Feyenoord egy olyan hely, ahol immáron 70 nemzetiség él együtt. Itt, ezen a területen - amely többnyire támogatásokból él - a legnyilvánvalóbb, hogy Hollandia - minden megkülönböztetés ellen hozott törvény ellenére - teljesen szegregált társadalommá vált.

Rotterdamban – Amszterdammal ellentétben - nem a prostituáltak és neonfények uralják a városképet, hanem a halal (az iszlám étkezési előírásainak megfelelő) élelmiszereket árusító arab boltok. Mindenütt ott vannak a kasbah kávéházak, a rabati és casablancai utakat hirdető utazási irodák reklámjai, a Hamásszal szolidaritást vállaló plakátok és a gyors holland nyelvtanulást ígérő hirdetések.
Ez Hollandia második legnagyobb és egyben legellentmondásosabb városa, hiszen annak ellenére, hogy kikötője révén az ország egyik gazdasági motorja, általános szegénység uralkodik.

A lakosság nagy része bevándorló, a Hollandiába érkező idegenek 60 százaléka itt telepszik le. Emellett itt vannak Európa legmagasabb és legimpozánsabb mecsetjei is: a legszembeötlőbb, amikor az ember vonattal megérkezik a városba, a hatalmas és lenyűgöző méretű mecsetek a szép zöldligetes és csatornákkal teli vidéki látképben. Egy olyan látvány, amely nem tartozik a képbe, amely végtelenül idegen. "Eurábiának" hívják. A török Mevlana mecsetnek vannak a legmagasabb minaretjei Európában, magasabbak, mint a Feyenoord futballcsapat stadionja.

Rotterdam sok részét rabul ejtette az iszlamizmus legsötétebb és legerőszakosabb vállfaja. Pim Fortuyn háza gyöngyszemként emelkedik ki a csadorok és nikábok (a muzulmán nők vallási öltözékei) tengeréből. Burgerplein 11, a vasútállomás mögött. Időnként valaki virágot helyez el a professzor háza előtt, akit 2002 május 6-án gyilkoltak meg Amszterdamban. Másvalaki egy levelet hagyott hátra:
"Hollandiában mindent eltűrnek, kivéve az igazságot." Egy Chris Tummesen nevű milliomos megvette Pim Fortuyn házát, hogy épségben megmaradjon. A meggyilkolása előtti estén Fortuyn ideges volt, azt állította a televízióban, hogy mind őt, mind az eszméit démonizálta a holland média. Aggodalmai megalapozottnak bizonyultak: másnap a nyílt utcán ötször fejbe lőtték. A merénylője Volkert van der Graaf, egy militáns baloldali állatvédő, egy vézna, kopaszra borotvált, sötét szemű alak.

Nemrég Rotterdam belvárosában, Geert Wilders leendő temetési fényképeit helyezték egy fa alá egy gyertyával, azért, hogy „megemlékezzenek eljövendő haláláról”. Ma Wilders a legnépszerűbb politikus a városban. Ő Fortuynnak, a homoszexuális, katolikus, exmarxista professzornak az utódja, aki saját pártot alapított, hogy megmentse hazáját az iszlamizációtól. Ha Beatrice királynő jelen lett volna a temetésén, akkor az "isteni Pimtől" való búcsú egy királyhoz is méltó lett volna. A halála előtt szörnyként állították be (egy holland miniszter "untermentschnek" nevezte), később viszont már bálványként tisztelték. Amszterdam prostituáltjai az emlékére egy virágokból készült koszorút helyeztek el a Dam téren lévő Nemzeti Emlékmű (National Monument) tövében, amely a második világháború áldozatainak állít emléket.

Három hónappal ezelőtt a The Economist – egy Wilderstől távol álló, jobboldalisággal aligha vádolható hetilap - "Eurábiai rémálomként" utalt Rotterdamra. A legtöbb ott élő holland számára manapság az iszlamizmus már nagyobb veszélyt hordoz magában, mint a "Delta Plan", a gátak bonyolult rendszere, amelyet azért építettek, hogy a tenger ne öntse el a várost, mint az 1953-as, kétezer ember halálával járó áradás alkalmával. A Rotterdam vonzáskörzetében lévő festői kisváros, Schiedam, mindig is a holland építészet egyik gyémántja volt. Ez a mesevilág egy kicsit megfakult három évvel ezelőtt, amikor egy szélsőséges iszlamista innen küldött halálos fenyegetést Wildersnek. A pártelnök egyébként már hat éve állandó rendőri felügyelet alatt él.

Muszlim ügyvédek jelenleg azt akarják elérni Rotterdamban, hogy megváltozzon a bíróságok belső szabályzata, és ülve maradhassanak, amikor a bíró belép a terembe, mondván: ők egyedül csak Allah előtt tisztelegnek. Mohammed Enait muzulmán ügyvéd nemrégiben nem volt hajlandó felállni, amikor a bíró megjelentek a tárgyalóteremben, mert véleménye szerint "az iszlám azt tanítja, hogy minden férfi egyenlő”. Rotterdam bírósága meghajolt érvelése előtt: "Nincs olyan jogi előírás, amely megkövetelné, hogy a muszlim ügyvédek felálljanak a bíróság előtt, amennyiben ez ellentétes az iszlám hittel" – áll nyilatkozatukban. Enait, aki egyébként a Jairam Advocaten jogi iroda vezetője, minden férfit egyenlőnek tart. Minden férfit, de nem minden nőt. Ugyanis közismerten nem hajlandó kezet fogni a gyengébbik nem képviselőivel, és többször kijelentette, hogy szerinte az összes nőnek burkát kellene viselnie (teljes testet elfedő muzulmán női viselet).

A Zuidplein Színházban történt áprilisi eset jól illusztrálja, hogy Eurábia már nagyon is létező jelenség Rotterdamban. A modernista Zuidplein egyike a város legnevesebb színházainak, a társulat tagjai pedig büszkék arra, hogy "kifejezik Rotterdam kulturális sokoldalúságát". A színház a város déli részében található, és önkormányzati támogatásban részesül. A várost jelenleg egy muzulmán irányítja, Ahmed Aboutaleb imám fia. Három héttel ezelőtt a városi támogatásban részesülő Zuiplein Színház engedélyezte, hogy a saria nevében mintegy ötven helyet kimondottan muzulmán nőknek tegyenek félre, hogy a mecsethez hasonlóan külön tudjanak ülni a férfiaktól. Ez nem Pakisztánban vagy Szaúd-Arábiában történt, hanem abban a városban, ahonnan az Egyesült Államok alapító atyái elindultak a Speedwell nevű hajón Anglia felé, hogy a Mayflowerre átszállva átkeljenek az óceánon. Ma pedig már lassan a saria az uralkodó törvénykezés ugyanebben a városban.

Az ötlet egyébként Salaheddine Benchikhi muzulmán színészé volt, aki azt kívánta a színháztól, hogy előadásakor az első öt sort nőknek foglalják le. Salaheddine, aki mellesleg a Morokko.nl weblap egyik szerkesztője is, nyíltan ellenzi a muszlimok integrációját. Végül a városvezetés és a színház vezetősége is engedett kérésének.

Gerrit Timmers, az Onafhankelijk Toneel színházcsoport igazgatója szintén hajlandó volt alkalmazkodni az új hódítók óhajához, és öncenzúrát gyakorolt még 2000 decemberében. Történt ugyanis, hogy egy előadást szeretett volna színre vinni Aisháról, Mohammed feleségéről. A darabot aztán a társulat muszlim színészei bojkottálták, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az iszlamisták készülnek valamire a színjáték ellen. "Nagyon szeretjük a színdarabot, de a félelem erősebb" - nyilatkozták a színészek. Najib Cherradi, a darab zeneszerzője azt mondta, hogy visszalép az előadástól "a lánya kedvéért/jólétéért".
"Már három darabot csináltam a marokkóiakról, ezért aztán szerettem volna, hogy legyenek muszlim színészeim és énekeseim" – mondta el Timmers. "A színészeim közölték, hogy ez olyan veszélyes vállalkozás, amelyben nem tudnak részt venni, mivel halálosan megfenyegették őket. Rabatban egy cikk azt állította, hogy a darabban résztvevő színészek úgy végeznék, mint Salman Rushdie. (Salman Rushdie indiai-brit író ellen az iráni Khomeini ajatollah fatvát, azaz halálos kiközösítést hirdetett egyik műve miatt. Khomeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Rushdie japán fordítóját, Hitosi Igarasit Tokióban leszúrták, olasz fordítóját megverték és megszúrták Milánóban. A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték. A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. – a ford. megj.) Véleményem szerint fontosabb folytatni a marokkóiakkal a párbeszédet, mint provokálni őket. Tehát nem látok semmiféle problémát abban, ha a muszlimok el akarják a színházban választani a férfiakat a nőktől." A szavai tipikusan jellemzik azt, amit Geert Wilders "öniszlamizálásnak" hív.

Salaheddine Benchikhi, a sariát a színházakban is bevezetni igyekvő színész amúgy fiatal, modern, magabiztos és tökéletesen beszél angolul. "Igenis védelmembe veszem a férfiak és nők külön ültetését, mivel itt szabad vallásgyakorlás érvényes” – mondja. „Ha az emberek nem ülhetnek ott, ahol akarnak, akkor az diszkrimináció. Kétmillió muszlim van Hollandiában, és azt akarják, hogy a hagyományaink végre nyilvánosan gyakorolhatóvá váljanak. Ebben Aboutaleb polgármester támogatását élvezem."

Egy évvel ezelőtt az egész város Bouchra Ismaili rotterdami muzulmán városházi képviselő egy újságnak írott leveléről beszélt: "Figyeljetek, ti ostobák, mi itt maradunk! Már ti vagytok itt az idegenek, és Allahhal az oldalamon semmitől sem félek. Fogadjátok el a tanácsomat: térjetek át az iszlám hitre, és békében fogtok élni." Elég csak végigsétálni a város utcáin, és rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy sok környék már olyan, mintha nem is Hollandiában lenne, hanem a Közel-Keleten. Néhány iskolában már létezik "csendes terem" Mekkával kapcsolatos poszterrel és Koránnal, ahol a muszlim tanulók - akik többségben vannak - naponta ötször imádkozhatnak, miután rituálisan megmosdottak. Egy másik muszlim helyi képviselő, Brahim Bourzik nemrég azt vetette fel, hogy a város különböző pontjain olyan táblákat kéne elhelyezni, amelyek megmutatják, hogy merre van Mekka.

folytatjuk...

antidogma.hu 

]]>www.IlFoglio.it]]>

]]>www.jihadwatch.org]]>