- 0
Aki Bayer ügyében hamisan üvölt, hallgasson Lutherről.
Dirk Kurbjuweit
A Spiegel főszerkesztő-helyettese
Tárgy: Aki Bayer ürügyén antiszemitizmust sikolt, ne dicsérje Luthert
Ön tegnapi kör-emailjét Luther témájával kezdte így: „Martin Luther a német lélek feltalálója, a nemzet ősapja. 95 tézise a bűnbocsánattal való kereskedelemről, Biblia-fordítása, politikai és morális beavatkozásai ezt az országot bármi másnál jobban formálták. 2017 Luther éve, mivel 1517-ben hozta nyilvánosságra 95 tézisét. Hetilapunk címoldalára kitett vezető anyaga Luther…”
Majd így folytatja: „A szöveg szerzője George Diez, aki egy paplakban nőtt fel, tehát éppen úgy tudja, mit jelent mindez, mint Angela Merkel és Gudrun Ensslin.” (Kedves magyar olvasó, Gudrun Ensslin a hatvanas években alakította meg a német terrorista Vörös Hadsereg Frakciót, úgyhogy neve Merkel melletti szerepeltetése külön élvezet forrása.)
Ezután ön így folytatja reggeli kör-emailjét: „A sola scriptura volt Luther alaptételeinek egyike. Szabadon fordítva: csak az írás számit. Mi is így nézünk erre (kérjük, természetesen ne hasonlítsák össze a SPIEGEL-t a Bibliával.)” Fejezte be oly szerényen emailjét.
A kettős mérce totális elvetőjeként és Luther Márton lelkes olvasójaként viszont kénytelen vagyok felhívni e levél ürügyén a magyar nyilvánosság figyelmét arra, hogy a „hivatalos” Németország egyik médiaoszlopának második embere kézzelfoghatóan csinál bohócot intézményéből és teszi azt látványosan hiteltelenné.
Önök ugyanis számtalan cikkükben vetették rá magukat őrjöngve Bayer Zsolt állítólagos antiszemitizmusára. Csak néhány cikküket idézem, amelyekben önök a Magyar Hírlap publicistájának „antiszemita cikkeit” említik.
És amikor augusztus 20-a után ismét a hazai balliberálisok nyomán estek Bayer Zsolt nyaki ütőerének, a neki adott Lovagkereszt-kitüntetés kapcsán tették azt, és őket visszhangozva írták, hogy egy ilyen embernek nem szabad állami kitüntetést adni.
Így viszont nem értem, hogy miként szabad Luther Mártont úgy méltatni, mint ön tette?
Hiszen mi Luther Mártonról másként is értesülünk. Annak ellenére, hogy önök, mint ezt pillanatokon belül olvashatja, Luther intellektuális termékei egy részét kegyetlen cenzúrának vetik alá és ki akarják radírozni (ausradieren, bitte) a német történelmi valóságból és a német tudatból.
Amire nálunk elsősorban a Hit Gyülekezete hívta fel a közvélemény figyelmét, mert e kérdés ennek a szektának éppen olyan központi kérdés, mint az önök Németország nevű … /jaj, most szektát akartam ismét írni, de polkorrekt gyávaságból három pontot tettem a mondat végére/.
Élvezze, kérem, az ATV 2016. VI. 08-i tudósítását, mely e címmel jelent meg: „Luther volt a német antiszemitizmus atyja”.
A cikk kezdete:
„Luther antiszemitizmusa életének és munkásságának szerves része, amit irodalmi öröksége világosan bizonyít. Antiszemitizmusa azonban nincs összhangban sem teológiájának központi magvával, sem pedig Pál apostolnak a zsidók és keresztények viszonyáról szóló álláspontjával. Luther zsidókhoz fűződő viszonya ellentétes jobb meggyőződésével” – írja Eric W. Gritsch lutheránus történészprofesszor nemrég megjelent Luther Márton antiszemitizmusa (Martin Luther’s Antisemitism – William B. Eerdmans Publishing Company, 2012) című művében. A kötet részletesen bemutatja a reformátor zsidókkal foglalkozó írásait, és megvizsgálja, hogy milyen hatással voltak Luther művei az antiszemitizmus későbbi történetére. A Hetek írása.”
E gyülekezet Hetek című hetilapja 2013. V. 24-én sorozatot indított a témában e címmel:
Luther, az első modern antiszemita?
A reformátor és a zsidók (1. rész)
A sorozat így kezdődik:
„Luther nagy ember volt, egy óriás. Egy lökéssel áttörte a homályt, és úgy látta a zsidókat, ahogy mi csak ma kezdjük őket látni” – írta az első világháború után Adolf Hitler, aki 1923-ban megjelent főművében, a Mein Kampfban a reformátort Nagy Frigyes és Richard Wagner mellett a német nép „nagy harcosának” és „igazi államférfinak” nevezi. Luther kritikusai – például Paul Johnson brit történész – szerint ő írta az első modern antiszemita művet és zsidóellenes írásai hozzájárultak ahhoz, hogy a német protestánsok túlnyomó többsége a nácik oldalára állt. (Lutherre ma feltehetően súlyos büntetés várna Németországban: az érvényes német törvények alapján, aki nyilvánosan tagadni vagy mentegetni próbálná azokat a náci intézkedéseket és műveket, amelyek Luther útmutatásai alapján jöttek létre – például a Kristályéjszaka pogromját –, egytől öt évig terjedő börtönnel sújtható.)
Luther antiszemita írásait ma már a protestáns egyházak egy része elítéli – Magyarországon is –, de az eredeti művek teljes terjedelmükben még ma sem hozzáférhetők a nagyközönség számára. Ezek nélkül pedig nehéz megítélni, hogy a zsidóellenesség az idős reformátor ingerült reakciója volt csupán vagy munkásságának meghatározó részét képezte. Cikkünkben Luther művei alapján próbálunk meg választ keresni erre a kérdésre.
Nem vállalható
Luther Márton hatalmas életművet hagyott hátra. Összes művének kritikai kiadása születésének 400. évfordulóján, 1883-ban kezdődött, de csak több mint egy évszázaddal később, 2009-ben zárult le. Az úgynevezett Weimarer Ausgabe 121 kötete a reformátor valamennyi írásos művét, és a szóban elhangzott beszédeinek, prédikációinak, asztali beszélgetéseinek és egyéb megjegyzéseinek mások által lejegyzett anyagát tartalmazza. A hatalmas, több mint 80 ezer oldal terjedelmű műben szerepelnek Luther legvitatottabb, élesen zsidóellenes írásai is, ám ezek – rövid idézetektől eltekintve – a hívők és a nagyközönség számára készített válogatásokba nem kerültek be.”
Egy héttel később a sorozat II. része ezt a címet kapta:
Luther hét pontja a végső megoldásra
A cikk így indul:
„Luther Márton arcképe világszerte több holokauszt múzeumban kiemelt helyen látható, mint aki írásaival egyik megalapozója volt a 20. századi vészkorszaknak. Ahogyan arra sorozatunk előző részében utaltunk, ma már egyre több evangélikus szerző is elismeri, hogy a reformátor nemcsak teológiai alapon bírálta a zsidókat, hanem több műve tudományos mércével is antiszemita tartalmú. Luther azonban ennél messzebbre ment: rasszista főművében a zsidó kérdés végső megoldását a zsidómentes (Judenrein) Németországban, sőt a keresztény hitnek ellenszegülő zsidók kiirtásában látta.
Luther fenntartás és bármilyen vizsgálat nélkül, pusztán faji előítéletből elfogadta a zsidók elleni vérvádat, hogy rituális célból keresztény gyermekeket gyilkolnak. „Ez a bűn ott sugárzik a szemükből és a bőrükből. Vétkezünk, ha nem mészároljuk le őket (a zsidókat)” – írta hírhedt antiszemita főművében, A zsidókról és hazugságaikról című 1543-ban megjelent kötetének 14. fejezetében.”
Nos, Kurbjuweit úr?
Tudja, ha e nyílt levelet azok stílusában írnám, akik nyomán elsősorban itteni emberük – a Magyarországon a szélsőségektől rettegő, de oly hosszú ideje itt nem hagyni akaró Keno Verseck – Bayer Zsoltnak és minden más kormányverő eszköznek a felhasználásával visszhangozzák aljas hazugságaikat, akkor mindezt azzal a figyelmeztetéssel zárnám, hogy ön Lutherre vonatkozó szavaival „a történelem legsötétebb korszakába akarja visszavezetni Németországot”.
De miután mindazzal, amit Lutherről írt, teljesen egyetértek, csak annyit jegyzek meg: a magyarok többsége a németek többségével ellentétben az ön ócska szitáján átlát és mindazt, ami önöknél megjelenik, egy korrektív szűrővel olvassa.
Most pedig még mielőtt elküldené hétfői köremailjét, adja ki a feladatot, hogy a következő, Magyarországról szóló cikkükben a kellő számban szerepeljen a „populista”, „szélsőjobboldali”, „nacionalista”, „idegengyűlölő” és egyéb, olvasóiknak szájába dugandó cumijelző, miközben zsurnaliszta cselédalkalmazottjuk majd holnap, a jövő vagy azutáni héten kétezredszer hívja majd fel Európa figyelmét arra a kontinens romba döntő veszélyre, ami tőlünk lopakodik önök felé.
Érti, maga erkölcsileg döglött kétszínű zsurnaliszta pénzgyűjtő?
