Tudjuk, hogy Kolombusz 1492-ben történelmet írt. El tudta „adni”, hogy a Föld gömbölyű (ami azért meglehetősen vicces elképzelés, hiszen akik a Föld túloldalán élnének, hogyan is létezhetnének fejjel lefelé? Nem is beszélve arról az Istenkáromlásról, hogy a feneküket mutatnák a Vatikán és így az Oltáriszentség felé!)

Kolumbusz mégis nekiindult. S ma már tudjuk, korántsem ő volt az első. Talán néhány évtizeddel megelőzte őt egy skót nemes. Már magyarul is olvasható a könyv, mely azt fejtegeti, hogy a skótok célzatosan mentek az újvilágba. A templomos rend kincsét igyekeztek biztonságba helyezni. (Ha valakinek ismerős a Nemzet Aranya c. film, akkor rájöhetünk valóság? És fikció? Már össze is ért)

Ám a skótokat is megelőzte vagy négy évszázaddal a vikingek utazása, akik szigetről-szigetre haladtak északon nyugat felé. Nem akartak ők felfedezni semmit, csak helyet kerestek a családjuknak.

Hogy Észak-Amerika nem lett vikingé Kolumbusz előtt félezer évvel, az köszönhető a nagy távolságnak és a zordba forduló időjárásnak a középkor végi „mini jégkorszaknak”. De lehet, hogy a képzeletbeli dobogó első fokán mégsem ők állhatnak, hanem egy ír szerzetes, aki a kora középkorban jutott el Amerika földjére. Ő lett volna az „első”?

Vagy csak elegendő pár száz esztendőt vissza utaznunk? S máris a hatalmas Római Birodalomban találjuk magunkat.

Róma, mely egy kicsiny faluból pár évszázad alatt az akkor ismert világ ura tudott lenni. Határai Britanniától Pannóniáig, a germánok földjétől az afrikai sivatagokig, a Párthusok birodalmáig terjedt. Krisztus után 117-ben Róma területe kb. 5 millió km2 volt. Három földrészen uralkodott a Pax Romana. S római polgárnak lenni kiváltság volt.

A Földközi-tenger pedig a Birodalom „belső tengere” lett, hiszen partjain mindenütt Róma uralkodott. Igazi hajós nép hát a római? Korántsem...

Feljegyezték, hogy a távoli Britanniába, mely szintén Rómához tartozott a legtöbbször úgy utaztak, hogy a Rajnán hajóztak, ameddig lehetett, majd szárazfödi út és azután hajóval átkeltek a La Manche csatornán.

A rómaiak tulajdonképpen idegenkedtek az óceántól, amelyet ők okeanosznak hívtak, s mely a „külső világ” volt a számukra. Felfogásuk szerint három földrészből állt a világ: Európa, Ázsia és Afrika. Az egészet körülvette az Okeanosz. A rómaiaknak tulajdonképpen köztudott volt, hogy a Föld gömbölyű és ha elhagyják Héraklész oszlopait, azaz a Gibraltári szorost és kellően sokáig hajóznak nyugat felé, akkor eljutnak Kelet-Ázsiába. Tudtak erről, de annyira nem vonzotta őket a lehetőség...

Mennyit tudtak a rómaiak az általuk meg nem hódított világról?

Észak-Afrikát uralták, a Szaharától délre nem merészkedtek. Afrika kincsei (drágakövek, egzotikus állatok) eljutottak hozzájuk a karavánokkal, s meg voltak arról gyűződve, hogy az Egyenlítőnél olyan nagy a forróság, hogy megégnének. Ezért meg sem próbálták körbehajózni Afrikát. Ellentétben az ókori egyiptomiakkal, akik legalább egyszer megtették ezt...

De hajóztak a Vörös-tengeren is, (ott is álltak Herkules oszlopai) és eljutottak egészen Indiáig, illetve Ceylon szigetére. A görög kórhoz képest élénk kereskedelem folyt India és Róma között. Sőt arról is vannak feljegyzések, hogy Krisztus után 166-ban Ta-ch’in királyától, An-tuntól érkezett küldöttség Annam (Vietnam) felől. Valószínűleg nem küldöttség volt, hanem messzire merészkedő kereskedők. Ta-ch’in a Kelet-Római Birodalom kínai elnevezése, An-tun pedig nem lehet más, mint az akkoriban uralkodó Marcus Aurelius császár. S úgy tűnik, Indián túlra, a mai Indonézia, Malajzia, Vietnam területére is rendszeresen eljutottak a római kereskedők.

Hogy olyan kapcsolat lehetett-e, mint amit Az utolsó légió c. film sugallta (ahol az egyik keletrómai nemesnek indiai testőrei voltak, nos...)

Akkor mi a helyzet Amerikával?

A rómaiak bár óvakodtak a Okeanosztól, azért az Európához közeli szigeteket ismerték. A ma Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteket Boldogság-szigeteknek nevezték és kereskedtek is az ott élőkkel. A szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. A Kanári és az Azori szigeteket is az elsüllyedt, mitikus Atlantisz maradványainak tartották. Bár az Azori szigetekkel még kevesebbet törődtek, mint a Kanári szigetekkel.

Vajon nekimerészkedtek a római hajók az ismeretlen nyugati vizeknek?

No, erről majd legközelebb mesélünk...

Nawesh

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja