnák el tőle, hogy szalutáljon, amikor Amerika mond valamit. Egyre idegesebbek, mert úgy gondolják, hogy ez a magatartás egyfajta vírusként terjed Európában. És az valóban terjed is. A szlovákok és a csehek is fellázadtak a migránsválság miatt. Ezek az országok egyre inkább megtalálják a közös nevezőt. Colleen Bell szappanopera-producer volt, akinek semmiféle szakértelme nem volt Magyarországot illetően. Azaz teljes mértékben a külügyminisztérium tájékoztatásaira és kiokosítására van utalva. E minisztériumi szakértők pedig súlyosan elfogultak. Magam is dolgoztam az amerikai külügyminisztériumban, úgyhogy ezt tapasztalatból mondom. Bell ott azt hallja, hogy milyen szörnyű és veszélyes hely Magyarország; hogy mennyire résen kell lennie, és figyelmeztetik, nehogy engedje, hogy bármit is megússzanak a magyarok.

És Bell bírálata Paks ügyében?

Kacagtató volt. Gyakorlatilag azt javasolta, hogy a magyarok ne merjenek körbe nézni és megkeresni a szabad piacon fellelhető legelőnyösebb ajánlatot. El tudná képzelni, hogy a magyarok megmondják az amerikaiaknak, miként gyártsák az F-35-ös és egyéb harci gépeiket? Bellnek semmi köze nem lehet a paksi atomerőmű bővítéséhez.

(Lovas István, ]]>Magyar Hírlap,]]> 2015-11-03)

]]>www.lovasistvan.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!