Nobel-békedíjra nem tűnik esélyesnek. A kínai kormánypolitika nem tolerálja a szólás-, sajtó- és művészeti szabadságot az ország alkotmányában lefektetett magasztos elvek ellenére sem. A német alkotmány elvileg ugyan garantálja a sajtó, a szólás és a gyülekezés szabadságát, a gyakorlatban azonban a hatóságok szájkosártörvényekkel igyekeznek gátat szabni a nekik nem tetsző vélemények hangoztatásának.

Liu Hsziao-pót a nyugati világ kormányai, médiumai és jogvédői piedesztálra emelték. A Nobel-bizottság elnöke, Thorbjoern Jagland kijelentette: „A kínai alkotmány garantálja a sajtó, a szólás és a gyülekezés szabadságát, valamint az állampolgárok jogát a bírálatra. Liu nem tett mást, csak ezeket a jogokat gyakorolta, ezért szabadnak kell lennie” (Westfalen-Blatt, 2010. december 11.) Szavai nyilvánvalóan Németországra és Horst Mahlerre is érvényesek. Ennek ellenére ez utóbbiért a nyugati világ kormányai, médiumai és jogvédői a kisujjukat sem mozdítanák, sőt a német hivatalos álláspontot visszhangozva egyenesen bűnözőnek tekintenék, ha egyáltalán tudnának a kálváriájáról, amelyről azonban bizonyára fogalmuk sincs, hiszen ezt nem kísérte nemzetközi sajtókampány, mint Liu Hsziao-po esetében.

Érdemes legalább vázlatosan megismerni az életútjukat, a tevékenységüket és a személyiségüket, hogy megértsük a kettős mérce okait. Liu Hsziao-po az 1989-es Tienanmen téri rendszerellenes megmozdulások idején az USA-ban tartózkodott vendégtanárként a Columbia Egyetemen, de hazatért, hogy csatlakozzon a tüntetőkhöz. 1989 júniusában „ellenforradalmi magatartás” szításának vádjával börtönbe csukják, ahonnan 1991 januárjában szabadul, miután aláírt egy „bűnbánó levelet”. 1995 májusában házi őrizetbe helyezik, mert a Tienanmen téri események évfordulójára aláírásgyűjtésbe kezdett a politikai reformok érdekében. „A hidegháború leckéi” (1996) című cikkében azt írja, hogy „az USA által vezetett szabad világ majdnem minden rezsim ellen harcol, amely eltiporja az emberi jogokat... A fontosabb háborúk, amelybe az USA belekeveredik, etikailag mind védhetők”. Támogatásáról biztosítja az amerikai álláspontot az izraeli–palesztin konfliktusban, amely szerinte a palesztin „provokatőrök” hibája.

1996 októberében letartóztatják, mert nyilatkozatban szállt síkra a Tajvannal való békés újraegyesítésért, és három év munkaterápiás „átnevelésre” ítélik a „közrend megzavarása” címén. „Az angol-amerikai szabadságszövetség győzelme” (2004) című cikkében védelmébe veszi Bush Irak elleni agresszióját, és az amerikaiak által viselt háborúkról úgy vélekedik, hogy ezek „a legjobb példák arra, hogyan kell háborút viselni egy modern civilizációban”.

Izrael kapcsán azt vallja, hogy „Amerika védelme nélkül a régóta üldözött zsidóságot, amely a II. világháborúban a megsemmisüléssel szembesült, valószínűleg ismét megfojtaná az iszlám gyűlölete”. 2003 és 2007 között a CIA egyik fedőszerve (NED) által gründolt kínai ellenzéki írószövetség elnöke. A Kína demokratizálódását és az emberi jogok tiszteletben tartását követelő Charter 08 kiáltvány megszövegezésében való részvételéért 2008 decemberében letartóztatják, és 2009. december 25-én „az államhatalom felforgatására irányuló felbujtás” vádjával 11 év börtönre ítélik. Feleségét, Liu Hsziát házi őrizetbe helyezik, miután meglátogatta férjét börtönében. Horst Mahler a ’60-as évek végén lesz a németországi szélsőbal egyik vezéralakja a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű városi gerillacsoport teoretikusaként, de a „közvetlen akció” sem áll tőle távol, így aztán 1970-ben részt vesz a bebörtönzött RAF-vezér, Andreas Baader megszöktetésében, majd együtt bankrablásokat hajtanak végre, sőt Libanonba is elutaznak fegyveres kiképzésre az egyik palesztin szervezet táborába.

Mindezekért 1974-ben 14 év börtönbüntetésre ítélik, amelyből tíz évet le is tölt. Szabadulása után teljes ideológiai és politikai pálfordulás következik be nála: maoistából hitleristává (és hívő kereszténnyé) válik, egy ideig tagja a szélsőjobboldali Nemzetidemokrata Pártnak. 2003-ban perbe fogják, mert a CIA és a Moszad 2001. szeptember 11-i provokatív diverzánsakcióját „kegyetlennek”, de „jogosnak” mondva, teljes szimpátiájáról biztosítja az állítólagos arab elkövetőket. 2005 januárjában a berlini bíróság egy antiszemitának nyilvánított pamfletjét kilenc havi börtönnel honorálja. 2008. április 28-án az erdingi bíróság 10 havi börtönre ítéli, mert a Németországi Központi Zsidótanács ukrán prostituáltak társaságában drogozáson rajtakapott volt alelnökének, Michel Friedman újságírónak adott interjúja során náci karlendítéssel és „Heil Hitler!” kiáltással üdvözli beszélgetőpartnerét, hazugságnak minősíti a zsidók szisztematikus kiirtását Auschwitzban, és azt mondja, hogy „Adolf Hitler a német nép megmentője volt, és nem csak a német népé”.

2009. február 25-én a müncheni bíróság hat év börtönnel sújtja, és az ítélet indoklásában a bíró „átnevelésre (vö. Kína) alkalmatlannak” nyilvánítja, kijelentve, hogy bíróként meg kell állítania a „nacionalista fecsegést” és az „értelmetlenség terjesztését”. 2009. március 11-én a potsdami bíróság további öt év két hónap börtönt sóz rá „holokauszttagadás” és a „náci háborús bűnök banalizálása” címén, és az ítéletet azonnal foganatosítják.

Ami pedig élettársát, Sylvia Stolz ügyvédnőt és volt egyetemi oktatót illeti, őt a mannheimi bíróság 2008. január 14-én három és fél év börtönre ítélte, mert hivatása gyakorlása során a holokausztot „a világtörténelem legnagyobb hazugságának” nevezte. Szabadulásakor Liu Hsziao-po 65 éves lesz, Horst Mahler 85. Kína kommunista diktatúra, tehát úgymond „zsigerileg” embertelen. Németország parlamentáris demokrácia, ebből következően ugyancsak „zsigerileg” emberséges. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>