Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
dac748b2f73c5d73a160fbf5754a0588.jpg

Lovas István: A demokrácia minősége

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász hétfői budapesti előadásával ismét nagy napjuk volt azoknak, akik ünnepelnek, ha Magyarországot hazugságok árán vádolják.

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász hétfői budapesti előadásával ismét nagy napjuk volt azoknak, akik ünnepelnek, ha Magyarországot hazugságok árán vádolják: legyen az hazánk politikai helyzetének egy nevezőre hozása (Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke) azzal az Egyiptoméval, ahol ezrével végeznek ki politikai foglyokat; vagy Magyarország beállítása diktatúraként (napi zsolozsma).

Stiglitz előadásáról az Index ezzel a címmel örvendezett: „Az illiberális demokrácia mindenképpen elbukik.”

Az a baj, hogy már a cím is hazug. Ugyanis a Soros-egyetemen, Soros jelenlétében előadó Stiglitzet hazai források már a támadandó tételről is félretájékoztatták. Mint szinte az egész nyugati és hazai balliberális sajtó, amely a nyári, tusványosi Orbán-beszédből hazug mondatot tett idézőjelek közé. Miért ne tenné? Ennek a sajtónak lételeme a hamisítás. Ezért kapják alkalmazottai a fizetésüket, tudtuk meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori szerkesztője, Udo Ulfkotte szeptember közepén megjelent könyvéből, amelyről nemcsak az egész német média, de a hazai balliberális sajtó is rettegve hallgat. Mert tényekről ír. Miután nálunk nem tilos hazudni, idézzük helyesen Orbán Viktor meghamisított mondatát: „Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.” És e párosítást többször megismételte beszédében, az „illiberálist” soha nem a „demokráciával” kapcsolva össze. A magyar miniszterelnök a napokban magyarázta: nem szereti, ha egy demokrácia jelzős szerkezetbe kerül.

Vagyis Stiglitz az „illiberális demokrácia” elleni támadásában fantomharcot vívott. És ebben nemcsak az volt a hiba, hogy az álidézetet tisztátalan forrásból kapta, de az is, hogy fejtegetése nem állja meg a helyét. Most tekintsünk el attól, hogy „illiberális demokrácia” nem létezik, főleg annak vegytiszta formájában nem. De még arról is folytatható és folyik is vita, hogy mi nevezhető egyáltalában demokráciának. Van demokrácia a kasztrendszert fenntartó Indiában? Van demokrácia a Jimmy Carter volt amerikai elnök által is „apartheid rendszerűnek” minősített, gyarmattartó Izraelben? Van demokrácia olyan országokban, ahol választások vannak, de politikai foglyok ülnek börtönben?

Stiglitz, a Világbank korábbi második embere, majd annak egyik legélesebb kritikusa, a New York-i Columbia Egyetem tanára, arról kívánta meggyőzni hallgatóságát, hogy egy olyan rendszerben, ahol nincs demokrácia, ott a fejlődés és a tartós jólét nem érhető el, mert mindennek alapja a tudásalapú társadalom, amelynek léte elképzelhetetlen egy tekintélyelvű országban vagy diktatúrában.

Stiglitznek ebben nincs igaza, csak szerencséje. Szerencséje azért van, mert ha kivételesen egyszer bírált volna egy jobbközép magyar kormányt, lepatkányozták volna balliberális oldalon. Mint tette azt két holland russzológussal a Népszabadság 2001. április 11-i számában a ma már az Atlatszo.hu és hasonló, Sorosnak tetsző és/vagy általa támogatott helyeken író Papp László Tamás. Aki az Ős-patkány bűze című recenzióját azért írta, mert megjelent egy olyan könyv külföldi szerzőktől magyar kiadásban, amely a kánonnal ellentétesen nem a magyar jobboldalt támadta. A Könyörtelen messianizmus című könyvében Marcel van Hamersveld és Michiel Klinkhamer le merte írni, kikből áll valójában a magyarországi posztkommunisták és liberális szövetségeseiknek gyomorforgató tábora.

Visszatérve Stiglitz alapvető tévedésére, ő pontosan tudja, miért nevezik Amerikában a közgazdászok is gúnyosan „dismal science”-nek (gyászosan sikertelen tudománynak) saját szakmájukat. Ha ránézünk egy törvényre az egzakt tudományokban, ott nincs kivétel. Ha valaki bizonyítaná, hogy a nehézségi erő egy tárgyra nem úgy hat a Tűzföldön, mint Balatonőszödön, a törvényt sutba vágnák.

Nem így a közgazdaságban. Ha ott valaki egy „törvénynek” beállított tézis alól kivételt talál, akkor jön a zavarodott magyarázat, kezdve attól, hogy inkább törvényszerűségről van szó, párosulva a már-már dühödt igyekezettel, hogy a kivételek a tulajdonságaik miatt nem számítanak azoknak.

Miután Orbán felvette, hogy világszerte nagy érdeklődéssel elemzik azon országok sikerét, amelyek „nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem”, és ezen országok sorát Szingapúrral (és nem Oroszországgal, mint hazudták legtöbbször) nyitotta meg, nézzük, mit ért el ez az illiberális, tekintélyelvű, a fegyelmet vasszigorral tartó, de nagyon pragmatikus állam? Szingapúr GDP-je 1970-ben – és a következőkben adataim mindegyike Stiglitz volt munkahelyéről, a Világbankból valók – 1,9 milliárd dollár volt. Mint Tanzániáé. 2013-ra 297 milliárd dollár lett. Egy főre jutó GDP-je 44 éve 925 dollár volt. Ma több, mint az Egyesült Államoknak vagy Svájcnak: 55 182 dollár.

Az elmúlt három évtizedben Kína GDP-je átlagosan tíz százalékot fejlődött, és amíg 1991-ben a világ tizedik gazdasági hatalma volt, ma a második. Emberek százmillióit emelte ki a szegénységből. Vajon a hozzá hasonló lakosú, „demokratikusnak” nevezett, lendületes fejlődése miatt oly sokat dicsért Indiának miért nem sikerült elérnie nemcsak ezt a teljesítményt, de azt sem, hogy a lakosság nagyobb része (!) ne a szabadban végezze el a dolgát (New York Times, 2014. július 13.)? Ha Kínában demokrácia, Indiában parancsuralmi rendszer lett volna, a gazdasági tényezők tekintetében ma fordított lenne az eredmény? És még: az iskolások nemzetközi PISA-versenyének első helyezettje problémamegoldásokban – Szingapúr. A hatodik hely a sanghaji gyerekeké. A legjobb európai ország, Finnország, a kilencedik. Tudásalapú társadalom egy tekintélyelvű államban, amely ráadásul világelső a hosszú távú gazdasági fejlődésben? A válasz, Stiglitz úr, más, mint amit adott. A siker nem attól függ, hogy egy államot melyik kategóriába helyezzük, vagy hogy a liberális demokráciától a szigorúan parancsuralmi berendezkedésig terjedő skálán az hol helyezkedik el. Hanem attól, hogy vezetője milyen minőségű.

 Lovas István – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Kultúra (6) Szépségápolás (15) Heti lámpás (310) Titkok és talányok (12) Történelem (17) Jobbegyenes (2778) Tereb (146) Flag gondolja (36) Vetítő (30) Politika (1582) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Életmód (1) Irodalmi kávéház (537) Sport (729) Gazdaság (702) Rejtőzködő magyarország (168) Nézőpont (1) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Mozaik (83) Nagyvilág (1309) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (10) Mondom a magamét (7501)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>